Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Önéletrajz - 21 Közjáték
pauleve55• 2013. augusztus 21. 18:51
Számomra gyönyörű, felejthetetlen jobaházi nyaralásunk szörnyű következményei hazaérkezésünk után két nappal jelentkeztek.
Szerencsétlen apukámat égig érő lázzal és véres hasmenéssel vitte kórházba a mentő.
Teljesen logikátlan és érthetetlen módon mindannyiunk közül Ő betegedett meg egyedül. Nem a gyerek, aki elméletileg leggyengébb. Nem a nála húsz-huszonöt évvel idősebb férfi rokonok. Egyedül csak őrajta tudott kifogni a dizentéria.
Úgy gondolom, számára ez az újabb, sokadik betegség már nem okozott meglepetést. Egész élete a legkülönfélébb kórok fenyegetésében telt. Kicsi korától fogva rendre megkapta az összes gyerek és felnőtt nyavalyát. Hétköznapi gyomorrontás helyett Ő besárgult és májgyulladást kapott, ha rosszúl esett az étel. Nála náthából tüdőgyulladás, influenzából agyhártya gyulladás lett. Rémisztően gennyes manduláitól reménybeli anyám unszolására, huszonnyolc évesen szabadult meg. Harminc éves korára egyszerre támadt rá a cukorbetegség és a TBC.
A náci haláltábor hat hónapjának túlélése vagy a fele-fele arányban üdvözítő tüdőműtét egyformán emberfeletti harcot jelentett. A tizenéves kora óta elszívott, kezében-szájában állandóan ott lógó sok-sok cigarettával csak tovább rontotta önmaga túlélésének esélyeit. Rövid élete óriási kihívásokat hozott. Mint valami vakmerő túlélő kaland. Minden percben, minden sarok mögött újabb lehetséges halál ok várakozott ugrásra készen.
Apukám halálmegvető bátorsággal - túlélt.
Mintha egész élete pusztán az életbenmaradásért folytatott kűzdelemről szólt volna.
Míg mások hosszútávra terveznek, öregségre, nyugdíjas évekre készülnek - addig Ő a következő órák, a következő napok megszerzéséért harcolt.
Kűzdelme ötvennyolc nyarán a László kórház fertőző osztályán folytatódott.
Anyám, nála megszokott rutinnal szídta a falut, a legyeket, keresztpapámat és az egész világ elleni bosszút esküdött.
Földszinti lakótársaink nagy riadalmára bejárati ajtónkra házmesterünk kiragasztotta a ferőző betegségre figyelmeztető kötelező, piros színű nyomtatványt.
Lendületbe jött az apparátus.
Pellengérre állításunk folyamatba tétetett!
Ugyanezt az eljárást alkalmazták fertőző gyerekbetegségek esetében is.
Emberi, személyiségi vagy akár betegjogokról beszélni, de még gondolkodni sem volt tanácsos.
Másnapra kötelező fertőtlenítést rendelt el a KÖJÁL. Manapság csak biológiai katasztrófát megjelenítő, fantasztikus filmekből ismert készültséggel léptek fel - a beteg és családja ellen!
Csikorogva bicegő keresztpapám értem jött zuglói lakásunkba és - teljesen szabálytalanul - kimenekített a hadszíntérről.
Végül a jó magyar szokás szerint kiszámítható, előre betervezett korrupció oldotta meg a helyzetet.
Az egész lakásra, a több száz könyvre, személyes tárgyainkra, ruházatunkra, de még hajunkra is kiterjedő fertőtlenítő permetezés elvégzésére kiérkező, elhívatott közegészségügy védő szakember, ötven - száz? - forint ellenében eltekintett egész addigi életünk megpocsékolásától.
Talán nem is gondolták komolyan?
Talán éppen ezért voltak ennyire ijesztően embertelenek az intézkedések?
Hogy biztosan előkerüljenek azok az akkoriban még sokat érő ötvenesek-százasok?!!
Arra nem emlékszem, hogy kanyarós, rubeolás, mumpszos - skarlátos? - állapotomban szüleim hogyan bújtak ki a kötelező "ebzárlat" szorításából. Gondolom a fenti univerzális megoldás segített akkor is.
A krízis mélypontjáról felmerülő anyám megkönnyebbülten érkezett keresztpapám pici otthonába. Unokatesóm pótmamai felügyelete alatt töltött kiruccanásom véget ért.
Egy-két hét kellett csak és mindennapjaink megszokott rendje helyreállt.
Ezután - érthető okokból - vidéki nyaralásról hat éven keresztül szó sem esett otthon.
---->>>>