Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Önéletrajz - 20 Budi building
pauleve55• 2013. augusztus 21. 18:46
Ebben a nagyszerü, kellemes nyugalomban a felnőttek hamar megtalálták nekik leginkább megfelelő játékukat. A ház téglalap alakú első udvarának két rövidebb oldalán kapuk nyiltak. Egyikük az utca felé, míg a vele szemközti a kert irányába vezetett. Az első udvar kert felöli végében düledező régi wc ideje lejárt. Az oldalfal korhadt deszkái között besütött a nap, keresztülfújt a szél. A szúette lécekből eszkábált, félig leszakadt bejárati ajtót néhány rozsdás drót tartotta össze.
A három elszánt férfi új pottyantós budi építéséhez kezdett, míg az asszonyok főtt ételben gazdag hátországot biztosítottak a mestereknek.Az elkövetkező néhány nap kőműves munkálatai felélesztették az eredeti burleszk filmek legjobb hagyományait. Az alkotói buzgalom láttán Stan és Pan vagy akár Chaplin hasát fogta volna nevettében.
Ócska, széttaposott bakancsban, felhajtott gatyaszárral, nyakba kötős, térdig érő, valaha sötétkék kőműves kötényben ásták az alapot, keverték a habarcsot, rakták a tégla falat. Kamra poros enyészetéből visszaszerzett régi, egér rágta, csálé kalappal fejükön, szívükben előrelendítő vidámsággal dolgoztak. Felismerhetetlenségig piszkosan, derékig sárosan locsolták az alap betonozását. Később a rájuk száradt, egymásra fröcskölt maltertól szürkén, téglaporral tüskésre "formázott" hajzattal riogatták szörnyülködő anyámat.
A két idősebb, vidéki élethez szokott sógornőt ez a látvány nem rendítette meg nyugalmában.Ebből az akcióból tar kopasz kersztpapám jött ki legjobban. Esténként sírósra vett hangon, fénylő feje búbját simogatva panaszkodott az esedékes, újabb hajmosás fáradalmai miatt és túlzó, paródiába illő lendülettel kereste a - fésüjét!
Önzetlen igyekezete, hogy megnevettesse a családot, nálam mindíg sikerre lelt.Ő, aki fél lábát már tíz éve, balesetben elvesztette, sohasem követelt, szenvedett vagy panaszkodott. Súlyos, csuklós térd pótlékkal felszerelt műlábával egész nap megállás nélkül dolgozott. Helyzetét belátó bölcsességgel elfogadta. Veszteségében is tudott nagylelküen adni és ettől erősnek érezte magát.
Gyerekkorom sok vidám cukrászdás, csokizós Városligeti sétáját köszönhettem neki. Csoki maszatos kezemmel kezét szorosan fogva, ugrándozva próbáltam minél jobban alkalmazkodni nehéz, bicegő járásához. Imádtam ezt a jószívü, kicsit régimódian nehézkes gondolkodású, de igazságos szeretettel teli embert.
Három lelkes szakemberünk jelenléte biztosította, hogy az épitkezés tökéletesen haladjon. Rövidesen helyére került a ferde, kátrány papíros - talán hullám palás? - tető.
Ebben a meghatározó lélektani pillanatban külső segítségre lett szükség a végső befejezés érdekében. Kőműveseink vigyorogva hívták látogatóba a saját kíváncsiságától már amúgy is nagyon szenvedő szomszéd asszonyt. Mindent alaposan szemügyre vevő és megkritizáló, több ráncolt, fekete bő szoknyát viselő vendégük kicsinek éppen nem nevezhető hátsó fertállyal rendelkezett. Szemlézése befejeztével az építők meg is kérték, lenne szíves sok szoknyás hátsó felével helyet foglalni a majdani wc deszkán, a megfelelő méretü pottyntó lyuk kijelölése céljából.Méretes hátsója körberajzolása után végre célegyenesbe ért a munka.
Már csak egy kis fűrészelés, egy kis kalapálás, egy-két szeg beütése és a befejező szépészeti meszelés következett.
Nem emlékszem, hogy a nagyszerü, egyelőré még mész illatú, vadi új budit melyik családtag avatta fel, de egy biztos -- a felavatás pillanatában megérkeztek a legyek is, akik a vidék összes kakáját saját jogos tulajdonuknak tekintették.
Az építkezés melléktermékeként hatalmas rendetlenség és nagy sáros pocsolyák keletkeztek.
A sározás világraszóló élményét ki nem hagytam volna. Unokatestvérem sok számmal nagyobb cipőjében csónakázva szerettem kézzel-lábbal sarat dagasztani. Egész testemet - valamint a kölcsön cipőt is - sikerült tökéletesen összemaszatolni az ujjaim között kifolyó fekete trutyival. Rettentően élveztem a városi szabályok rendszeres megszegését. Végre kedvem szerint játszhattam mezitláb, fülig sárosan, mocskosan.Csalódott anyám már sokadszor látta, hogy a habos-babos kislányról szőtt rózsaszín álmainak végleg befellegzett.
Örökre felejthetetlen, csodálatos nyaralásom emlékei közt kotorászva rájöttem, hogy szinte egyikük sem szól unokatesómról.
Úgy tűnik, az alvás idején kívül egyáltalán nem kerszteztük egymás útvonalát ezekben a napokban. Állandóan apukám közelségét keresve, én mindig a férfiak világában lábatlankodtam. A klotyó építés összes szakaszában közöttük tevékenykedtem. Nagyon élveztem a céltudatos, határozott közös munkát, a mindenféle lelki zűrzavartól mentes, egyenes beszédü, nagyokat hahotázó, megbízhatóan összedolgozó férfi közösséget.Ezidő alatt Kis Unokahúg valószínüleg anyámmal súgdolózott, pusmogott - ahogyan ezt előtte és később is rendszeresen tette.
Alig tizennégy éves, szinte még gyerek kora ellenére a játékot, a fizikai aktívitást, a szabad levegőt kerülte, de ezen a nyáron senki nem tett szemrehányást neki.Ennek az évnek tavaszán anyukája - ötvenkilenc éves Margit nagynéném - az Uzsoki utcai Kórház onkológiai osztályán áttételes vastagbél daganat következtében meghalt.
Csak egy epeműtétre számított és az operáció után megnyugtatásul le is tettek éjjeli szekrényére néhány epekövet emlékbe, de a közvetlen rokonságot már felvilágosították az elkövetkező jövőről. Nagynéném életének legvégső napjaiban anyám tíz forint kenőpénzzel vesztegette meg az éber kórházi portást, hogy nővéréhez engem is bevihessen utoljára. Emlékszem, ahogy sápadt arccal feküdt, állig betakarva. A büdös kórházi levegőben, a kopott, sok szenvedést látott ágynemü tetején önálló életet élve terült szét sűrű, fekete haja.Hálás vagyok neki, amiért fontosnak és méltónak talált, hogy élete végén elbúcsúzzon tőlem. Ötvennyolc nyarán keresztpapám testvérei önzetlen együttérzéssel igyekeztek enyhíteni a még nagyon friss veszteség fájdalmát.
A család megmentő, összetartó erejéről zengő nagy szavak semmitmondóak ennek a közös nyaralásnak jelentőségéhez képest. Keresztpapám, unokatestvérem és születése óta hozzá tartozó pótmamája - anyám - valamint a testvérek és házastársak együttes erővel a lelkek gyógyításán munkálkodtak. Ez a nagyszerű családi terápia a rászorulókat és segítőiket egyformán gazdagította.
Ezek a napok jószándékkal, együttérzéssel, szeretettel teltek meg - mára már tudom, éppen ezért annyira emlékezetesek fél évszázad után is.
---->>>>