Önéletrajz - 17 A vég

pauleve55•  2013. augusztus 14. 22:29

Amint elmúltak az utolsó kellemes, még meleg délutánokat hozó őszi napok - nagypapámék meglátogatása egyszerre csak szörnyű kínossá vált. Már nem ülhettünk ki az udvarra beszélgetni!

A pici lakás néhány négyzetméteres szobáját teljesen elfoglalta két terpeszkedő, régimódi ágy és egy rájuk nagyon hasonlitó, hatalmas szekrény. Az állandóan elől csúfoskodó dunyhák, párnák huzatai szökőévenként kerültek mosásba. Az ágyban néhány szemfüles, szemtelen macska hevert ájult lustasággal.

Vendégfogadásra maradt az ugyanilyen kicsi konyha.

Nagypapám farkasordító hidegben is az utcán dolgozott. Otthon nem győzte felmelegíteni összefagyott testét. A pici konyhában álló szén-fa tüzelésü tűzhely pokoli meleget árasztott. A zsúfolt, forróságig fűtött, elhanyagolt lakásban leírhatatlan szagok terjengtek. Az öreg teljes menetfelszerelésben - bakancs, több réteg nadrág, vastag kabát és sapka - ült és élvezte az áradó forróságot. Sok dioptriás, szódásüveg vastagságú, bepárásodott szemüvegét időnként levette, két ujjával szétkente a zsíros gőzt a lencséken és a tisztítás eredményével megelégedve, újra feltette. Anyám gyenge próbálkozásai - "Papa, szellőztessünk. Kicsit nyissuk ki az ajtót!" - nem sokat javitottak a helyzeten.

Nagymamám általában az ágyban kakukkolt. Éppen időszerü, kedvenc betegségére hivatkozva ki sem mászott egész nap. Dupla szobaablakuk közül elővarázsolta maradék, dugi téliszalámiját - tudta mennyire szeretem. Az apró, piszkos, büdös szobában apukám türelmesen végighallgatta szörnyű, kínzó tüneteinek élethű elősorolását.

"Agyhugy köve van!" - mondta gúnyolódva, dühösen a papa. Nyomatékul mutató ujját jelentőségteljesen halántékához érintette.

Nagymamám ezerkilencszázhatvanöt nyarán halt meg.

Emlékszem, földszinti ablakunkat kopogtatva, nagypapám ébresztett minket az éjszaka közepén. Kapu nyitásért anyám szaladt a házfelügyelő nénihez. Saját kapukulcsa egyetlen lakónak sem lehetett. Este tíztől másnap reggel hatig minden út a házmesteren keresztül vezetett. Az ágyából kicsöngetett középkorú asszony egy-két forintos kapupénz fejében ajtót nyitott. Tudvalevően nemcsak az így megszerezhető jövedelemkiegészítésért dolgozott. Az állandó ellenőrzés alatt álló lakók éjszakai tevékenységéről szükség esetén a rendőrséget is értesítette. Ebben a feljelentős, megfigyelős, besúgós korszakban házmester nénink aktívan hozzájárult a félelem fenntartásához.

Végül a papa hosszú megbeszélés után, egyedül indult haza. Anyám sértődött féltékenységgel kapaszkodott férjébe. Sikerült megakadályoznia, hogy apukám még egyszer, utoljára meglátogathassa anyukáját, elbúcsúzhasson tőle és segíthessen az otthoni haláleset körüli hivatalos tennivalókban. Gyűlölte anyósát, amiért az kijátszotta utolsó, mindent besöprő aduját. Halálával sikerült beelőzni kettejük vérre menő versengésében.

A temetés után megnyugodó nagypapám és fia mindent felforgató, megújító nagytakarításba kezdtek. Kirámolták és kifestették az apró tanácsi lakást. Anyám segített takarítani. Évtizedek óta először - és utoljára - öltötte emberi lakóhely formáját a két szűk helyiség.

Vadonatúj, békés életét és tiszta, illatos környezetét nagypapám nem bírta sokáig. Egy-kettőre megjelent a színen régi, szintén utcaseprő barátnője. Ráadásnak magával hozta akkor harminc éves, szellemi fogyatékos fiát is. Mintha a paradicsomba pottyantak volna! Addig egy ágynyi alapterületű, ablaktalan sufniban laktak, valahol Rákospalotán. Az egykor csínos nő hajdani munkaadó gazdájának köszönhette egyetlen gyerekét. Amikor a nagymamára bízott kisfiú bőgésével zavarta a munkát - akkor a pálinkába áztatott kenyér mindíg csendet teremtett. Végül a gyerek visszamaradott, tanulásra képtelen lett. Nemcsak az írást-olvasást, de még a szobatisztaságot sem tudta elsajátítani. Hirtelen dühkitörésekben hőbörgő, érthetetlenül makogó, bűzlő, beázott gatyában tébláboló felnőtt vált belőle. Alkoholizmusát őt gúnyoló, heccelő férfi társainak köszönhette.

Anyjának szerencsére sikerült fogyatékos fiát is beprotezsálni a Köztisztasági vállalathoz.

Nem volt mese - nagypapám száguldott az újabb házasság felé.

Esküvőjük után az új asszony először két tenyérnyi – volt - szükséglakásuk állami tulajdonosából, lelépésük fejében csikart ki pénzt. Ezután hamarosan újabb zseniális tervet valósítottak meg. Pici, máris túlzsúfolt otthonukba költöztették a felelség agg korú, Szolnok közelében élő anyját. A félelmetes fenékzetű, legalább százötven kilós asszonyt családi házának eladása után taxival fuvarozták Pestre. Tudniillik egyetlen vonat vagy busz ajtón sem fért keresztül.

Házának vételára nem sok gondot okozott neki. Újdonsült családja néhány hónap alatt mind elverte a pénzt. Nagypapámék taxival jártak utcát söpörni. Megvénült, haldokló Bütyök kutyájukat taxival fuvarozták állatorvoshoz. Az újdonsült nej mindent megvett, amit meglátott. Konyhai kredencében millió fényes, csillogó bizsut őrzött. Fiókjaiban csörömpöltek a karkötők, fülbevalök, gyűrűk. Arany vagy drágakő nem kellett neki. A csillogáson és a mennyiségen volt a hangsúly.

Otthon írdatlan halmokban állt az élelmiszer. A sokáig feldolgozatlanul maradt, romlandó, húsos ennivalókat erős szaguk ellenére elfogysztották.

Anyám rémült tekintettel figyelte mostoha anyósa vendéglátó buzgalmát.

Mind megtanultuk kínálására a helyes választ - "Köszönöm, nem kérek!"

Ebből a dőzsőlésből a papa rendszeres, kiadós részegeskedéssel vette ki részét. Kocsmabeli haverjai itatására is jutott, bőven. Azok hálából többször is elverték az ittasan goromba, kötekedő öreget. Második felesége sírva, panaszkodva szenvedett. Másfél mázsás anyukája ügyes kibúvót talált - csendesen jobblétre szenderült.

Elkerülhetetlenül bekövetkezett a legrosszabb együttállás - egyszerre rúgott be a papa és nevelt fia. A féltékeny, ittas fiú megjegyzését - "Én is érek annyit, mint a maga fia!" - segg részeg nagypapám ólmos bottal jutalmazta. Ma sem tudom, hogy a mentőket és a velük együtt kiérkező rendőrséget hogyan sikerült meggyőzni, de sikerült. Nagypapám megúszta. Betörött fejű, eszméletlenre vert nevelt fia pedig szerencsésen felépült. Ha volt is maradandó sérülése, az már fel sem tünt szerencsétlenen.

Apjának zűrös ügyeit diplomatikus tárgyaló, béketeremtő fia igyekezett minél gyorsabban hatástalanítani. Betegség, kocsmai verekedés, anyagi leégés - mindegy volt. Drága apukám jóindulattal, szeretettel segített.

Sajnos nagyon rövid volt az idő, amíg ez a békés szeretet felém is áradt.

Ezerkilenszázhetvenegy szeptember tizedike délutánján kicsi, piszkos konyhájában nagypapám ordítva roskadt térdre. Szemüvegét a hokedlire csapva üvöltötte "Meghált a fiám!" Régóta elfelejtett palócos tájszólása most groteszk tragikusan tört elő.

Anyám rémülten menekült az érzelmek elől. Engedelmes, jó gyerekként vele tartottam. Mi, a tragédia hírvivői magára hagytuk a zokogó papát több embernyi fájdalmával!

Egy tizenhat éves kamasz számára talán lehet felmentő magyarázat erre a rideg, kemény viselkedésre, de az elszalasztott lehetőség okozta hiány örökre megmarad.

Ezután már ritkán találkoztunk. Nemsokára férjhez mentem. Esküvőmre a papa nem jött el. Halálosan megharagudott anyámra, amiért tizenkét fős, családi vacsorámat apukám életbiztosításából fizette.

"Az én fiam halotti pénze" - mondta és mérgét megbosszúlta - rajtam. Attól tartok, ezt a pénzt az új asszonnyal kettesben, ők akarták elkölteni. Anyám közeli munkahelyéről időnként, ebédszünetben ellátogatott az öregekhez. Kapcsolatukon sokat rontott, amikor férje halála után apósa visszakérte tőle a fiának korábban ajándékba adott karórát.

Fia halála után nagypapámat alkoholizmusa teljesen beszippantotta. Sok durvaság, kötözködés, verekedés után az öreg saját magát is megbüntette. Már nyolcvanon túl, részegen elesett és combcsont töréséből nem épült fel. Engedelmes felesége a kórházban is ellátta alkohollal. Még utoljára nagy galibát okozott kórtermi részegeskedésével. Büntetésből haza utalták, ahol a magatehetetlen, mozgásképtelen öreg rövidesen meghalt.

Második nejét pedig, hibbant fiával együtt messze sodorta az idő.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. augusztus 22. 20:21

:-) Puszi

Törölt tag2013. augusztus 18. 18:26

Törölt hozzászólás.

pauleve552013. augusztus 15. 20:36

:-)

skary2013. augusztus 15. 08:57

...