Önéletrajz - 15 Papa, Mama

pauleve55•  2013. augusztus 14. 22:06

Apukám szülei - gyerekkoromban egyedül jelenlévő nagyszüleim - szintén Zuglóban laktak. Alacsony, szoba-konyhás tanácsi házikójuk összes komfortja a konyhában található vízcsap volt. Közös vécé állt az udvar közepén. Ez szolgált két lakóház négy családja számára. Az utca felöli emeletes épület eltakarta a városi forgalmat a kicsi, belső vityilló és a nagy kert elől.Falusiasan idilli hangulat áradt.

A szülőlátogatás hétvégi szertartása anyám lelkét minden alkalommal alapjaiban rázta meg. Belső világának vihara már kora délelőtt látható volt nyomott hangulatában, de az elfojtás - manipulálás? - nagymestereként szót nem ejtett róla. Férjének gyermeki szeretetét anyósától vad féltékenységgel irigyelte. Meggyőződése, amely szerint egy ember csak véges mennyiségű szeretettel rendelkezik, durva támadásokra sarkallta. Azt hitte, ha ebből a hiánycikkből érzelmi zsarolással minél többet kikényszerít, az majd boldoggá teszi.

Teljes fegyverzetben, állandó harckészültségben, rideg ellenségeskedéssel kűzdött férje ellen - annak szeretetéért!

Ebből a golyózáporból férje szüleinek is jutott bőven.

Szenvedő apukám lelki kínjainak testi megnyilvánulásaként, égbe szökött a vércukor szintje. Ezután inzulin adag emelés következett, amit éjszaka biztos vércukor szint zuhanás követett - és ennek se hossza se vége nem volt.

Mondhatnám, hogy szenvedtem a feszült hangulattól, de ez nem igaz. Nagyszüleim meglátogatása mindig örömmel töltött el. Időnként gyalog sétáltunk a néhány utcányira lakó öregekig, de általában a 67-es vagy 65-ös villamos vitt odáig.

Az öregek már harmincöt-negyven éve gyűlölködtek egymás mellett és egymás irányába - szóval tökéletes volt a házasságuk. Nagypapám alkalmanként állatian berúgott, de a mi vasárnapi látogatásaink idején jól tartotta magát. Nagymamám a részegeskedések ellentételezéseképpen elvert minden hozzáférhető pénzt, amire a kezét rá tudta tenni. Képes volt több kilónyi rántott karajt elkésziteni és meg is enni a papa munkaideje alatt, hogy hazaérve se kaja se kajapénz ne legyen már a háznál. De szegedi téli szalámi mániája se volt olcsó mulatság.

Ők ketten több évtized tapasztalatát használták egymás ellen.

Amint megérkeztünk a roskadt házikóba, nagymamám azonnal lecsapott rám és kézenfogva vonultunk át az út túloldalán lévő édességboltba. A hatvanas évek elején mindenféle bonbont és pralinét nagy, széles szájú, fekvő "befőttes" üvegekből kimérve árúsitottak. Ez volt a dőzsölés helye és ideje. Bármit kérhettem.

Ezután a szomszédos zöldségeshez is bevitt és büszkén körbemutogatott az eladónőknek. Ekkor még Pesten is - falusi módra - mindenki mindenkit ismert a környéken. Sőt, volt ideje megállni és beszélgetni is.

Visszafelé még belátogattunk a sarki kocsmába, ahol sárgára színezett, kopott alumínium tányérkákra tett hőálló üveg poharakba mérték a fekete kávét. Mennyiségétől függően szimplát vagy duplát. Nagymamám igazi kávé rajongó volt.

"Duflát!" - vetette oda hanyagul a pénztárosnak - "és egy Bambit a gyereknek!"

Kirúgtunk a hámból!

Édességekkel felszerelve, Bambitól ragacsosan tértünk haza. Jó hangulatomat még anyám vasvilla tekintete sem zavarhatta meg. Nagymamám tudta a titkot, hogyan kell babusgatni, kedveskedni. Ezeken a délutánokon határozottan éreztem a fölényét, amivel csak tovább szította anyám féltékenységét.

Időnként játszótársam is akadt. Két idősebb lány az utcára néző emeletes házból.

Egyikük faterja Kanadából küldte a csomagokat, többek között gyönyörű, igazi Barbie babát is. Másik – idősebb - játszótársam anyja a nagy ház házmestere és nem mellékesen részeges férjének áldozata volt. Szerencsétlen a sokadik támadás után, fejsérülése következtében nyomorékon került elő a kórházból. Férje akkor eltünt a színről. Én naív, azt hittem, ez csak egy különleges, egyszeri dolog, valakinek a maszek, megismételhetetlen tragédiája.

Ja, a jó apának köszönhető gyermeki tudatlanság!

Az első ház nagy udvarán labdajátékokat játszottunk és nekem az apró, fehér kavicson mindíg sikerült térdeimet nagyszerűen legyalulni.

Ezidő alatt családom fiú részlege a vadrózsa-szőlő lugasban megváltotta a világot. Sok-sok férfiúi bölcsesség hangzott el az illatos, rózsaszín futórózsák alatt. Valamint sok-sok férfiúi baromság származott a rózsával versenyt futó ócska, savanyú bor szőlőből.

Néha anyámmal átmentünk a szomszédos kocsmába egy kancsó sörért, amit négyen elpusztitottak estig. Egy alkalommal ezt a feladatot apukám magára vállalta. Ezért találkozhatott össze a kocsma mögötti kerthelyiségben szórakozó gyári munkatársaival. Hamarosan izgatottan futott vissza szülei udvarába. Két éves kislányát - engem - akarta mindenáron megmutatni kollégáinak.

"Te maradj itt!" - mondta ugrásra kész feleségének.

Anyám örök időkre szóló, maradandó sebet kapott. Ez az eset újra megerősítette hitében - a gyerek csak egy szükségtelen, legyőzendő vetélytárs.

Amint átestem a tiszteletkörökön, várt a nagy kert, a rengeteg virág és minden gyönyörűség tetöfoka - Bütyök a keverék kutya. Bütyök büdös és koszos volt, de igazi, élő kutya. Őrajta kivül mindig komoly macskaseregletet is tartottak az örgek. A macskák boldogan és jóllakottan szaporodtak a ház körül. Volt amikor húsznál is többen! A kis házikó melletti fészerben nyulak laktak, amig bele nem estek a fazékba. Még húsgalambok is éltek a sufni padlásán. Nagypapám aktiv köztisztasági alkalmazotti - utcaseprői - fizetésén felül így biztosította megélhetésüket.

Forró nyári délutánokon víz melegedett a napra kitett horganyzott kádban. Abban pancsoltam és sároztam össze magam a felismerhetetlenségig - anyám nagy örömére.

- "Büdös kölök, hogy nézel ki!" -

A legnagyobb hőségben kertet locsoltam. Nagypapám ügyesen elirányitott a virágok felé, hogy legalább a konyhakertet tönkre ne tegyem. Egész délután mezitláb csattogtam a fürdőkád körüli meleg sárpocsolyákban. Nagyon otthon éreztem magam ebben a hangulatban. Már akkor tudtam, tévedésből születtem a nagyvárosba. Én biztosan falusi vagyok.

Hazainduláskor nehezen, de mégis városi külsőt kellett felvennem. Szüleim aggódtak, hogy a villamoson megszólják őket koszfészek gyerekük miatt.

Együtt, hangosan vonultunk át az udvaron egyenesen az utcára nyíló főbejárat nagy kapujáig. Miután elváltunk a papa és a mama itt ácsorgott még egy ideig. Az előttük elhaladó villamosra várakoztak, hogy búcsúzóul még egyszer integethessünk egymásnak.

Egy ilyen szabad délután végén nagy csutakolás és a menetrendszerinti, éjszakai bolhavadászat következett. Bütyök kutya és a számtalan macska remek tenyészetet tartott bolhákból. Hazajövet biztosan kaptunk tőlük ajándékba egyet-kettőt. Éjszaka kislámpa fényénél kerestük a csípések okozóját. Anyám pedig a helyzet magaslatára emelkedve, hangosan átkozta a disznóólat, ahol az öregek laknak.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!