Felismerések - 3

pauleve55•  2013. szeptember 17. 22:19

Igen, most már tisztán látom, hogy anyám mekkora árat fizetett egója szabadjára engedéséért.

A kényelmes, felelőtlen, gondolkodást nem igénylő élet lehetősége elcsábította. Ezért a tunyaságért keményen megfizetett. Öröm és szeretet nélkül, állandó félelemben, kiszolgáltatottan küszködött. A nekem okozott - még kijavítható - kár nagysága elenyésző az ő saját pusztulása mellett. Igazságtalan lenne elitélnem ezt a szerencsétlen szenvedőt. Cselekedetei - az ellenem elkövetettek is - magukban hordozták büntetésüket. Ez a büntetés pedig szemmel láthatóan hatalmas volt. Anyám minden örömöt megtagadott magától. Bármilyen szívesen végzett, jókedvet, elégedettséget hozó tevékenységét a felismerés pillanatában azonnal leállította.
Béke, nyugalom, boldogság - ezeket mind tiltott bűnnek érezte.


Állandó félelmei fenntartása érdekében csavaros hazugságokat is bevetett önmaga ellen.

Amint elérhető áron megvásárolhatóak lettek a színes tévé készülékek, anyám lelkes rajongóvá vált. Falusi otthonunkban szívesen, sőt csodálattal nézte a valósághű színeket, a fekete-fehérnél sokkal tökéletesebb élvezetet nyújtó képeket. Mégis, rövid idő elteltével hihetetlen nyakatekert önkorlátozó tiltást talált ki saját örömteli szórakozása ellen. Legújabb kőbe vésett szabálya szerint a színes tévé végzetesen megrontja látását. Alaptalan félelmének valótlansága nem zavarta. Mint mindíg, most sem az igazság érdekelte. Örömteli, kellemes elfoglaltságát tűrhetetlen, büntetendő lazaságnak minősítette. Ennek a nyugodt állapotnak rögtön véget kellett vetni!

Saját magának megvakulást jósoló szigorú, kegyetlen fenyegetést alkalmazott - önmaga ellen!
Fenyegetése bevált!

Otthoni ócska fekete-fehér tévé készülékét soha nem cserélte színesre. Sikeres önkorlátozása elleni tiltakozásul pedig hangosan gyűlölködött a felelőtlen, gonosz gyártók és kereskedők ellen, akik veszélyeztetik vásárlóik szeme világát.
Hasonló ügyes akcióval sikerült megfosztania magát másik örömteli tevékenységétől - kedvenc népművészeti hímzéseinek varrásától is. Ezek a valóban tökéletesen sikerült kézimunkák akkora - tűrhetetlen! - sikerélményt nyújtottak anyám számára, hogy itt is az előbbi, megvakulásos fenyegetés lépett életbe.

Saját lelkében örömnek, lelki békének, nyugalomnak írmagját sem hagyta. Kegyetlen önsanyargatása közepette a világot okolta önmagának okozott szenvedéséért.

A hőn áhított és magának hangosan követelt boldogság minden lehetőségét, már csírájában elpusztította a lelkében uralkodó -
félelmeihez ragaszkodó, rettegésből, aggodalomból táplálkozó - negatív én. Mint valami kozmikus fekete lyuk - minden jót magába szippantott, hogy az végleg, örökre, nyomtalanul elvesszen a benti sötétségben.
Anyámnak segítségére lehettem volna, de nem kért belőlem.

Emlékszem óvatos tapogatózásomra "Mi a baj? Miért van rossz kedved?" durván odavetett válaszára "Minek örüljek?!".

Háát......

Akarata ellenére senkit, még őt sem lehetett megmenteni!

Igen, tudom, hogy anyámnak nem velem, hanem saját magával volt baja.

Szerencsétlen a külvilág váratlan szeszélyeinek kiszolgáltatva hányódott félelemmel teli élete zavaros vizein. Minden pillanata mások véleményétől, hangulatától vagy szavaitól függött.
A hozzá hasonló felelőtlen kritizálók beszólásait készpénznek vette és hatásukra rajtam verte el a port.
A kiszámíthatatlan külvilágból érkező váratlan, előre megjósolhatatlan események hatásától csak az erős, stabil belső tudatosság védhette volna meg. Sajnos önálló véleménnyel, biztonságot nyújtó belső békességgel nem rendelkezett. Mindíg a leghangosabb, legerőszakosabb hangnak engedelmeskedve forgott szélkakasként.

 ---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!