Felismerések - 2

pauleve55•  2013. szeptember 17. 20:28

Igen, tudom, hogy anyám szellemi képességei csak ennyit engedtek meg neki. Cselekedeteit állandó félelmét fenntartó egója irányította.

Az elmélyülés, a csendes befeléfordulás a tudatossághoz vezető biztos út, de szerencsétlen anyám szinte egy pillanatra sem tudott csendben maradni. Emlékszem több átszellemült közös percünkre, amelyeket igyekezett széjjel beszélni.

1993-ban, férjem halála utáni szeptemberben, Mária napi búcsú vasárnapján két kisebb gyerekemmel és anyámmal együtt vonatoztunk Sümegre. Kora őszi délelőttön, csodálatosan ragyogó napsütés kisért kirándulásunkon. Vasárnapi csendbe öltözött kisvárosi utcák beporosodott kirakatú, végleg bezárt szűk üzlethelyiségei, falusias, kertes családi házai mellett sétáltunk.

A templom előtti téren sátorozó búcsúsoktól emlékbe kicsi, fém, nyakláncra fűzhető keresztet vettünk magunknak. Déli időben, nyárias melegben, körben vörös-barnára festett lombok közt másztunk fel a várhoz vezető szerpentin símára koptatott, szürke bazalt kövein. Az egyre emelkedő útról elbűvölő kilátás nyílt a kisvárosra és a környező dombvidékre.

Állandóan lengedező kellemes, langyos szélben, a körülölelő vidék madártávlatú körképének közepén állva máris szállni kezdett lelkünk. Tökéletes, emelkedett hangulatban értünk a vár bejáratához. Kifizettük a meglepetésszerüen megemelt összegü belépőket, majd átsétáltunk a leeresztett felvonó hídon.
És akkor a vár napsütötte belső udvarába lépve Vangelis varázslatos zenéje fogadott minket...... ....símogató szélben hullámzóan áradt a megváltó, gyógyító zene.... ......magával ragadott, fölrepítette szívünket.... ....gyerekeimmel megbabonázva, elbűvölve álltunk ebben a létező csodában.... ...az örökké tartó pillanat fénylett, ragyogott emelkedett lelkünkben...... .......lebegő tudatunkban......

Ebben a percben anyám a zenét hangosan, erőszakosan túlkiabálva kezdett áradozni arról a szépségről, amit épp most tört meg. Aminek az élvezetétől pont most fosztotta meg magát. Számára az élmény átélésénél fontosabb volt szavakba öntve biztosítani a külvilágot saját műértéséről, zene rajongásáról. Na nehogy már egy jött-ment zeneszerzőről szóljon a pillanat, amikor itt van ő is!

Épp csak éledező tudatosságának fényét azonnal kioltotta. Szerencsére minket nem tudott megfosztani a perc nagyszerű hangulatától. Ez az érzés egész délután velünk maradt. Férjem lelkének jelenlétét mindvégig éreztem.
Két kisgyerekem banán sárga rövidnadrágban, fürgén körbeugrálta az összes várfalat, majd az aprópénz bedobós távcsövön keresztül a város temetőjének sírköveiről próbáltuk a neveket kibetűzni. Otthonról hozott elemózsiánkat utolsó morzsáig felfaltuk.

Korai alkonyat hűvösében sétáltunk lefelé a várból a vasútállomásig.

Hamar sötétségbe boruló tájban, Tapolca felé vonatozva már fel kellett venni a hosszú nadrágokat - hiába, ősz volt!

Más alkalommal - időben közel, de helyileg sokkal távolabb - Budapesten unokatestvérem meglátogatására készülődtünk anyámmal. Az egész várost keresztülszelő, több órás út várt ránk. Nem siettünk. Villamossal és busszal tett utazásunkat megszakító átszállások alkalmával minden utunkba kerülő nagyobb üzletet végigbámészkodtunk. Így sikerült anyám kedvére - akciós áron - megvásárolni egy komolyzenei cd-t. Talán Schubert 8. befejezetlen szimfoniáját...?

Megérkezésünkkor azonnal cd lejátszót kerestünk. Rokonom szelíd, kedves huszonéves lánya segített. Anyám máris hallgathatta régóta vágyott, kedvenc zenéjét, de mégis... néhány pillanat után őrületes, hangos karattyolásba fogott. Egy egész, komplett, digitálisan feljavított, felhangosított nagyzenekart kellett túlkiabálnia.

Sikerült neki!
Félelmében, hogy a nagyszerű pillanat valamilyen érzést csiholhat ki belőle, egója azonnal támadásba lendült.

Schubert halálakor befejezetlenül maradt remekműve már rég nem számított. A fantasztikus, emberi létezést felülmúló dallamok csak lényegtelen aláfestést nyújthattak anyám saját műveltségéről, zene értéséről szóló dicshimnuszához. Kuzinom jószívű, együttérző lányával értetlenül néztük végig, amint anyám megsemmisíti élete várva várt nagy élményét.

Unokatestvérem a mindent értő beavatottak unottságával legyintett nagynénje alakítása láttán. Olyannyira hasonlóan gondolkodtak, hogy már nem tudtak meglepetést okozni egymás számára.

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!