Álom

Erdős-ligetes park szélén járok. A fák közül előlépve meglátom anyámat. Egy kidőlt fatörzsön ül és engem néz szeretettel.
Valódi, igazi örömöt látok az arcán. Ő az én anyukám, aki most boldogan fogadja új találkozásunkat.
Hihetetlen érzés!
Mindig, egész életemben mindig ezt vártam.
Ez hiányzott.
Megszólalni sem tudok.
Annyira erős szeretet árad belőle, hogy itt már szavaknak helye nincs.
Úgy vonz, mint a mágnes. Szó nélkül mellé ülök. Ő sem szól. Érzem, ez most így van jól.
Ezzel a pillanattal most minden a helyére kerül.
Tekintetében szülői büszkeség ragyog. Fénylő, csillogó szemmel néz rám. Átöleli a vállamat és én közelebb húzodom hozzá.
Érzem a biztonságot adó, oltalmazó szülői szeretetet. Teljesen megnyugszom. Jó helyen vagyok, anyukám vigyáz rám.

Ébredés után még sokáig él az álombéli érzés. Az a békés, elfogadó szeretet. Az a csendes harmónia. Tudom, hatalmas ajándékot kaptam.
Köszönöm.
Bármi is történt korábban, bárhogyan is viselkedett velem - ez a pillanat mindent feledtetett. Nagyon örülök amiért az álmom megmutatta, képes vagyok szeretni anyámat. Sok elszenvedett fájdalom, mellőzöttség, bizalmatlanság, harag ellenére most - halála után tizenegy évvel - mégis békét kötöttünk.
Köszönöm!

2011.08.

Álom


Távol járok, a Styx túlsó partján, ahol vár rám anyám!
Az otthoni erdő szélén ülünk egy kidőlt fa törzsén,
köröttünk ragyog a napfény és édesen nevet a nyár,
lombok közt tovaszáll libben illatos szellő fürgén,
lelkünk a perc jelenében összeér - s az idő megáll.
Nyugtató szeretet árad, csitul bennem a gyermeki én,
jó helyen vagyok itt nálad, maradni akarok örökre már!

De álmaim valóságai közt bezárul az átjáró,
szomorú káprázatom párhuzamos létébe visszaránt,
a szigorú ész lebeszél s gonoszul kiábrándító,
ám lelkem tudja lehunyt szememben a képek igazát!

...és Csuang-ce kérdése cseng fülemben -
- vajon én álmodom a pillangót...?...
vagy a pillangó álmodik...engem...?!

http://www.youtube.com/watch?v=Vo1Ad0sDj qE