Novellák by Zalán
NovellaAndor és Gizella
Andor és Gizella
Hideg, esős nap volt. Mire beesteledett, megtépázott fák ágai és némi megrongált takarmány borította a latyakos utat.
Andor aznap a legelőn legeltette a nyáját, és a megriadt birkákat terelte össze.
-Az Istenit neki!
Hangos káromkodások közepette valamin megragadt a szeme.
Hatalmas füst jött a szomszédból, de nem a szokásos száraz rőzse füstje, sokkal inkább mintha…
-Segítséég!
Kiáltott valaki.
-Itt vannak a betyárok!
Amint ezt meghallotta, rohant rögtön hazafelé.
-Jaj Gizellám!
Kiáltotta kétségbeesve.
Otthon Gizella már várta egy jó töltött pulykával férjét.
-Milyen hamar végzett kend, osztán a birkák jól megvannak?
-Törődöm is a birkákkal asszony, mikor betyárok felégetik a szomszédok házait.
-Betyárok?
Abban a percben már hallatszott a ló pata kopogás a köves,murvás talajon.
-Jónapot kendnek, uram bátyám!
Egy jól megtermett köpcös betyár állott az ajtóban.
-Takarodjon innét, mit akar?
Kérdezte Andor meglehetősen hevesen.
-Nem zavarunk sokáig, csak a lovakat itattnánk meg pár pajtással, és esetleg a ma éjszakát itt töltenénk, ha nem gond.
-Andor, nem gond szívesen látjuk őket.
-Még hogy szívesen, az én házamban nem tűröm az ilyen alávaló rablókat, mint amilyenek ők.
-Vigyázzon kend mit beszél, mert egy jól megtermett disznóláb ólálkodik az ingem alatt!
Ebben a percben Andort már nem érdekelte kik is ők valójában, vagy mire képesek, csak a saját becsülete.
-Akkor kend jöjjön ki a rétre és küzdjünk meg!
-Haha!
Nevetett a köpcös, és betoppant még kettő vele egymagas kackiás bajszú betyár.
-Mi folyik itten?
Kérdezte az egyik.
-Ez itten meg akar küzdeni velem!
-Hahaha!
Nevetett a két betyár!
Aztán gúnyos mosollyal megkérdezték:
-Tudja kend kivel beszél?
-Kéne tán?
Kérdezte meglehetősen meglepődve Andor.
-Sobri Jóskával!
Vágott közbe az egyik.
-Andor ne párbajozzon kend, kérem férjemuram, semmi esélye sincs!
-Hallgasson asszonyára, holnap békésen elmegyünk.
-Ezt mondta kend a két szomszédnak is?
-Szomszédjuk is erősködött, és pórul is jártak!
Azzal Andor szép lassan egy igen méretes fokoshoz nyúlt.
-Teszi azt le, de nyomban, ha kedves az élete.
-Nem teszem bíz én, eredjen ki ott majd ellátom a baját.
-Maga félkegyelmű, nem látja tán…
-Kend tán fél?
-Rendben, elfogadom!
Azzal Gizella egy jó bunkóval fejbe vágta Andort, mire az elterült.
-Hinnye, asszony!
Kiálltotta Jóska.
-Nem lesz itten párbaj, amíg itt vagyok!
-Ahogy óhajtja!
Gizella, Andort felültette, majd hozott egy nagy sonkát, mellé kenyérrel.
-Egyenek az urak, aztán holnap ne lássam itt kendjüket!
Azzal a három betyár előrántotta kacorját, és már faltak is.
-Kegyed aztán tudja milyen az igazi vendéglátás.
Másnap ahogy az megvolt tárgyalva, a betyárok elhajtottak.
Gizella elpakolt, és urát ébresztgette.
-Andor, férjemuram!
Az nem válaszolt, csak némán ült a sarokban mozdulatlanul.
Gizella, még hangosabban elkezdi.
-Andor, férjemuram!
Semmi válasz.
-Istenem én megöltem.
Gizella kétségbeesetten azt sem tudta mit tegyen, vagy mit ne.
A közelben lakott egy már leszerelt felcser, József felcser.
Mivel ő jól eldugott helyen lakott, így nem bántották a betyárok, hozzá fordult segítségül.
-Jónapot!
-Jónapot magácskának is!
-Segítség kéne József úr!
-És miben tudnék magácskának a segítségére lenni?
-A férjemről lenne szó.
Mondta könnybe lábadt szemmel.
-Azt hiszem meghalt.
-A rézfánfütyülőit, ne is vesztegessük hát a drága időt!
Azzal elindultak a házhoz.
Betértek a házba, majd Gizella töltött egy vödör vizet.
-Lássuk csak.
Mondta József.
-Itt egy lavór víz, ha kéne a sebekre.
-Hát arra már nem lesz szükség, sajnálattal közlöm, hogy a férje halott.
Azzal Gizella összeesett.
-A fér..jem..ha..lott..
-A férjem halott!
-Sajnálom, megkérdezhetem mi történt?
-A betyárok...be..törtek és,....
Elmesélte szóról szóra mi is történt, hogy is történt.
Majd másnap temették is, és az utókor már csak így emlegette, Andor, akit a neje segített a túlvilágra.
Azóta sem betyárok, sem pásztorok nem lakják már azt a helyet, csak néhány vándor látogatja a kies pusztát.