Novellák by Zalán

Novella
Prozazi•  2021. április 14. 21:11

Andor és Gizella

Andor és Gizella 

 

Hideg, esős nap volt. Mire beesteledett, megtépázott fák ágai és némi megrongált takarmány borította a latyakos utat.

Andor aznap a legelőn legeltette a nyáját, és a megriadt birkákat terelte össze.

 

-Az Istenit neki!

 

Hangos káromkodások közepette valamin megragadt a szeme.

Hatalmas füst jött a szomszédból, de nem a szokásos száraz rőzse füstje, sokkal inkább mintha…

 

-Segítséég! 

 

Kiáltott valaki.

 

-Itt vannak a betyárok!

 

Amint ezt meghallotta, rohant rögtön hazafelé.

 

-Jaj Gizellám!

 

Kiáltotta kétségbeesve.

 

Otthon Gizella már várta egy jó töltött pulykával férjét.

 

-Milyen hamar végzett kend, osztán a birkák jól megvannak?

 

-Törődöm is a birkákkal asszony, mikor betyárok felégetik a szomszédok házait.

 

-Betyárok?

 

Abban a percben már hallatszott a ló pata kopogás a köves,murvás talajon.

 

-Jónapot kendnek, uram bátyám!

 

Egy jól megtermett köpcös betyár állott az ajtóban.

 

-Takarodjon innét, mit akar?

 

Kérdezte Andor meglehetősen hevesen.

 

-Nem zavarunk sokáig, csak a lovakat itattnánk meg pár pajtással, és esetleg a ma éjszakát itt töltenénk, ha nem gond.

 

-Andor, nem gond szívesen látjuk őket.

 

-Még hogy szívesen, az én házamban nem tűröm az ilyen alávaló rablókat, mint amilyenek ők.

 

-Vigyázzon kend mit beszél, mert egy jól megtermett disznóláb ólálkodik az ingem alatt!

 

Ebben a percben Andort már nem érdekelte kik is ők valójában, vagy mire képesek, csak a saját becsülete.

 

-Akkor kend jöjjön ki a rétre és küzdjünk meg!

 

-Haha!

Nevetett a köpcös, és betoppant még kettő vele egymagas kackiás bajszú betyár.

 

-Mi folyik itten?

Kérdezte az egyik.

 

-Ez itten meg akar küzdeni velem!

 

-Hahaha!

 

Nevetett a két betyár!

Aztán gúnyos mosollyal megkérdezték:

 

-Tudja kend kivel beszél?

 

-Kéne tán?

 

Kérdezte meglehetősen meglepődve Andor.

 

-Sobri Jóskával!

 

Vágott közbe az egyik.

 

-Andor ne párbajozzon kend, kérem férjemuram, semmi esélye sincs!

 

-Hallgasson asszonyára, holnap békésen elmegyünk.

 

-Ezt mondta kend a két szomszédnak is?

 

-Szomszédjuk is erősködött, és pórul is jártak!

Azzal Andor szép lassan egy igen méretes fokoshoz nyúlt.

 

-Teszi azt le, de nyomban, ha kedves az élete.

 

-Nem teszem bíz én, eredjen ki ott majd ellátom a baját.

 

-Maga félkegyelmű, nem látja tán…

 

-Kend tán fél?

 

-Rendben, elfogadom!

 

Azzal Gizella egy jó bunkóval fejbe vágta Andort, mire az elterült.

 

-Hinnye, asszony!

Kiálltotta  Jóska.

 

-Nem lesz itten párbaj, amíg itt vagyok!

 

-Ahogy óhajtja!

 

Gizella, Andort felültette, majd hozott egy nagy sonkát, mellé kenyérrel.

 

-Egyenek az urak, aztán holnap ne lássam itt kendjüket!

 

Azzal a három betyár előrántotta kacorját, és már faltak is.

 

-Kegyed aztán tudja milyen az igazi vendéglátás.

 

Másnap ahogy az megvolt tárgyalva, a betyárok elhajtottak.

Gizella elpakolt, és urát ébresztgette.

 

-Andor, férjemuram!

 

Az nem válaszolt, csak némán ült a sarokban mozdulatlanul.

Gizella, még hangosabban elkezdi.

 

-Andor, férjemuram!

 

Semmi válasz.

 

-Istenem én megöltem.

Gizella kétségbeesetten azt sem tudta mit tegyen, vagy mit ne. 

 

A közelben lakott egy már leszerelt felcser, József felcser.

Mivel ő jól eldugott helyen lakott, így nem bántották a betyárok, hozzá fordult segítségül.

 

-Jónapot!

 

-Jónapot magácskának is!

 

-Segítség kéne József úr!

 

-És miben tudnék magácskának a segítségére lenni?

 

-A férjemről lenne szó.

 

Mondta könnybe lábadt szemmel.

 

-Azt hiszem meghalt.

 

-A rézfánfütyülőit, ne is vesztegessük hát a drága időt!

 

Azzal elindultak a házhoz.

 

Betértek a házba, majd Gizella töltött egy vödör vizet.

 

-Lássuk csak.

 

Mondta József.

 

-Itt egy lavór víz, ha kéne a sebekre.

 

-Hát arra már nem lesz szükség, sajnálattal közlöm, hogy a férje halott.

 

Azzal Gizella összeesett.

 

-A fér..jem..ha..lott..

 

-A férjem halott!

 

-Sajnálom, megkérdezhetem mi történt?

 

-A betyárok...be..törtek és,....

 

Elmesélte szóról szóra mi is történt, hogy is történt.

Majd másnap temették is, és az utókor már csak így emlegette, Andor, akit a neje segített a túlvilágra.

Azóta sem betyárok, sem pásztorok nem lakják már azt a helyet, csak néhány vándor látogatja a kies pusztát.