Novellák MM

Hé, álljon meg! Nem hallotta, hogy fütyültem? 

Dehogynem. 

Maga pirosban rohant át az úttesten!

Na és? Nem szabad?

No, ne szórakozzon velem! Nem ismeri a KRESZ-t?

Nem. Ki az?

Honnan  került maga ide?

A Szíriuszról. 

Aha, szóval szír! Migráns?

Az micsoda?

Ne játssza nekem a semmit se tudót! Van valamilyen papírja? 

Nincs. 

Hogy került ide? Mikor jött be az országba és mit akar?

Egy TX-2018-s szállító repült el itt a bolygó mellett tegnap este, ő hozott. A közelben van valami dolga, a Marson, de hamar elintézi, holnapra már itt lesz, felvesz, és megyünk tovább. Gondoltam, addig én körülnézek itt egy kicsit. 

No, nem megy maga most sehová, hanem velem jön. 

Az ezt a mondatot követő pukkanás során az igazoltatott személy hirtelen eltűnt, mintha levegővé változott volna, a rendőr viszont egy pillanatra elszédült, majdnem el is ájult. De hamar magához tért, tompa fejfájással beült a kocsijába és a saját ügyeletükre hajtott.

Mi van, Józsi? Te ma szabadnapos vagy, nem? Mit keresel itt? – ezzel fogadták a többiek.

Nem volt itt valami szír migráns?  -- kérdezte bizonytalan hangon. – Igazoltatni akartam valakit, de hirtelen eltűnt.

Majd előkerül, mi ütött beléd? Agyadra mentek a migránsok, hogy még a szabad napodon is rájuk gondolsz?

Józsi próbálta elmondani, hogy mi történt.

Szerintem kicsit sokkal ittál – viccelődött vele az egyik kolléga. – Menj haza, és aludd ki magad, holnapra rendbejössz, meglátod.

 Aznap este a belügyminisztert felhívták az ENSZ-ből. 

Egy kis félreértést szeretnék tisztázni – kezdte a telefonban a magas rangú nemzetközi tisztsegviselő, természetesen angolul. 

Félreértést? Miféle félreértést? – a belügyminiszter dühöngött magában, mert éppen egy magánkapcsolatával volt elfoglalva, amiben megzavarta a hívás. Azonkívül mindig utálta, ha angolul kellett beszélnie, telefonban különösen.

Járt egy kedves vendégünk ma reggel ott nálatok, egy másik bolygóról frissen érkezett, és még nem volt tisztában az itteni szokásokkal. 

Igen? – motyogta a telefonba a belügyminiszter, aki egy szót sem értett az egészből, és nem tudta eldönteni, hogy ő maga a részeg, vagy akivel beszél. Lehet, hogy valami őrült meghack-elte ezt az ő szupertitkos telefonját? 

De a telefon másik végén az illető mindenből semmit sem érzékelt, csak nyugodtan beszélt tovább:

Szóval, arra kért, hogy üdvözöljem a nevében az intézkedő kollégátokat és adjam át az üdvözletét. Ugye, megteszed?

Hogyne, persze, szívesen. – A belügyminiszternek továbbra is fogalma sem volt arról, hogy kinek és milyen üdvözletet kellene átadnia, de önkéntelenül megkönnyebbült a gondolatra, hogy ezek szerint sehol semmi tragédia nem történt, és mindjárt befejezik ezt a beszélgetést.

Akkor köszönöm. Bye!

Bye!

S folyt tovább az élet a maga útján.

Furcsa kérdései vannak ennek a csoportnak, fogalmam sincs honnan jöhettek. Már az elején, amikor a kérdésemre viccesen csak annyit mondtak, hogy „egy másik bolygóról“, már akkor is volt bennük valami furcsa. Azután persze én is viccelődtem velük. 

-- Nézzenek körül itt a városban az utcákon! Akik nadrágban mászkálnak, általában azok a férfiak és akik szoknyában, azok a nők!

-- És akik sem nem férfiak, sem nem nők? 

-- Azok a fák és azok nem mászkálnak. 

-- És ha mégis? 

-- Akkor bármit felvehetnek!

Dühöngtem magamban, bár igyekeztem nem mutatni. Minek bosszantanak ilyen hülyeségekkel! Ráadásul ma már igazán sok nő mászkál nadrágban is, ezek éppen olyan jól tudhatják, mint én. Ha csak nem jöttek valami olyan helyről, ahol mindenki csak valami nagy fehér vagy fekete lepelben mászkál. De azokat nem szokták engedni utazgatni, legalábbis azt hiszem. Minden nap akadt valami. Kérték, hogy meséljek nekik a Föld történetéről röviden. Azután kételkedtek mindabban, amiket elmondtam.

-- Azt mesélte nekünk, hogy felszámolták a rabszolgaságot, de nézze csak, ott megy egy rabszolga!

Egy fiatal fickóra mutatott, akinek orrában, fülében, szájában karika lógott.

-- Miért tettek rá annyi karikát? Többször megszökött már a gazdájától?

Mit felelhetnék erre? Hogy nincs gazdája, legfeljebb barátnője és ez a divat? Olyanoknak, akik úgy csinálnak, mintha azt sem tudnák, hogy mire való a piros lámpa az utcán? Betegre magyaráztam magam nekik, aztán csak annyit kérdeztek:

-- De miért pont piros? Van a piros színnek valami mágikus hatása, ami távol tartja a gonosz szellemeket?

Mágikus hatása? Hol élünk mi, az őserdőben? A piros lámpa arra való, hogy az autósok megálljanak. Mágikus hatása rájuk legfeljebb egy rendőrnek van, hogy tényleg megálljanak. Ha ezeknek a bolygóján még olyan fejletlen a civilizáció, hogy mágikus hatásokról beszélnek, hogy kerültek ezek ide? A pénzt ismerik vajon? Hogy itt minden pénzbe kerül, s még az a szegény idegenvezető is abból él? 

Amikor néhány nap után a társaságtól elbúcsúzott, borravalóul csak egy követ kapott. Nagyon dühöngött magában, de nem mutatta. A követ lehajította otthon a polcra. Két év múlva egy archeológus barátnője figyelt fel a kőre, ő pedig kedveskedve neki adta. A lány megvizsgáltatta a követ és kiderült, hogy egészen nagy különlegesség. Olyan anyag, amilyet még soha nem találtak a Földön és valamilyen különleges tulajdonságokkal rendelkezik. Az értéke felbecsülhetetlen. Az idegenvezető megint csak mérgelődött, hogy ezt is csak akkor tudta meg, amikor már nem volt az övé.