Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hegyinemet-2 Indulás!
pauleve55• 2013. július 29. 11:49
'93 májusában, férjem temetése után unokatestvéremék összehányt autójukon hazarobogtak.
Követelőző, érzéketlen anyám búcsúzóul még jól lehordott, amiért sajnálni merészeltem halott férjemet.- "Szégyelld magad! Ilyen cirkuszt csinálni azért az emberért, aki megverte a gyerekemet!"
Sajátságos beszólását értelmezni csak úgy lehet, ha végtelenül önző, teljesen egója irányítása alatt álló személyét megértjük. Anyám ügyes gondolati csavarral – "én akarok szenvedni, én rólam szól minden, én, én, én" - az események központjába állította magát és vérig sértett áldozattá vált. Való igaz, hogy gyereke védelmében éppen gyerekét döngölte földbe, de az annyira vágyott drámai nagyjelenet mámorító pillanatában - és nemcsak akkor - eszébe sem jutott saját magán kívül bárki mással foglalkozni.
Szerencsétlen bolond nem vette észre, az önmagának mindenáron megszerzett szenvedések, a mások életéből elragadott sértődöttségek, az idegen haragok hogyan pumpálják égig vérnyomását. A kölcsön vett, összeharácsolt dühödt fájdalmak terhe alatt hogyan roskad össze túlterhelt lelkét jelképező gerincoszlopa.
Lelkének hátizsákját jól megpakolta a családom élet-halál trágédiájából elcsaklizott, még sok-sok munkahelyi, gyűlölködő pletykálkodásra elegendő szenvedéssel - és hazautazott.
Egyszerre csend lett.
Az óriásira dagasztott dráma vihara átsöpört fölöttünk, majd újabb gyanútlan áldozatokra vadászva továbbszáguldott.
A halálomat követelő, vérszomjas falu előtt már egy hete kulcsra zártam egyébként korábban, napközben nyitva álló kapunkat. Alkoholista szomszédasszonyom rajtaütésszerű látogatásit csak így tudtam megakadályozni. Már a hajam is égnek állt, amikor három böhöm nagy kutyája társaságában tántorogva udvarunkba botladozott és a részegek büszke öntudatosságával sorolta elő a falu elképesztő ökörségeit.Bezárkózásunk sokkal nyugalmasabbá tette napjainkat.
Egyedül a városi szakközépiskolába járó Csabikámnak kellett rendszeresen találkozni a reggeli vonaton vele együtt, gyári munkahelyére utazó X.-nével.
Pisti falunkban lakó, volt munkatársa mostanra megváltoztatta szakvéleményét. Előszőr szentül hitte és híresztelte, hogy lakásunkon férjemet én öltem meg, majd testét a berekbe vittem. Később - talán éppen negyvennyolc kilóm láttán - ráébredt állítása képtelenségére. Ezután átírta fantáziadús krimijét. Férjemet a frissített változat szerint két nagy gyerekem ölte meg és szállította a berekbe.
Az őrült rágalom hullámai időnként - kényszerű vonatozásai alkalmával - Csabikámat is megérintették.
Gondolom, az önmagát igazság bajnokának tekintő X.-né saját vérfagyasztó, kegyetlen ötletein soha nem gondolkozott el. Azon, hogy lelkének milyen sötét mélységében gyökerezik a fantáziakép, amely Pisti halálának elképzelt körülményeit szadista részletességgel ábrázolta.
"Én legszívesebben így ölnék - ő is biztosan ugyanígy tette." - szólt tudatalattijának üzenete.Saját elfojtott, láthatóan gyilkos indulatait felismerni nem, csak a külvilágra kivetíteni tudta.
Szerencsére a hamarosan véget érő tanévvel együtt Csabikám rendszeres vonatozása is megszünt.
Egészen egyszerű hétköznapok következtek.
Sejtésem beigazolódott.
Az út valóban felfelé vezetett.
Azonban az előzetes számításkor egy-két tényt alábecsültem.
A mélység, ahonnan indultunk és a magasság, ahová célkitűzéseim szerint majd érkeznünk kell, egymástól nagyjából Makó-Jeruzsálem távolságban helyezkedtek el.
Vertikálisan!
Mintha a Himalájára másznánk!
A felfelé vezető és nagyjából tizenhét-tizennyolc év alatt megtett út többnyire meredek sziklafalak emelkedőin vitt.
Az állandó szembe szél pedig folyamatosan jelezte - jó irányban haladunk.Egy valamit mindíg biztosan tudtam - izgatottan kotkodácsoló, ítélkező, gyűlölködő környezetemmel pont szemben kell haladnom. Lehet, hogy a jó megoldásokat nem mindíg ismertem fel időben, de a rossz példa állandóan előttem állt. Szinte gondolkodás nélkül támaszkodhattam a falu többségének sötét, rosszindulatú butaságára. Tudtam, számunkra minden döntésüknek éppen az ellenkezője lesz a megfelelő. Kifacsart, rémisztő viselkedésüket óriási, több évtizedes rutinnal forgattam helyére.
Ezt a sikerre vezető gondolkodási módot anyám esetében már régóta alkalmaztam.
Sok bizonytalanságom ellenére éreztem, feladatom megoldásához szellemi felkészültségem elegendő.Már csak az anyagiakról kellett gondoskodnom.......
Ragyogó jövőnkbe vezető utunkat egy fillér jövedelem nélkül, családi pótlékból gazdálkodva kezdtük.---->>>>