Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hegyimenet Útközben-9 Betegségügy
pauleve55• 2013. augusztus 3. 20:59
Több éves, anyagi szempontból teljesen hiábavaló, de szellemileg jelentősen előrevivő kálváriám itt kezdődödött.
Első körben háziorvosunk a gombostűre bökött, furcsa bogárnak kijáró érdeklődéssel figyelte belső szerveim rendetlenkedését. Hosszú idő – talán egy év – telt a kíváncsi kísérletezés jegyében.
Egyik diagnózis, szakorvosi kivizsgálás követte a másikat.Doktorunk kezdeti lendülete később haragba váltott, míg én magam a legsötétebb kétségbeesés idejét éltem.
A cukorbetegség, hasnyálmirígy gyulladás, májzsugor, veseelégtelenség, bélgyulladás, gyomor és nyombélfekély, hormonális csőd, autoimmun önpusztítás, hasi aneorizma meg még száz hasonló végítélet Damoklesz kardjaként függött fejem fölött. Egyenként is halálos diagnózisait háziorvosunk csokorba szedve, egyre dühösebben vagdosta képembe.
Azonban a számtalan szakorvosi vizsgálat – például több gyomor tükrözés – sem igazolta gyanúját.
Testem piszkosul egészséges volt, miközben működése totálkáros lett.
A hosszú kísérletezés végül csak eredményt hozott.
Egy csontritkulás vizsgálaton kiderült, csontjaim életkora kábé nyolcvan év.
Ekkor negyvenkettő voltam.
Megmentésemért munkába lendült az egészségügyi apparátus.
A közeli városban időnként rendelő, sztárolt reumatológus betegeitől egy porosz katonatiszt szigorával követelt potosságot, fegyelmet. Az előjegyzés általa meghatározott időpontjában - fejvesztés terhe mellett - meg kellett jelenni.
Magántermészetű problémáknak, saját, maszek időbeosztásnak helye nem volt.Egy pillanat alatt kiskorúsított, parancsot teljesítő alattvalóvá kellett válnom.
Már első alkalommal goromba, szigorú - megelőző - letolásban részesültem.
- Csontjaim állapota semmi jót nem ígér. A szükséges kezelést abbahagyni ne merészeljem, mert akkor kilátásaim borzasztóak lesznek. Egyébként is, készüljek fel - a következő tíz-tizenöt év már a gerincferdülés és a rendszeres csonttörések jegyében telik majd. Utána pedig csak még rosszabb lesz minden. Végállomás a tolókocsi. -
Ilyen megnyugtató bevezető után - természetesen - rendszeresen és pontosan jártam a havonként esedékes, vérvétellel egybekötött ellenőrzésekre. Méreg drága, de - akkor még - államilag jelentősen támogatott gyógyszeremet életmentő varázsszernek éreztem.
Mire észbe kaptam, már nemcsak az antidepresszáns méreg, de a csontritkulást megelőző gyógyszer is függésben tartott.Plusz ráadásnak a háziorvos által kiókumlált, esetlegesen hatásos, emésztést javító szerek.
Eljutottam odáig, hogy havonta több ezer forintot hagytam a gyógyszertárban.
Hogy halálos kétségbeeséssel gondoltam az eshetőségre - mi lenne, ha egyszer csak nem jutna pénz létfontosságú gyógyszereim kiváltására?!
A felírt mérgek pontos előírás szerinti bevétele, a minden hétre jutó szakorvosi kivizsgálások vagy ellenőrzések, a rendszeres labor vizsgálatok, a zsúfolt háziorvosi rendelés félnapos várakozásai minden időmet kitöltötték.
Mégis, mindezek ellenére - vagy talán éppen ezért? - emésztésem semmit sem javult. Belsőségeim egyetlen falat ennivalót sem tűrtek. Napjaimat csak vécé közelében tölthettem.Kis ügyes immunrendszerem úgy döntött, mostantól figyelmen kívül hagyja a tavaszi pollen áradatot. Helyette az elfogyasztott ennivalóra koncentrál. Addíg aktív szénanáthám helyett most már élelmiszer allergiám lett. A hetven féle anyagot tesztelő vérvizsgálat eredménye csupa-csupa pozitív jelzés volt.
Az egész életre allergiás lettem!
Állandó kötőhártya gyulladásos, dagadt, kivörösödött szemeim, véglegesen cipó nagyságura dagadt, recsegő-ropogó térdeim a körzeti doktort saját korlátaira emlékeztették. Végül, több évnyi meddő kísérletezés után kijelentette, mindenről én magam tehetek. Betegségemnek egyedül én vagyok az oka. Rosszúlléteimet megérdemlem.
Ez a büntetés, amiért nyugtatókat szedek.Megdöbbentő, embertelen szavainak hatására végre felismertem - nincs segítség.
Ezután még próbálkoztam néhány alkalommal, de felpuffadt, fájó belsőségeim, rendszeres hasmenésem és a járulékos nyavalyák doktorunkat többé nem érdekelték. Jó érzékkel megválasztott taktikával, minden alkalommal kórházi beutalással fenyegetőzött.
Tudhatta, rendelőjéből ezzel biztosan kiüldöz.Már csak ez volt fontos.
Megszabadulni ettől a kellemetlen, képzelt beteg drogostól.
Ettől a csődtömegtől.
Arról, hogy mennyire bolondnak tartott, gyomor-bél megtámogató mérgeim feliratása alkalmával győződhettem meg.
- "...és írunk még egy kis vízhajtót is, az mindíg jó, ha van otthon...." - mondta cinkosan mosolyogva.
Arckifejezése mindent elárult.
- Tudom ám, hogy mennyire hülye vagy. Ha mindenáron gyógyszer kell, hát kaphatsz -.Borzalmasan, szörnyen, rettenetesen éreztem magamat. Megszégyenülten, megalázva, lesújtva. Betegségtől legyengülve, hivatalosan is elítélve. Biztosan tudni véltem, végleg elveszett annak lehetősége, hogy egyszer még újra egészséges lehessek.
---->>>>