Hegyimenet Útközben-7 November

pauleve55•  2013. augusztus 2. 21:56

De ne fussunk előre. A tisztánlátás ezen meghatározó pillanatáig még sok rémisztő tévutat kellett bejárnom.


November első napjaiban megbénított, elhallgattatott lélekkel, látszólagosan erőre kapva kűzdöttem az irdatlan mennyiségű házi és ház körüli munkával. Lassan, méterről méterre haladva, tíz nap alatt felástam az egész kertet.
Ezt a frissítő, szabadlevegős tevékenységet több éves, nagy gyakorlattal végeztem. Ez a munka régóta, már Pisti életében is rám maradt. Traktoros vagy lovas-ekés szántást megfizetni nem tudtam és nem is akartam. Saját, ingyen igénybe vehető erőmmel több ezer forintot spóroltam meg a családi kassza számára. Szerettem a szabadban végzett, nehéz fizikai munkát. Élveztem saját, jól megdolgoztatott testem egészséges kifáradásának érzetét. Éreztem, ez a tevékenység jót tesz nekem.
Időnként gyerekeim is besegítettek. A girbe-gurba sorok, az egyenetlen, földhányásokkal tarkított mély árkok hűségesen elárulták létrehozójukat. Ki-ki képessége, szépérzéke, türelme szerint túrta-fúrta kertünk termőföldjét. Minden segítség jól jött. Következő tavasszal a krumpli bokrok, a zöldborsó, káposzta vagy épp a hatalmas levelü tök palántái nem panaszkodtak a számukra előkészített föld esztétikai megjelenésére.

Ezekben a napokban történt, hogy szakközépiskolában tanuló Csabikám véradáson vett részt. Jutalom gyanánt a város egyik cukrászdájában levásárolható sütemény utalványt kapott. Sándort is meghívta a láthatóan jelentős mennyiségű sütit ígérő utalvány beváltására. Hatalmas somlói galuska falást rendeztek. Ennek az egetverő süti zabálásnak hamarosan következményei lettek.

Sándor gyerekem háborgó gyomorral, rossz közérzettel szenvedett. Egy hét óta szagoktól undorodva, étvágytalanul kókadozott.
November 13.-án, szombaton reggel ébredéskor vastag, friss hótakaró köszöntött minket.
Örültem, hogy pont előző nap sikerült a kerti munkálatokat befejeznem. Épp az ABC-be indultunk - két nagy gyerekem biciklivel idétlenkedett a friss hóban - amikor feltünt Sándor arcszíne. Gyerekem arca, de még szeme fehérje is sárga volt.
Néhány napja tartó, szinte még fel sem fogott megkönnyebbülésem ismét a legsötétebb rettegésbe fordult.
A hétvégi ügyeletes orvos azonnal kórházi beutalót írt a megyeszékhelyi kórház fertőző osztályára. A délután értesített mentők - az őrült hóviharban - este fél nyolcra értek házunkhoz. Szegény kis gyerekem összepakolt cókmókjával, ijedt arccal ült be a szállító mentőbe és én úgy éreztem, az egész világ rám szakadt.

Hát nem volt még elég? Több csapást már nem bírok!

Hétfőn a körzeti orvosi rendelőben előző hangulatomnak megfelelően alakultak az események. Körzeti doktorunk biztosított, hogy ez csak fertőző májgyulladás lehet. Megnyugtatott, hogy ezután sorra, mindannyian megbetegszünk majd. Halálos kétségbeesésemre mosolyogva reagált. Elmagyarázta, amikor besárgulok engem is kórházba fognak szállítani, de nyugodjak meg, gyerekeim állami elhelyezéséről majd ő gondoskodik.
Ezután sorban, mind a négyen megkaptuk a hepatitis A elleni védőoltást.
MEGNYUGODTAM!!
Tőlünk néhány nappal korábban hazautazott anyámat telefonon riasztottam – ő is kérjen körzeti orvosától védőoltást.

93-ban a telefonálás - főleg a távolsági hívás - még nagyon drága és bonyolult dolognak számított.
Két lehetőség közül választhattam. Vagy megkűzdök az utcai fülkében üzemelő vadiúj, de gyakran meghibásodó, pénzt elnyelő készülékkel, vagy a távolsági hívások drágább, de biztosabb, hagyományos megoldását választom. A postán várakozva, akár fél órába is beletelt, míg a megyeszékhelyi kórházat kapcsolni tudták. A sistergő, kerregő, zúgó zavarások megnehezítették a beszélgetést. Végül csak sikerült kinyomoznom, hogy gyerekem jól van és nem is fertőz! Tudniillik sárgaságát nem vírus, hanem emésztésének végzetes túlterhelése okozta.
Ja, az a somlói galuska......

Következő hétvégén két kisebb testvérét Csabikámra bíztam, és elindultam kórházlátogatóba. A hét közben újra meg újra leszakadó rengeteg hó lelassította a közlekedést. Az éjszakai hófúvásnak köszönhetően már a kerítés ajtót sem tudtam kinyitni. Szombat hajnalban az északi szél által feltornyozott, két méter magasságú barrikádon felkapaszkodva és a kerítésen átmászva jutottam ki az utcára. Vonatom már falunkba is jelentős lemaradással érkezett. Hosszú, egész délelőtt tartó döcögés után, minimum két órás késéssel érkeztem meg.

Sándor gyerekem hősiesen viselte a kórház megpróbáltatásait. Rendszeres vérvizsgálatai lassú javulást mutattak. Időközben teljesen biztos lett - betegsége nem vírusos eredetü. Gyakorlatilag teljesen fölöslegesen tartották a fertőző osztályon - de erre senki sem figyelt fel.

Talán azt gondolták, ha jó sokáig ott tartják, végül csak sikerül, ott helyben valami igazán fertőzőt is megkapnia?!Ha már az ágyat foglalja......

Azt az ágyat, amiből őt megelőzően, fertőző májgyulladása után épp az a falubelink kelt fel, akinek kimagasló szociális érzékenységü, tanácsi ügyintéző felesége korábban kétségbe vonta anyaságom létjosoultságát.
Furán keresztezzük egymás útjait itt, ebben az életnek nevezett színdarabban......

Késő este, üres lakásba értem haza. Kicsit megijesztett a begyújtott, erősen dübörgő kályha látványa, de a huzatot szabályozó ajtó bezárása után minden elcsendesedett. Egy ideig még emésztődtem a lehetséges, esetleg előfordulható tűz rémképétől. Végül rájöttem, fölösleges gyerekemmel gorombáskodnom egy meg sem történt baleset miatt.
Manót és Miklóst Csabikám szánkózni vitte. Kipirosodva, fáradtan, hangosan és vidáman kerültek elő.
Minden rendben volt.
-- Persze nem tudtam megállni, gyerekemet csak figyelmeztettem az őrizetlenül hagyott kályha veszélyére. Igyekeztem higgadtan beszélni. Remélem sikerült. Nagyon bánnám, ha Csabikám arra emlékezne, hogy segítségéért letolást kapott. --

Következő hét végére befejeződött a kórházi raboskodás. Tudtam, hogy Sándor gyerekemet - tizenhat éves kora miatt - csak szülői felügyelet mellett engedik haza. Tudtam, hogy segítség nélkül, csak magunkra számítva az itthoni családi élet szervezése mennyire bonyolult. Tudtam, és telefonon gyerekemnek el is magyaráztam, hogy a beígért szabadulás napján nem érek oda. Csak egy nappal később.

Végül Sándor ügyesen feltalálta magát. Nővéri segédlettel előkerítette a helyi laktanyában dolgozó apját. Ő igazi szülőhöz méltóan viselkedett. A kórházban személyesen átvette már majdnem kétségbeesett gyerekét. Ezután autóba ültette és egyenesen haza fuvarozta őt. Ráadásnak második felesége és kislányuk is velük tartott.
Köszönjük!
Még hosszú hónapok teltek az emésztési zavarok, a rendszeres vérvizsgálatok jegyében. Az elkövetkező télen krumplit ettünk krumplival. Néha kifőtt tésztát, majd megint krumplit.
A kollektív, családi diéta jót tett. Sok hiányzása miatt gyerekemnek iskolai évet kellett halasztania, de végül egészsége szerencsésen helyreállt.


---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!