Hegyimenet Útközben-6 Katasztrófa

pauleve55•  2013. augusztus 1. 10:55

Lelkem első vészjelzései ősszel jelentkeztek. Teltek a hetek és én egyre kevesebbet aludtam. Októberben eljutottam odáig, hogy az ingerülten, dühödt hánykolódással átkínlódott, ébren töltött éjszakák közti nappalokon kábultan, reszkető idegroncs állapotban kűzdöttem a háztartási munkával. Fekve, állva, ülve - még a vécén ülve is! - elbóbiskoltam, hogy a következő pillanatban vadul összeránduló izmaim riadóztassanak. Esti lefekvés után ezt a merényletet testem két három alkalommal követte el ellenem. Innen kezdve még éberebb lettem. Már meg sem kíséreltem az elalvást.

Ma már látom, akkori állapotomra az űzött vad kifejezés tökéletesen illett. A létező valóságtól elrugaszkodva, saját félelemteli érzéseimnek engedelmeskedve állandó, halálos fenyegetettséget éltem át. Testem átkapcsolt rémülten menekülő, állati üzemmódba. Az elmúlt fél év alatt rám zúduló tragédia, a környezetemből érkező mérhetetlen rosszindulat megértő, külső segítség hiányában feldolgozatlan maradt. Amikor lelkem első körben hiába igényelte - követelte - a segítséget, akkor módszert váltott. Hathatósabb figyelmeztetést küldött. A ki nem mondott, feldolgozatlan sérelmek, az igazságtalan vádak kitakarítására, helyre rakására mostantól már testem is figyelmeztetett.

Akkor, abban a helyzetben minderről fogalmam sem volt. Tehetetlenül, kiszolgáltatottan szenvedtem.

Novemberre csúcsot döntöttem. Eltelt egy hét alvás nélkül. Egészen idáig nagy önfegyelemmel kűzdöttem végig napjaimat, de most újabb, végzetes nehézség adódott.
Ennyi ébren töltött éjszaka és nappal után egyszerre csak elkezdtem sírni és nem tudtam abbahagyni!
Végigsírtam álmatlanul töltött éjszakámat, reggeli felkeléskor tovább sírtam, majd sírva elbuszoztam a közeli kisvárosba, egyenesen az ideggondozóba. Ezután sírva kivártam soromat, sírva elmeséltem életem elmúlt néhány hónapjának történetét és sírva segítségért könyörögtem.
A belém tuszkolt, elsősegélynek szánt nyugtató bogyó és a hosszú beszélgetés elcsendesített. A pszichiáter már első alkalommal olyan jó kérdéseket tett fel, hogy azok megválaszolásával azonnal elkezdhettem volna a rendrakást magamban.
Úgy hittem, most minden jóra fordul.
Hát, nagyot tévedtem!
Ha eddig voltak is problémáim, azok jelentéktelenné váltak a segítő kezelés folytán, orvosi támogatással beszerzett legújabb zűrjeim mellett! Kárba vesztek a rendelőben, hónapról-hónapra folytatott tartalmas beszélgetések. Falra hányt borsóként peregtek az értékes, jószándékú szavak.
Tudniillik első lépésben a segítőkész pszichiáter csak receptre kapható, lórugásnyi mérgeket írt fel nekem. Súlyos, kemény tudatmódosító anyagokat. Tény és való, ezek hatására végre tudtam aludni és az állandó sírás is abbamaradt.
DE!
Ezek a mérgek megakadályozták a belül végzendő lelki tevékenységet. Bár látszatra jobban lettem, de valójában az elfojtás, a szőnyeg alá söprés egy sokkal súlyosabb változatát gyakoroltam. Míg korábban képes voltam meghallani segítséget kérő lelkem kiáltásait, úgy ezután bedrogozva már egyetlen segélykérő üzenet sem ért el tudatomig!
Ha pedig véletlenül mégis kihallatszott valami?
Azt a könnyű - könnyelmű drogos lebegés közepette jelentéktelen marhaságnak éreztem.
Őrület.
Mintha a kiérkező tűzoltók mást nem tennének, csak elhallgattatnák a tűzjelző szirénáját.
A zavaró, riasztó hangok megszüntek. Minden rendben.
Ja, hogy közben odabenn porig ég az összes emelet?
Kit érdekel.
Csönd van, nyugodtak vagyunk, tojunk mindenre!

Szempillantás alatt váltam gyógyszerfüggővé. És még csak nem is tudtam, mi történik velem. Hiszen nem tettem mást, csak előírás szerint megettem az orvos által rendelt, repectre felírt tablettáimat. Az orvos pedig - ugye - tudja, mi használ és mi árt? Éppen ezért a tudásáért bízunk meg benne.

Pokoli évek következtek. Hónapról-hónapra, egyik recepttől a másikig éltem. Százszor lejátszódott a jelenet, ahogy rémülten számolgatom a gyógyszeres dobozban még megtalálható, néhány utolsó tablettát. Ahogyan minden hétköznapi tennivalómat, minden szokásos otthoni kötelezettségemet félredobom, hogy a lehető leggyorsabban buszra ülhessek, a következő recept feliratásáért, a következő drog adag megszerzéséért. Az elvonási tünetek és a végzetes túladagolás libikókáján egyensúlyozva gyakran estem egyik végletből a másikba. Látványos ámokfutásommal egy alkalommal még családomat is halálra rémisztettem. Figyelmeztetésnek még ez sem volt elegendő!

A gyógyszeres dobozba csomagolt, néhány apró, színes bogyó madzagon rángatott bábja lettem. Nem is volt kérdéses, életemet ki vagy mi irányítja.
Gyógyszerem elfogyásától halálosan rettegtem. Biztos lehettem abban, hogy amint szervezetemből a méreg kiürül, nem csak a kezdeti, súlyos lelki zavaraim térnek vissza pusztítóan felerősödve, de ráadásnak az elvonás kínjait is megkapom.

Egy szó mint száz - sikerült problémáimat orvosi segítséggel megsokszorozni.
Sikerült kezdeti gondjaimat a valóságtól elszakítva, ijesztően felnagyítani.
Sikerült az elfojtást a biztonsági szelepek elzárásával a végletekig fokozni.
Sikerült gondolkodásomat a drogosoktól megszokott felelőtlenség irányába terelni. Minden bevett tabletta egy lépéssel távolabb vitt a mindíg szükséges, elengedhetetlen, önmagamért vállalt felelősségtől.
És történt mindez - orvosi segítséggel. Sőt. Orvosi javaslatra.

Azon kívül, hogy az ideggondozóban részemre szó nélkül felírták az évek során megszokottá vált, rendszeres, már sokadik adag tudatmódosító mérget, ráadásnak falubeli orvosunk még ingyenes utazási igazolást is adott.

Nehogy szerencsétlen függő anyag nélkül maradjon!

Most már tisztán látom, az önkéntes lelkiismereti vakságot választó emberek felelőtlen őrületét. A gyógyszerfüggő áldozatoknak és a drogokat felíró orvosoknak is tudniuk kellene az igazságot.

A legális vagy illegális drogok hatása között különbség nincs.
A mesterségesen előállított, lélek pusztító kábítószert nem érdekli saját maga elfogadott vagy törvényen kívüli volta.
A tudatmódosító vegyi anyagok egyformán pusztítják a társadalomból kivetett hajléktalan, utcai drogost és a hivatalosan betegnek nyilvánított, orvosi kezelés alatt álló gyógyszerfüggőt.
Teljesen ugyanúgy!
Különbség csak a társadalom ítéletében található.
Hazudhatunk új valóságot együtt, össztársadalmi segítséggel.
A lényegen ez nem változtat.
A vegyi anyagok, a kábítószerek működése nem függ az éppen esedékes, divatos össztársadalmi hazugságoktól.

Sok évbe és még több kínszenvedésbe került amíg ráébredtem az igazságra - egyszerű, közönséges drogfüggő lettem és semmi értelme önigazoló, szép szavakkal meghamisítani kétségbeejtő valóságomat.


---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!