Hegyimenet Útközben-12 Lőn világosság a fejben

pauleve55•  2013. augusztus 4. 23:59

Ma már értem, mi történt velem. Testem irányításában gyors vezető váltást hajtottam végre.

Az eddig erőszakosan parancsoló drogok hatása már megszünt, amikor az elkábított, legyengített valódi főnök még képtelen volt az irányítást maradéktalanul kézben tartani.
Idő, bizalom, türelem kellett a sikeres hatalom átvételhez. Ez volt a legnehezebb. Hinni, megbízni eddig olyannyira gyűlölt saját személyemben.
Mégis, minden furcsaság, aggasztó nehézség közepette biztosan éreztem - ez a megoldás.
Amit most teszek, az jelenti saját, személyes megváltásomat. Lelkem, szellemem erősítésével egyidőben a gyógyszernek nevezett, különböző mérgek fogysztását is abbahagytam.
Nem volt nehéz.
Mostanra már csak a félelem kötött az orvosi rendelők embertelen, lélekölő világához.
Egyszer csak rádöbbentem - többé nincs szükségem a magasságos doktor uraktól megkapható szigorú letolásokra, goromba kioktatásokra, lenéző-lesajnáló jópofizásra, leereszkedő nagylelküségre.
Létezésem jogosságát, testem egészséges működését jóváhagyó, atyai nagyvonalúságukra.
Az átkozódáshoz hasonlító diagnózisok, a betegségek lefolyásának sötét jóslatai többé már nem tartottak hatalmukban. Saját erőmet egyre biztosabban éreztem.

Tudtam, már eléggé bátor vagyok a SZABADSÁGhoz.

Mindenféle gyógyszerfüggés után az orvosfüggésből is kiléptem.

Életem és egészségem irányítását saját kezembe vettem.

Csak önmagamnak, saját kíváncsiságomnak köszönhetem, hogy sikerült megismernem a remek keleti gyógymódokat. Az energia áramlását elősegítő gyógynövényes, méregtelenítő kínai tapasz, a sok kitűnő homeopátiás szer fizikailag is használt és ráadásnak segített megerősíteni megújult életszemléletemet.

Az utolsó, még szükséges nagy áttörést gyerekeimnek köszönhetem. Az első joga videót 2006-ban Viki menyem adta kezembe.

Megdöbbentő, szembetűnő, letagadahatatlan változások kezdődtek már egy heti, szorgalmas jógázás után. Első lépésben eddig ellustult, most nagyon felháborodott gerincem ijesztő fájdalommal reagált. Ágyamból két-három reggelen hasra fordulva, négykézláb, térdre ereszkedve keltem fel. Rossz volt, de én szentül hittem a kedvező végeredményben. Úgy is lett. Pár nap után fájdalom mentesen folytathattam a gyakorlást.
Azóta, az eltelt évek során soha, egyetlen-egyszer sem fájt a gerincem!
Megmozgatott csigolyákkal, kilazított izmokkal és izületekkel bebiztosítottam magamat a görcsös fájdalmak minden megnyilvánulása ellen! Epe görcs? Összeránduló, ideges gyomor? Lábszáraimat, lábujjaimat rángató, beleimben tomboló fájdalmas görcsök? Néhány hónap gyakorlás után csendben, észrevétlenül megszüntek az életemet megkeserítő nyavalyák.

A joga gyakorlatokkal párhuzamosan hallgatott, az agyműködést kedvezően befolyásoló - relaxáló - frekvenciájú hangokkal gazdagított vezetett meditációk segítettek a továbblépésben. Fantasztikus eredményt értem el. Testem együttműködő munkatársammá változott.

Ráadásnak hihetetlen lelki nyugalomra tettem szert. Felületes, túlfűtött, manipuláló drámák régóta hidegen hagynak. Éjszakánként remekül alszom. Csodálatosan színes, hangos, jelentőségteljes álmaim fantasztikus, elgondolkodtató mozijáért megújult lelkemnek végtelenül hálás vagyok.

Relaxáció, energia áramoltatás, béke, nyugalom - testi lelki egészség.


Most, amikor már kívülről látom életem eseményeit, rájöttem, miért tartogatott annyi konfliktust az egészségüggyel és az orvosokkal kialakított összes kapcsolatom.
Ahogyan a rendelések, vizsgálatok, gyógyszerek útvesztőjében botorkáló régi önmagat figyeltem egyszerre csak kiderült az ellentéteket okozó félreértés.
Míg a "krónikus beteg" elnevezésü játszmát működtető emberek legnagyobb többsége félelmei elűzéséért vagy épp megerősítéséért, életben maradásának engedélyezéséért, félelmet keltő, elidegenedett testének szigorú felügyeléséért - megregulázásáért - járja az "egészségügy" elnevezésű poklot - addíg én szimplán, egyszerűen csak gyógyulni akartam.
Minden bonyodalmas sallang nélkül.
Az "orvosos-beteges" játékhoz nélkülözhetetlen megalázkodás, alárendeltség, alacsonyabbrendűség érzése nélkül!

A "te kis hülye vagy, ezt csak a nagy, bölcs doktor bácsi tudhatja" hozzáállástól nekem kinyilt a bicska a zsebemben.
A "nekem higyj, ne a szemednek" üzenet kétségbevonta még megmaradt, rémülten tiltakozó józan eszem észrevételeit.
Ilyenkor én megtörtem az önjáró, már magától működő játszmát.
Meggyógyulni – ebben a játszmában épp ez a legveszélyesebb dolog.
Aki egészséges, az soha nem vonható bele ebbe a hatalomról, engedelmességről, alárendeltségről szóló "krónikus beteg" szerepbe. Csak az önmagukat betegnek érző emberekből válik megfelelően kiszolgáltatott alattvaló. Egyetlen cél ennek a betegségtudatnak a megőrzése. Aki saját egészsége visszaszerzésére törekedik vagy eléggé el nem ítélhető, vérlázító módon gyógyulásával kiszáll ebből a játszmából - az nemkívánatos személy lesz.

Hát ilyen egyszerű.

Innen már olyan tisztán látható a választás lehetősége. A döntés meghatározó pillanata.

Jó emberi szokás szerint ragaszkodhattam volna az elégedetlen követelőzéshez. Ország-világ elé tárhattam volna tragikus életem katasztrófális testi következményeit. Erőszakosan, rámenősen harcolhattam volna újabb és újabb orvosok figyelméért vagy éppen vadiúj gyógyszerek és kezelések megszerzéséért. Gerincemet, emésztésért felelős belsőségeimet sebészek kezére adva most komoly sebhelyekkel büszkélkedhetnék hasonló érdeklődésű, orvosi várókban gyülekező sorstársaim előtt. Korai özvegységem véres kardját hordozva számolatlanul szedhetném a külvilág által teljesen jogosnak ítélt tudatmódosító drogokat. Saját elfuserált sorsomért, tönkretett testemért mindent és mindenkit felelőssé tehetnék. Kórházról kórházra járva, vadidegen betegtársakat erőszakosan túllicitálva hírdethetném önmagam végzetes tragédiáját. Önpusztító akciómat talán csak korai halálommal tudtam volna méltó módon befejezni.

- "Szegény, milyen fiatal volt.

Tönkretette a férje, a családja, a gyerekei, az élet. A gyógyíthatatlan betegségek.
De hát így van ez rendjén. Mi is szenvedünk, ő is szenvedett.
Márpedig szenvedni kell. Muszáj."

Itt és most köszönetet kell mondanom a falubeli doktornak önkritikátlan ítélkezéséért. Rengeteget segített felismernem, az ő általa képviselt, vegyipari eszközökkel manipuláló "gyógyítás" sehová sem vezet.

Ismét csak bebizonyosodott, életünk során az igazi, előrelendítő segítségeket legtöbbször ellenségeinktől kapjuk.

Szerencsés vagyok. Észrevettem a választás lehetőségét. Egyszerűen csak vállaltam a felelősséget saját lelkemért, testemért.

Csak ennyi kell! Ez a megoldás!

Életem minősége napról napra, hétről hétre javul. A rendszresen végzett joga gyakorlatok - főleg a Tibeti joga! - és a meditációk új világot nyitnak. Az "ép testben ép lélek" elmélete megfordítva is igaz. Egy békés, ép lélek egyre jobb minőségű, egyre egészségesebb testet hoz létre. A testemben tizenöt éve kezdődött emésztési zűrzavar nagy része rendeződött. A maradék elmulasztásán pedig minden nap, kitartóan dolgozom.

A folyamatos változás lehetősége állandó reménnyel tölt el.

Tudom ki vagyok, mi a célom.

Tudom, jó irányban haladok.


---->>>>


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!