Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hegyimenet Útközben-11 Ébredés
pauleve55• 2013. augusztus 3. 21:50
Hétrét görnyedős gyomorfájásaim, négykézláb csúszós-mászós epegörcseim még évekig, rendületlenül kitartottak.
Volt, amikor hányás nélkül szemeimet sem tudtam megmozdítani a fejem búbjától sarkamig feszítő, hátamat húzó görcs hatására.Előfordult, hogy kórházi munkahelyemen, az osztályon kapott görcsoldó injekcióval tudtam tizenkét órás műszakomat ledolgozni. Hol a gyanútlanul elfogyasztott néhány szem gyümölcs, hol a kávé, egy falat mogyorós csoki, diós-mákos süti, vagy épp néhány korty tej okozott napokig tartó, legyengítő rosszúllétet.
Azt, hogy legközelebb kiegyenesedni vagy éppen lehajolni nem tudok majd - azt belsőségeim saját kedvük szerint döntötték el.
Zöldes-szürke arccal, káprázó szemekkel, zúgó fejjel szédelegve végeztem nem kevés, kötelező tevékenységemet. Felzaklatott emésztésem összes étkezésemet keményen megbosszúlta.
Munkahelyemen - közel a tűzhöz! - protekciós gyomor tükrözések, ultrahangos és labor vizsgálatok következtek.
Ismét kiderült, belsőségeimben - szerencsére - minden rendben van. Köszönik, jól vannak. Egyszerűen csak rosszúl végzik a dolgukat.
És itt a gasztro-enterológus doki, bár segíteni nem tudott, de legalább nem nézett hülyének!
A sokadig görnyedt, derék fájós műsor meglepetést hozott.
Ez a gerincem felől lábamba nyillalló éles fájdalom újdonság volt. Falunkban helyettesítő idegen orvos azonnal két hét fekvést, majd ct-vel végzett gerinc vizsgálatot rendelt.
Teljesen elképedtem. Aznap délután két órakor munkába kellett állnom. Csak fájdalom csillapítóra volt szükségem.
Doki hitetlenkedve sorolta felelőtlenségem következményeit. Elmondta, hogyan fognak a kezeletlen gerincsérvtől lábaim megbénulni. Hogyan fogok rövid időn belül megnyomorodva, kerekes székbe kényszerülni. Hogyan fogok állandó, kibírhatatlan fájdalomtól szenvedni.
Ebben a kabaréba illő helyzetben a tehetetlen bénaságomat lelkesen jövendölő doki nem tudhatta, hogy odakint, a rendelő falához támasztva vár a biciklim, amivel a bőven tíz kilométeres kerékpáros úton városi munkahelyemre járok. Már évek óta.
Nem tudhatta, mennyire elszánt vagyok.
Hosszas győzködés után, végül felírta a megfelelő gyulladás csökkentő mérget és bosszankodva utamra engedett.
Én pedig gerincsérves, megbénulós jóslatát igyekeztem azonnal elfelejteni.
Mostanra sokkal magabiztosabb, erősebb és szabadabb lettem.
Volt egy nagy titkom, amit sem ő, sem a hozzá hasonló, állandóan tragédiát, betegséget, leépülést, nyomorúságot jövendölő kollégái sem tudhattak.
Hajmeresztő jóslataikkal szemben védetté váltam.
Tudniillik iszonyat kínok árán, de mégis - kétezer tavaszán, hat és fél év függőség után végleg abbahagytam a tudatmódosító drogok szedését!
Az első két hét reszkető, hidegrázós, alvás nélkül töltött elvonási pokla után már minden könnyebb lett.
Bár a következő hónapokban tíz kilót híztam megőrült pajzsmirigyem jóvoltából, mégis nagyon-nagyon-nagyon megérte!
Újjá születtem!
Mostanra másképp láttam életem dolgait. Az engem korábban halálosan kétségbeejtő, kényszerítő erejű, manipuláló orvosi jóslatokat most már magabiztosan kinevettem.
Valahol belül, halk, gyönge hangon már megszólalt magához térő, felépülő lelkem.Magához vette őt megillető, vezető szerepét.
Életem attól kezdve mindíg könnyebb, jobb, egyszerűbb, békésebb lett.
Nagyon mélyről indultam.
Korábban el sem hittem volna, mennyire messze jutottam lelkem pusztításában. Az első, kábító gyógyszer nélkül töltött hetek ijesztő felismeréseket hoztak.Éreztem - nem vagyok jelen.
Nem vagyok benne testemben.
Ez a leírva furcsának tűnő állapot a valóságban testem érzéketlenségében nyilvánult meg. Léptem, de lábfejem furcsán, össze-vissza csuklott a ránehezedő súly alatt. Elveszett a készség, amellyel valamikor odafigyelés nélkül, automatikusan jártam! Közel áll az igazsághoz, amikor azt mondom - újra járni tanultam.
Bőrőm érzéketlensége folytán megtörténhetett, hogy szinte forró vízben fürödtem. Kivörösödött, kishíján lila testrészeim utólag figyelmeztettek - valamit rosszúl csináltam.
Egy tárgyra ránézni, kezemmel érte nyúlni majd sikeresen megfogni - ez sem volt könnyű. Mellé nyúltam, levertem, felborítottam!
Hiányzott az összehangoló, irányító működés.
Mintha megszünt volna a kapcsolat.
Fogalmam sem volt, éppen éhes vagyok-e vagy sem. Gyomrom még évekig nem jelzett! A korgó gyomor biztos utasítása helyett gondolomformán, találomra ettem vagy éheztem.
Túl keveset vagy éppen túl sokat.
Az ennivalók ízét még sokáig nem éreztem.
A szagokat, illatokat pedig csak tizenegy évvel később kaptam vissza.
---->>>>