Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Hegyimenet-9 ...és még több munka...
pauleve55• 2013. július 30. 10:05
Télen a mosás is nehezebben ment.
Gyerekeimmel, mi öten naponta tiszta fehérneműt, trikót, inget, pólót vettünk magunkra. Iskolába járós, agyon piszkolt hosszúnadrágjaikat kettő-három nap után húztam le róluk mosási célzattal. Szerencsés hét volt, amikor legfelső, vastag, kötött pulloverük az összes tanítási napot kiszolgálta.Izzadt, pecsétes, tantermi porban húzkodott ruhaneműk, valamint a torna zsákok szagló tartalma rendszeresen összeadódott a saját, itthoni munkaruháimmal, ötünk, minden második héten lehúzott ágyneműjével és a szükség szerint, néhány naponta cserélt törölközőinkkel. Nem létezett akkora szennyes tartó, ami elég nagy lett volna. Koszos ruháinkat hét közben három vastag, erős, száz literes műanyag zsákba pakoltam.
Férjem ezt a tevékenységemet is rosszallással nézte. Mindennapos, fehérnemű váltós fürdéseink benne vad ellenállást keltettek. Hiszen gyerekkorában anyukájától megtanulta, bőven elegendő kettő hetenként megfürdeni, fehérneműt cserélni. Elméjében az iskolatársaitól kapott, kiközösítő gúnyolódásuk hiába okozott bosszúért kiáltó sérelmeket - "azok a tetűk!" - mégsem ismerte fel az elszenvedett bántások és saját piszkos ruházata, elhanyagolt, szagló teste közti összefüggést.
Ez a felismerés tudniillik ellentmondott volna életének kőtáblába vésett, szüleitől készen kapott törvényeinek.Ezen szabályok közül a legfontosabb - "Egy édesanyának mindíg igaza van, mindíg mindent tud és csak az ő parancsai alapján szabad élni!"- Pistit egész életére megbénította.
Nekem higgyél, ne a szemednek! - szólt a szülői hang.
A gyereknevelésnek, az anyaságnak általam megmutatott példája lelkében, valahol legbelül időnként megingatta saját édesanyja parancsolatait. Ilyenkor bensőjében az önálló, szabad, józan ész és a neveléssel belévert, vak engedelmesség harcolt. Az alkohol és az élőben, állandóan megkapott anyai utasítások segítettek eldönteni a kűzdelmet. Szegény, szülei által eleve kudarcra ítélt, önmagát is csak pusztulásra érdemesnek tartó Pisti dühödten támadt rám és lelkében pillanatokra világosságot gyújtó, humanista elveimre.
Nem lepett meg.Másképp gondolkoztam, mint édesanyja - tehát szigorúan tiltakozni kellett ellenem.
Arra, hogy felismerhesse, a megtapasztalt többféle gondolkodás közül melyik helyesebb, alkalmazhatóbb, célravezetőbb - arra tagadásával esélyt sem adott önmagának. Hiszen már rég meg lett mondva - édesanyjának mindíg igaza van.
És amikor nincs - na akkor lép életbe az előző szabály.
Bár biztosan tudtam, helyesen cselekszem, mégis férjem elutasító, lehülyéző véleménye miatt érzett zavart szomorúságom sok energiámat felemésztette.
Az egók pedig vigyorogva veregették egymás vállát.
Teljes siker.
Míg egyik áldozatuk születésétől fogva az ő hatalmuk alá kényszerült, addíg másik, már majdnem felébredt célszemélyük most saját önérzetének sebeit nyalogatva, önként omlik karjaikba. Csodálatos, mennyire ostoba tud lenni az isteni hatalmát önszántából szemétre dobó ember!
Ez itt az egók paradicsoma!
Zaklatott lélekkel, de elszántan kezdtem hozzá a heti egy alkalommal végzett, egész napot kitöltő nagymosáshoz. Nyáron egyszerűen mindent kipakoltam házunk bejárati ajtaja elé, a keskeny, betonozott járdára. Mosógép, - Hajdu, keverő tárcsás! - centrifuga, lavórok, kádak.
Kint a szabadban, a napsütésben nem kellett törődnöm a véletlenül kifröcskölt, kiborult vizekkel. Télen a hosszú, keskeny előszoba, később pedig fűtetlen, jégverem vécénk helyisége változott mosókonyhává. Innen kezdve már minden egyformán történt.Mosáshoz vizet huszonöt literes, a közeli városban kilencven forintos akciós áron vásárolt, szovjet, zománcozott fazekainkban melegítettem. Télen a konyhai, vegyes tüzelésű sparhelten, míg nyáron a gáz tűzhelyen.
Ilyenkor egy palack pb gáz kettő hétig tudott csak kitartani, míg télen majdnem kétszer ennyi ideig. Öblítő vizet a kútból húztam. Eleinte kézi erővel, majd később búvár szivattyú segítségével. Szerettem a házunk bejáratával szemközt álló kutat. Sokat segített vízdíjunk megfékezésében. Nyáron a kerti öntözés is, télen csak a mosás adott feladatot neki.
Mindíg jól szolgált.
Mázsaszám hordtam a forró és hideg vizeket, emeltem a mosólétől felpuffadt, dög nehéz ruhákat egyik gépből a másikba. Fehér mosás - színes mosás.
Estére minden elkészült.
Nyáron már menet közben teregettem a hátsó kertünkben kifeszített, kilométernyi szárító zsinórra. Ideális esetben a legtöbb kimosott ruha meg is száradt estére.
Télen a teregetés is nehezebb volt.
A munka befejezéseképpen felmásztam a padlásra és gyerekeim feladogatták nekem a vödrökbe pakolt, vizes ruhaneműt. Időnként egyik-másikuk a kiteregetésben is segített.
De ha nem, világom akkor sem dőlt össze.
Mindíg igyekeztem példát mutatni, emberi hangon kérni - nem parancsoltam. Amikor segítségre lett szükségem, azt megmondtam. Amit kimondtam, az pont azt a tartalmat hordozta, amit a szavak jelentettek. Nem játszmáztam.
A lelki zsarolást, manipulációt mindíg megvetettem.
Jó iskolám volt.
Anyám ellenem használt aljas módszereit azóta már messziről felismertem és elkerültem.
Tudtam mit akarok - gyerekeimet megvédem a saját bőrömön megtapasztalt kínoktól!
A heti mosós napok hírét Pisti hamarosan elvitte anyukájához.
Nem maradt el a hatás!
Anyósom kiborulva, izgatottan utasított - többé ne merjem így csinálni ezt a szörnyű mosást.
Ezt a munkát nem heti egy alkalommal, hanem folyamatosan, minden napra elaprózva kell végezni! Minden nap, újra meg újra megmelegített töménytelen mosó és öblítő vizet, mosószert elhasználva, időmet más munkáktól elvéve - csakis a napi szennyes kimosása lehet mindennapos programom.
Természetesen nem értettem.
Mi okozta dühödt haragját?! Eddig, éveken keresztül szídott szerinte túl sűrűn váltogatott, tiszta ruha mániám miatt. Most hirtelen a ló túloldalára esett.
Udvariasan megköszöntem látogatását, és megkértem, ha segíteni nem akar, munkámba bele NE szóljon.
Anyósom harci mén gyanánt kapta fel fejét.
Búcsúzóul még lerántott egy - az udvari szárítón lógó - gyerek alsógatyát a zsinorról és dühösen arcomba nyomta.
- Ez se tiszta. Nézd meg! Ez nem tiszta. - mondta az agyonmosott, szitává használt fehér gatyában felfedezhető halovány foltok láttán.Megrángatta bejárati ajtónk fehér függönyét -
- Ez piszkos, legközelebb mosd ki! - és elviharzott.
- Most egy ideig nem jövök! - mondta nagy megkönnyebbülésemre.
Pisti halálra váltan figyelte önvédelmi akciómat. Önállóságommal anyának és fiának több napra elegendő sértődést, haragot, dühödt beszélgetések témáját biztosítottam.Nem érdekelt.
Visszatekintve, most is boldog vagyok, amiért mindíg jutott elegendő idő az iskolai események megbeszélésére vagy az együtt tanulásra. Számtalan közösen megoldott matek feladat, bemagolt vers, olvasó napló vagy vers elemzés, töri vagy földrajz lecke, orosz vagy később angol nyelvtan töltötte ki délutánjainkat.
Míg én a konyhai csapnál nagy, középkori vájlingban mosogattam, addig gyerekeim az asztal mellett, egymást váltva írták házijukat. Egy alkalommal még Sándor gyerekem osztálytársának korrepetálására is sor került. Azok a bizonyos százalékos-keveréses egyenletek jó alkalmat teremtettek régi matek tudásom kifényesítéséhez. Ennyi háztartási elfoglaltság mellett néhány hónapra még ruhagyári, bedolgozó munkát is tudtam vállalni.
Ettől Pisti vérszemet kapott és "Nincs kedvem dolgozni" jelszóval otthagyta munkahelyét.Néhány hónapig - talán kettő? - egyedül tartottam el hatunkat.
Napi cigaretta adagjára ezután is szigorúan igényt tartott. Kocsmai költekezését sikerült megnyirbálnom, de anyukájától ezután is megkapta rendszeres italozását biztosító - otthon nélkülözött - zsebpénzét.
Soha nem felejtem el az érzést, amikor vacsorázás, fürdés után esti lefekvéshez készülődő gyerekeim ágyba bújtak, én pedig visszaülhettem a zajossága miatt konyhánkba kitelepített varrógép mellé. Csendes téli éjszakában, konyhai sparheltünket rendszeresen tüzifával etetve, hajnalig varrtam a csúszós, fényes, sárga, selyem kabát béléseket.
Darabját tizenkettő forintért!
Konyhával szomszédos, előtérbe nyíló szobájában esti részegségéből egyszer csak feleszmélő Pisti mérgesen reklamálta hangos munkámat.Sajnos nagyjából fél év után a városi üzemben gazdaságtalannak ítélték a kiszabott anyagok és az elkészült ruhák oda-vissza autóztatását. Egész bedolgozói hálózatukat megszüntették.
Búcsúzóul – végkielégítés! - nagy kupac, színes varrócérnát kaptam ajándékba.---->>>>