Hegyimenet-8 ...munka, munka, munka...

pauleve55•  2013. július 30. 10:00

A fűtési szezon plusz munkákat hozott.

Három régi kályhánk ócska kályha csöveit napról-napra, felváltva kormoltam. Az eltüzelt nagy mennyiségű szén a kéményeket is rendszeresen eltömítette. Amikor gyanúsan kicsi lett a húzat - akkor kéményseprő dróttal felszerelve megcéloztam a padlást. Karomat vállig a kéménybe dugva, izzasztó munkával kotortam le a néhány hét alatt összegyűlt könnyű hamut, a zsíros kormot.
Egy télen nagyjából három alkalommal.
Nem tudom, hány forintot sikerült így - kéményseprő kihívása nélkül - megspórolni, de talpraesett, önellátó hozzáállásom jelentősen gördülékenyebbé tette mindennapjainkat.
Erre büszke vagyok.
Sírás-rívás, követelőzés vagy elégedetlenkedés helyett - én fogtam magam és gyerekeim segítségével elvégeztem a szükséges tennivalókat.
Téli hónapokban rengeteg favágás, szén hordás tarkította egyébként sem unalmas napjaimat. Igaz, ezekbe a tevékenységekbe férjem rendszeresen besegített, de nála soha, semmi sem volt biztos. Előfordult, hogy egy darab felvágott fát sem találtam hátsó fészerünkben.
Néhány óra favágás délelőtt - ez rendszeres fitness gyakorlatom lett. Hasítottam, csaptam, vágtam. Fejem fölött megforgattam és a balta fokára visszaejtettem a nagyobb, makacsabb tuskókat.
Este a hazaérkező Pisti gúnyos mosollyal oktatott ki - fát előző nap büntetésből nem vágott.
"Mert lusta vagy, mint a föld." - szólt ítélete.
Ez sem rendített meg. Csak a gyerekekre gondoltam. Tudtam, ők megbecsülik, értékelik munkámat.
Minden házon kívül megkereshető fizetésnél fontosabbnak tartottam, hogy gyerekeim reggel a melegre fűtött konyhából indulhattak iskolába.
Délután, hazaérve a forró cserépkályha és a frissen főtt, meleg étel fogadta őket.

Napjában többször főztem. Mivel hűtőszekrényt venni még sok éven keresztül nem tudtunk, ezért ajánlatos volt azon melegében, mind elfogyasztani az elkészült ennivalót. Télen a jég hideg kamra, nyáron a kút hűvös mélysége és a fagysztó láda kisegített. Hihetetlen étvágyú kamaszodó gyerekeim kézségesen, utolsó morzsáig felfaltak mindent. Négy-öt kiló nyersanyagból készített nokedlis paprikás krumpli, egy kiló száraz tésztából főzőtt krumplis tészta - ennyi kellett egy evésre.

Palacsintából kilencven-száz darabot sütöttem. A literes üvegnyi barack lekvár mind belement.
Tejbe darához kettő liter tej kellett. Szerencsére, egy ideig megrendelésre házhoz szállított olcsó, valódi, zsíros házi tejet vásárolhattam.
Amikor édesség után ácsingózva gyerekeim sütiért nyúztak, akkor tizennyolc-húsz tojásos piskótát sütöttem.
Kihülni alig-alig jutott ideje.
Pisti felháborodva nézte hétországra szóló, vidám süti zabálásunkat.
Süteményt CSAK hétvégén lehet készíteni! - mondta engesztelhetetlen, rideg gorombasággal - nekünk anyú hétközben soha nem csinált.
Láttam már, szemében újabb rossz pontot gyűjtöttem. Hát milyen anya az, aki gyerekeinek kérésükre tudálékos, szigorú kioktatás helyett - süteményt készít?!
Akár hét közben, este nyolc órakor is..... szörnyűűű!
Én pedig megátalkodottan, teljes gőzzel igyekeztem mindent megtenni értük.

Húsvétkor, Karácsonyra vagy épp a szülinapok alkalmával egy kis ajándék mindíg jutott. Ilyenkor anyámra is számíthattam. Unokáinak sok szép, színes mesekönyvet, régóta vágyott játékot vásárolt meg.

Anyósom megbotránkozva figyelt.

Már nagyok. Nem kell nekik! Minek veszel ilyeneket?! Otthon, édesanyámtól mi sem kaptunk.
Én soha nem vettem a gyerekeknek, mégis itt vannak. - érvelt komolyan.
Szerencsétlen soha meg nem hallotta, amit kimondott!
A saját unokái ellen hangoztatott irígy, rosszindulatú szavait.
Érvei engem, természetesen meg nem ingattak!
Szülinapokra tortát készítettem. Formának kíválóan megfelelt a hat-nyolc literes, olajos sütéshez használt lábos. Malomkeréknyi, pudingos krémmel töltött tortáink általában egy evésre elfogytak.
Időnként cukrász készítette, csodás remekműveket is feltálaltam.
Anyagi fedezet híján Manókám fotón is megörökített emeletes, rózsaszín, álom tortájáért cserébe, hozott fonalból kettő darab, - nem sovány - felnőtt méretű, domború-csavart ír mintás mellényt kötöttem, két heti munkával.

Valóságos konyhai forradalmat jelentett, amikor tizenkettő ezer forintért új gáz tűzhelyet vettünk a házzal együtt megkapott ezer éves roncs helyébe. Emlékszem, amikor új szerzeményünket konyhánkban a szerelő átállította palackos pb gázra, én éppen szemem körüli félreérthetetlen, nehezen álcázható monoklimmal kűzdöttem. Szerencsére a gáz szerelő – rám vonatkozó - gondolatai fejéből hangosan ki nem hallatszottak.


---->>>>


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. július 30. 16:23

:-))

Mygan2013. július 30. 10:55

:)