Hegyimenet-7 Túlélő kaland

pauleve55•  2013. július 30. 00:09

Falusi életünk első tavaszán hihetetlen aranybányára bukkantam.

Sőt! Nem is egy - egyszerre kettő fantasztikus pénzkereseti lehetőséget sikerült felderítenünk.
Szezonális idénymunkánkat csigaszedésnek nevezték.
A nyolcvanas évek végén még hivatalos felvásárlók vették át a természetben összeszedett éti csigát. Ennek az országos felvásárlásnak köszönhetően kishíján sikerült az egész csiga nemzetséget maradéktalanul kipusztítani, azonban '88 tavaszán nem éti csigáék, hanem saját túlélésünk jelentette legnagyobb problémámat.
Teljes erőbedobással vetettük magunkat az égből pottyant pénz megszerzésébe.
Hétköznapokon a kert végében húzódó árok partjait, a közeli csalános területeket vizsgáltuk át hétrét görnyedve, kigúvadt szemekkel.
Hétvégén hosszabb kirándulások következtek. Egy-egy távolabbi, eldugott csiga legelő óriási zsákmányt biztosított. Hazafelé degeszre tömött, csúszó-mászó szatyrainkkal a felvásárló házához siettünk. Az alkalmanként kézhez kapott 250 - 300 forint nagyot lendített családi kasszánkon.
Kirándulásaink végül meglepetésszerűen, váratlanul, egészen más - nem anyagi - jellegü hasznot hoztak.

Csiga vadászatunk során földutakon, elhagyatott ösvényeken, legelőkön kalandoztunk. Vadon nőtt, alacsony bodzás, kábítóan illatozó akácos bozótokban jártunk. Gazos, cserjés vidékeken kóboroltunk, biciklinket nehezen erőltetve mindenféle állati csapások buckái közt. Egy ilyen alkalommal, éppen a legelőn keresztülvágva széles, keréknyomoktól kimélyített földútra bukkantunk. Elvadult akácosból álló út menti fasor vezetett minket egy beláthatatlan bal kanyar felé.

Akkor, ott, méterekkel a kanyar előtt tudtam - biztosan tudtam! - hová tartunk.
Tudtam, mit találunk majd a földút végén.
Harminc éve rendszeresen jártam ide – álmomban!
Ezen az úton már sokszor végigjöttem. Ismertem az út végén álló házat, a bejáratával szemben lévő kutat. Öt perc tekerés után megérkezve már egyáltalán nem is csodálkoztam. Az álombéli tisztáson ott állt a ház, a kút.
Egyetlen dolog hiányzott csak, a ház lakóinak jelenléte.
Csodálatosan színes, hangos álmomban ez a ház tele van élettel. Tiszta, meszelt fala fehéren virít a ragyogó nyári napsütésben. Ajtaja tárva-nyitva, ablakpárkányain virág. Gondozott előterében megterített asztal. Régimódi, hosszú ruhákba öltözött kislányok játszanak a futórózsával benőtt kút körül.
Talán egy vidám családi ünnep zajlik éppen?
Csigaszedős valóságunkban a ház elhagyatottan árválkodott. Beszakadt tetővel, kitörött ablakokkal szomorkodott.
Később kiderítettem - az útkaparó házról álmodtam annyi év óta.
Azóta se jutottam közelebb a megoldáshoz - vajon mi közöm lehet a korabeli útkaparóhoz?
Egy biztos - ide, erre a környékre, ehhez a házhoz mostani életemben vissza kellett jönnöm! Visszataláltam!

Másik kedvenc időtöltésünk a visszaváltható, üres üvegek gyűjtése lett.

Elindultunk a vasúti töltés mellett és a vonat ablakokból kihajigált, épségben maradt üvegeket mind begyűjtöttük. Ezek már hetek óta érlelődtek a napsütésben, így aztán értékes, de nagyon bűzlő szatyrokkal tértünk haza. Alapos mosogatás következett. Ezután Csabikám vagy Sándor gyerekem elszállította szerzeményünket az ABC-ig. Egy lottó nyeremény sem okozott volna nagyobb örömet azoknál a potya 150 - 200 forintoknál. Egy biztos - azonnal befektettünk öt darab három forintos Szamba, Lottó, Kapucíner vagy Bohóc csokiba.

Pisti is megkapta munkabérét, amit ő is azonnal befektetett a kocsmában.
Emlékezetében üveggyűjtős kalandozásaink mély nyomot hagytak.
Néhány év múlva ezeket felidézve kamránkból gyorsan, precízen kiválogatta és visszaváltotta az összes pénzzé tehető - egyébként szükséges, állandó használatban lévő - befőttes üveget!

Sporolós, úgyesen takarékoskodó gyerekeim vésztartalék fillérei sokszor kisegítettek. Hó végén, fizetés előtti napokban tőlük kértem kölcsön, majd kis kamattal megtoldva vissza is fizettem nekik adósságomat. Zebpénzüket így a családon belül forgatva kamatoztatták. Ezzel az ötletemmel sikerült a gyerekeket takarékoskodásra ösztönözni.

Ezt a pénzügyi szolgáltatást egy alkalommal Pisti is igénybe vette.

Ő, aki részegségében sírva panaszolta gyerekkori sérelmeit.
Akinek szülői parancsra már hat évesen hétvégi kisegítő munkát kellett végeznie a szódavizet kiszállító lovaskocsi mellett, akitől édesanyja nemcsak vasárnapi fizetését, de néhány fillérnyi borravalóját is szigorúan elkobozta, ő a "kölcsön", a "becsület", a "magántulajdon", a "tisztesség" kifejezéseket kicsit másképp értelmezte.
Távollétünkben egész egyszerűen feltúrta, kiforgatta összes fiókunkat, szekrényünket, majd az utolsó fillérig ellopta mindegyik gyerek megtakarított pénzét.
Lelkiismeretfurdalást természetesen nem érzett, hiszen csakis azt tette, amit szüleitől tanult, amit azok egykor elkövettek ellene.

Arról pedig, hogy ez a szülői minta esetleg rossz lenne - arról szó sem lehetett!

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. július 30. 16:19

:-))

Mygan2013. július 30. 10:50

:)

pauleve552013. július 30. 10:19

Most ennyi, ami összefügg és időben követi egymást. A korábbiakat is átneveztem, mert azokban vannak az előzmények. Amit ezután írtam, az már az elmúlt húsz év története kis tranzakció analízissel vegyítve :-)) Majd azt is idetuszkolom sorjában! Drága Annám, jó szórakozást és soha, egy percig se sajnálj, mert pontosan erre az életre volt szükségem, hogy elérjek ide, ahol most tartok.
Sok szeretetet küldök, szép napot!

Törölt tag2013. július 30. 10:02

Törölt hozzászólás.

pauleve552013. július 30. 09:55

Drága Annám, annyira boldog vagyok... évek óta készen áll a történet, de eddig nem mertem előhozakodni vele...
Van kb. három-négy rövidebb rész ebből az életszakaszunkból. Utána még folytatódik, de az már nem függ össze szorosan ezzel. Szóval töltögetem most rögtön! Szeretnélek megölelni.../megtettem! érzed?/ nagyon hálás vagyok :-))

Törölt tag2013. július 30. 09:50

Törölt hozzászólás.