Hegyimenet-6 Falusi idill

pauleve55•  2013. július 29. 23:43

Költözésünk után gyorsan beletanultam a falusi életbe.

Teljesen komfort nélküli, egyetlen konyhai vízcsappal rendelkező, kerti budis lakásunkat téli beköltözésünkkor kifesteni nem tudtuk. Következő nyáron gyerekeimmel mindent felforgattunk. Bútorokat húzkodtunk, pakoltunk, rendezkedtünk és közösen kimeszeltük a szobákat.
A száradó, friss mész szaga betöltötte egész lakásunkat és tovább erősítette az újonnan teremtett tisztaság jó érzését. Végül Sándor gyerekem testvéri segédlettel, színes tempera freskót festett közös gyerekszobájuk hosszanti falára. Ezután Micimackó és Tigrincs is állandó, bentlakásos vendégünk lett.

Hasonló lendülettel kezdtem a gazdálkodásba is. Néhány hónap után már állandó vevők jártak hozzám tojásért. Szerettem az apró előneveltből kezem alatt tojó tyukká felnövő baromfit. Jó dolgukat a tyúkok sok tojással hálálták meg. Az értük rendszeresen megkapott három-négyszáz forint a nyolcvanas évek végén jó pénznek számított.

Kivéve, amikor távollétünkben férjem bonyolította az üzletet!
Hazaérkezésünkkor a felelőtlen költekezés vádját ittas gorombasággal utasította el.
Az eladott tojások árát legalább egy órán keresztül, a konyhai szekrényben őrizte - mondta.
Csak ennyi idő elteltével indult el kocsmai kiruccanására. Vegyem tudomásul - kiabálta - egyedül az én hibám, hogy ilyen hosszú kísértésnek lett kitéve.
Mit képzeltem róla, meddig bírja egyedül, összezárva háromszáz forinttal?!
Szörnyű, de ezt valóban komolyan is gondolta!

A fiatal baromfi közül a kiskakasok sorsa hamar megpecsételődött. Jó étvágyú családom húst akart enni! Akár tetszett, akár nem, meg kellett tanulnom a csirkék levágását. Ezen, túl sokat nem gondolkodhattam. Pacifista elveimmel fejlődésben lévő gyerekeimet jóllakatni nem lehetett. Maradtak a kakasok. Emlékszem, egy alkalommal férjem bizalmatlanul méregette a kezemben lógó, frissen levágott csirkét.

"Gyanúsan gyorsan belejöttél" - mondta becsületsértéssel felérő hangsúllyal.

Egy ideig sok bosszankodást okoztak a földes tyúkólba éjszaka betörő, nagy riadalmat keltő nyestek vagy görények. Rajtakapni egyet sem tudtam. Nekem csak akciójuk végeredménye jutott - egy-egy lefejezett tyúk, rengeteg összetört tojáshéj. Volt, amikor éjnek évadján konyhánkba is behallatszott, ahogy a baromfi rémülten kotkodácsol az ólban. Hiába tartottam kettő-három vad kakast is a nagy háremben. Ezek az uralkodók csak egymás üldözéséhez, az erőfitogtatáshoz értettek. Veszély esetén kétségbeesetten együtt rikácsoltak rémült asszonyaikkal.

Tenni kellett valamit.
Akkoriban férjem építőipari segédmunkáját száz kilométeres távolságban végezte. Haza csak hétvégeken jött. Tudtam, ez a megfelelő alkalom. Szerettem volna elkerülni állandó lenéző, kritizáló beszólásait. Rosszindulatú, gáncsoskodó megjegyzéseit. Semmi mást nem akartam, csak gyors, összehangolt, együttműködő munkát.
Ezt szorgalmas, segítőkész gyerekeimtől mindig megkaptam!
Cementet, kavicsot a faluban üzemelő Tüzépről hozattunk és munkához láttunk.
Kettő nap alatt végeztünk is a talicskában megkevert, küszöb fölé fektetett pallón betolt, jó néhány fordulónyi beton leterítésével.
Nem csak nekünk - a baromfinak is nagy kő esett le a szívéről.

Egy idő után, valahogyan sikerült összerakni egy óriási fagyasztó láda árát. Háromszáz literes szerkentyűnket a falubeli műszaki boltban tudtam megvásárolni.

Költekezésem hírerére anyósom már másnap megjelent. Látogatásának egyetlen célja az én jó alapos letolásom volt.
Elképedt a pazarlásomon - mondta - pedig tudhatnám, mennyire fölösleges ilyen nagy fagyasztóra pénzt kidobni. Hiszen még a Mariskának sincs ekkora! - közölte diadalmasan mindent elsöprő, őserővel bíró végső érvét.
Nem értettem.
Mi köze az én hat fős családomnak az ismerős Mariskához?!
Miért kellene saját magam és családom igényeit idegen emberek elvárásainak alárendelnem?!
Hogyan is képzelhették, hogy az ő kedvükért saját magam és gyerekeim ellensége leszek?!
Egyáltalán!...kit érdekel ez a Mariska?!
Mint mindíg, kérdéseimet és válaszaimat most is, bölcsen megtartottam magamnak. Egyszerűen csak örültem a hatalmas segítséget jelentő gyári szagú, vadiúj, hófehér ládának.
Erre volt szükségünk.
Ez nem kérdés!
Ettől kezdve nagyobb mennyiségű élelmiszert is tartalékolhattunk.

Disznó húst általában a szomszédban, eladásra hízlalt állatok levágásakor vettünk. A sötét decemberi hajnalban, öt órakor pálinkázással kezdődő, háziborral folytatódó disznóvágás Pistit már délelőtt tizre ágyba kényszerítette. A megpörkölt, felbontott, széjjel hasított disznó ránk eső felét az ablakon keresztül Csabikámmal húztuk konyhai asztalunkra. Ezután mi ketten bontottuk, zacskóztuk és fagyasztóba pakoltuk. Sikeres munkánkhoz egy cseppnyi alkohol elfogyasztására sem volt szükségünk!

Ez a tény a szomszédban hangosan óbégató, pálinka gőzös hentest valamint véreres szemű, zavaros tekintetű segítőit bizonyára meglepte volna.
A szomszéd álszent kérdésére - "Pisti nem segít? hol van?" - csak vállunkat vonogattuk. Hiszen éppen ő volt az, aki a falu világában megszokott, félreértelmezett udvariassággal Pistit újra meg újra alkohollal kínálta. "Nehogy azt higgye, irígyeljük tőle."
Ekkora kísértésnek ellenállni - ez lehetetlen volt.

A baromfihoz hasonlóan kertünk is maghálálta a gondoskodást. Gyerekeimmel együtt kora tavasztól késő őszig megállás nélkül ástunk, ültettünk, kapáltunk, permeteztünk. Ezután a megtermelt és lefagyasztott zöldséget egész télen ehettük. Tonnaszámra kipucolt zöldborsó, fejtett bab, megvagdosott zöldbab, előre panírozott, egyenként fóliába csomagolt patiszon szeletek, lereszelt, előre megpárolt káposzta, gyalult tök, tiszta, előkészített leves zöldség, lecsó fémjelezte kerti tevékenységünket.

Több mázsa frissen felszedett krumpli, vöröshagyma, fokhagyma, friss paradicsom, paprika gazdagította az étlapot.
Annyira szerettem a kerti munkát, hogy pusztán saját szórakoztatásomra a vörös hagymát hosszú füzérbe fontam és száradni házunk délnyugati oldalán a tető alá akasztottam.
Hetekig gyönyörködtem az igazi falusi látványosságban.

Kamránkba fantasztikusan termő meggyfáinkról szörp és befőtt, barack fánkról pedig lekvár került. Lekváros üvegeinkhez a polcokon száz-százötven liter befőzött paradicsomlé, rengeteg savanyított uborka, paprika csatlakozott.

A cél elérése érdekében valóban rengeteg munkát kellett elvégeznünk. Fürgén mozgó, lelkiismeretesen dolgozó anyósom többször besegített.
Köszönet érte.
Növényvilágban elért sikereinkhez minden bizonnyal hozzájárultak szellemi erőfeszítéseink is.
Úgy gondolom, a mi konyhakerti zöldségeinknek nyújtott irodalom, földrajz, történelem oktatás világ viszonylatban is forradalmi jelentőségű volt......?!
Hány kín-keserves vers tanulásnak, újonnan feladott, több oldalas anyag magolásának lehettek veteményeink fültanúi?!
Kapálás közben hány alkalommal hallgattam végig valamelyik gyerekem éppen esedékes, frissiben megtanult és nekem felmondott leckéjét?!
Manókám a répa sorának végében, kissámlin ülve folytatott késhegyig menő, hangos kűzdelmet Arany Jánossal.
- Edvárd király, angol király..... - súgták a magról épphogy kikelt répácskák. - Körötte csend, amerre ment... - válszoltak a sűrűn burjánzó zöldborsó bokrai.
Csak Manókám fejébe nem akart - sehogysem akart! - fakó lován Edvárd király beléptetni.
Aznap délután senki - még Edvárd király sem - tudhatta, hogy másnap az iskolában a kapkodó, figyelmetlen tanerő belezavarodik saját szabályaiba és Manókámat tévedésből, kikérdezés nélkül beülteti a már lefeleltek padsorába.
Tanárnője taktikai hibája ellen gyerekem, teljesen érthető okokból, nem tiltakozott.

Egy alkalommal az itthoni tennivalókat általában gondosan elkerülő Pisti felháborodva kérte számon buzgóságunkat. Amikor ő itthon van és szobájában, a tévé előtt fekve hűsöl vagy éppen ittasan alszik, akkor mi sem mehetünk ki a kertbe dolgozni! - szólt az utasítás. - Hiszen mit szól majd a falu, ha kiderül, hogy ő nem segít nekünk.

Tudja ő, - mondta - hogy kerti gazdaságunkban mi öten, galád módon csak azért dolgozunk, hogy neki rossz hírét keltsük. Hogy lejárassuk a szomszédok előtt.
És szörnyű módon, ő EZT is komolyan gondolta!

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy néha Pistit is ki tudtam csalni a kertbe egy kis ásás vagy kapálás erejéig. Egyszer-egyszer sikerült valóban jó kedvű, sikeres munkanapot szerveznem.
Miközben mellettem józanon dolgozott, egy alkalommal őszintén megdícsért.
- A munkában nagy húzóerő tudsz lenni. - mondta elismerően.
Köszönöm.
Ilyenkor a ragadós jó hangulatban a gyerekek kérés nélkül is megjelentek hátsó kertünkben.
A nagyobbak kedvünkre frissen főzött kávét, nagy flakon hideg ivóvizet egyensúlyoztak az ágyások buckái közt.

Mi pedig az áldott békesség ritka pillanataiban, illatos, forró kávét szürcsölve leültünk pihenni a nagy kupacba összehordott gaz tetejére.

---->>>>


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. július 30. 16:24

:-)

Mygan2013. július 30. 10:46

:)