Hegyimenet-5 Remény vs. valóság

pauleve55•  2013. július 29. 16:38

Vidékre, saját házunkba költözésünktől titokban csodát vártam!

Csodát, amely segít Pistinek megerősödni férfias, családfői szerepében.
Bolond, naív reménykedésem eleinte valósággá változott!
Az annyira vágyott, most hirtelen rámszakadt falusi életben tapasztalatlanságomat nem tudta kiegyenlíteni határtalan lelkesedésem. Férjem sikeresen feltalálta magát a számára gyerekkora óta ismerős környezetben.
Vidéki életünk első hetei az ő vezetésével, oktatói tevékenységével sőt - Főszereplésével teltek.
Az ő segítsége nélkül még a vegyes tüzelésű, füstokádó konyhai sparheltet vagy szobai cserépkályhát sem tudtam volna begyújtani. Beköltözésünkkor ajándékba megkapott néhány mázsa szén és fa készletünk hamarosan elfogyott. Pisti igazi házigazda-családfőként pakolta, fűrészelte, vágta a megvásárolt tüzelő utánpótlást. Gyorsan sötétedő téli délutánban az ő keze alá dolgozva fürgén rámoltuk tüzifánkat a hátsó melléképületbe.
Sikeres, békés tevékenységünk megünneplésére csodálatos hóesést adott az Ég. Éppen befejezett munkánk végén elbűvölten álltunk hátsó udvarunkban. Hatalmas, csillogó hópelyhek libegtek a ház falára szerelt külső lámpa fénykörében. Első udvarunk a benne álló óriási öreg diófával, az összes bokor, a kút, a kerítés, a háztető, minden fehérré változott a csendes, szelíd hóesésben.
Ebben a hideg, sötét téli estében házikónk ablakai hívogató meleg fényt árasztottak. Kéményeiből a szélcsendben egyenesen felfelé szálló, világos füst rajzolódott ki az ég sötét háttere előtt. Varázslatos, szinte mese illusztrációkba illő látványt, szinte csak a mesékben átélhető biztonságot, békét, boldogságot adott a pillanat.
Tudom, biztosan éreztem, ez a hangulat hozzám hasonlóan Pisti lelkét is megérintette.
Egy hetes józanság után már arca is megszépült - erősödő tudatossága ilyenkor valósággal átsütött anyagi testén és arcára átszellemült szelídséget festett.

Akkor, ott kellett volna megállítanunk az időt!

A fűtött, meleg házban már fürdéshez készülődő, vacsorázó gyerek csapat nagy hangú vidámsággal tódult kifelé az egyre sűrűbben hulló hópelyhek láttán. Saját kicsi házikónk biztonságában boldogan fogadtuk vidéki életünk első telének első hóesését.


Ezekben a kezdeti hetekben Pisti igazi házigazdai lendülettel dolgozott öreg kis házunk alakítgatásán. 500 forintért vásárolt, bontott ajtót épített az addig nyitott tornác bejáratába. Így már zárt előszoba vezetett a ház elejéből hátsó konyhánkig. Ide nyílt a most lakószobának kinevezett és berendezett kamra ajtaja is.

Mégis....valahol, valamikor megtört a varázs.

Pisti első alkalommal két hét után jött haza vidéki házába ittasan.
Tudnom kellett volna, hogy a tíz kilométeres hely változtatás semmit sem változtat több évtized megszokásán.
Újra és újra és ismét és megint csalódtam.
Sőt, ami ennél sokkal nagyobb baj - Pistire haragudtam saját reménykedésem, naív elképzelésem kudarca miatt. Haragudtam rá, amiért nem teljesítette saját, csak nekem fontos elvárásaimat.
Erőnek erejével jót akartam tenni vele.
Erővel, vas akarattal igyekeztem őt belekényszeríteni egy békés, nyugodt családi életbe, de ő nem igényelte ezt.

Férjem kezdeti lelkesedése hullámzóan, hosszabb részegségekkel, majd józan időszakokkal tűzdelve, nagyjából három éven keresztül kitartott. Fellendülő, józan időszakainak köszönhetően ócska, apró üvegtáblás, lötyögő, kitöredezett ablakaink apránként kicserélődtek. Építőipari segédmunkája során remekül elleste a fortélyokat. Ügyesen bontotta régi, majd állította be helyükre új, dupla üveges, hőszigetelt ablakainkat. Ilyenkor a gyerekek is szívesen segítettek munkájában. Ahogyan testéből kiürült az alkohol úgy ürültek ki lelkéből máskor mindennapos becsmérlő megjegyzései, lenéző kritizálása. Gyerekeimmel együtt mi öten - szeretetre, békére, nyugalomra éhesen - szinte rávetettük magunkat a kínálkozó lehetőségre és örömmel átadtuk lelkünket az éledező boldogságnak. Annyira szerettük volna szeretni Pistit, hogy már legkisebb hajlandósága láttán szívünkbe fogadtuk. A sikeresen végzett munka öröme és az érte járó, mindíg megkapott családi elismerés újabb néhány napra elegendő önbecsüléssel látta el őt.

Soha nem tudtam meg, mi is okozta rendszeres visszaesését.

Nem kellett konkrét, külső történés belső világa összeomlásához.
Frissen támadt belső nyugalma, lelki békéje vörös posztónak számított harcias egója számára.
Pisti józan önmagát maró gúnnyal birkának nevezve, saját maga, önként dobta el örömét, nyugalmát, békességét, boldogságát, hogy újra visszatérjen megszokott sötét önpusztításához.
Talán egyetlen gyanús körülményként elképesztően buta, reménytelenül pesszimista, visszahúzó, állandó félelmeiben rettegő édesanyját okolhattam volna.

Összetört szívvel, csalódottan figyeltük újabb hullámvölgybe merülését.

Úgy emlékszem - talán? - harmadik falusi nyarunkon sikerült egy utolsó, nagy nekirugaszkodással megásnia az emésztőgödröt majd a konyha oldalához épített disznóólat vécének átalakítva a lakáshoz csatolni.

Pisti két-három hétig folyamatosan, kitartóan és szinte józanon dolgozott. Remek, nagyszerű hangulatú napokat éltünk. Konyhánk végében már kibontva tátongott majdani vécénk ajtajának helye. Innen egyenesen a felújítás alatt álló disznóólhoz és hátsó, baromfi udvarunk felé vezetett az út. Gyerekeim nagy élvezettel rohangáltak a most hirtelen átjáró házzá változott konyhában.
Sőt! Ezen a hátsó ajtón keresztül egy alkalommal - addigra már matróna korba érkezett - Maris tyúkunk is konyhánkba látogatott egy kis kapirgálásra.
Férjem fantasztikus munkát végzett! Mégis, az utolsó simítások elkészülte előtt kifogyott a lendület.
Emlékszem, a műanyag padlót már Csabikám vágta, ragasztotta újdonsült vécénkben.

Akkorra Pisti már részegen aludt!


---->>>>


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

pauleve552013. július 29. 21:27

:-))

Mygan2013. július 29. 20:47

:)