Hegyimenet-4 Költözés

pauleve55•  2013. július 29. 16:26

Korábban, első lehetőségként továbbmenekülhettünk volna penészes, szűk tanácsi lakásunkból egy szintén állami, hetedik emeleti, hasonló alapterületü lakásba. Egy látogatás erejéig felmerészkedtem a felajánlott ingatlanba.
A tériszonytató mélység fölött tátongó kicsi erkély hajmeresztő veszélyforrásnak tünt. Éppen velem tartó hat éves Manókám kezét szorítva, de a küszöb szoba felőli oldalán állva vetettem egy pillantást a mélybe és rémülten konstatáltam, hogy a gyerek egyáltalán nem érzékeli a helyzet komolyságát.
Végül kiderült, hogy a - szintén északi fekvésü - kisszoba állandó beázása miatt még a padlószőnyeg is vizes és fekete penészes valamint a szemétledobóban termetes csótányok dajdajoznak kövérre hízottan.
Erre mondják, csöbörből vödörbe.....
Következő próbálkozásra első emeleti, régi építésü, négy méter belső magasságú, cserépkályhás fűtésü, ódon lakóhelyet nézhettünk meg. Már első ránézésre karjaimban éreztem a felcipelendő tüzelő súlyát. Itt alapterület szempontjából sem jártunk volna jól.

Ódon, lelakott, piszkos, penészes, ezer lakótól bűzlő tanácsi lakásokból ezennel elég lett! Elhatároztam, hogy saját kis falusi házikóba költözünk.

Miután többször, előlről-hátulról végigtanulmányoztam tanácsi lakáskiutalási dokumentumainkat, már azt is tudtam, forintban meddig nyújtozkodhatunk.

Az önkormányzaton és a városgazdálkodásnál sértődött értetlenséggel fogadták visszautasításomat. Véleményük tömören így szólt - egy tanácsi lakás nagy kincs, jódolgomban nem tudom mit teszek, amikor elutasítom.
Életemben már sok-sok alkalommal végigjátszott jelenetek következtek. Mialatt én már határozottan tudtam mit és hogyan fogok elérni, addig a gondolkodásra és főleg tervezésre képtelen környezetem elmebajos futóbolondnak nézett.Végül tudomásul vették döntésemet és boldogan szélnek eresztettek.
"Egy kellemetlenkedő őrülttel kevesebb!" -gondolták.
Ekkor elérkezett az eladó családiházak keresésének ideje.
Így értünk mostani lakóhelyünkre augusztus 20.-án.

Az eladókkal még aznap szóbeli megegyezést kötöttünk. Bátran mondhatom, minden símán, a terveimnek megfelelően ment. A hivatalos ügyintézés labirintusainak végigbukdácsolása után, alig több mint két hónap múlva - november első napjaiban - költözhettünk.

Első lépésben a használatbavételi díj négyszeresének fejében visszaadtam lakásunkat a városi tanácsnak.
Ez a rövidesen kiutalt 260 ezer forint megfelelő előlegnek bizonyult, hogy a tulajdonos néni bizalmatlan, ravasz tekintető vőjének befogja a száját egy időre.
Ezután az "OTP kölcsön" nevezetü hétfejű szörny térdre kényszerítése következett. Az első nekifutásra kifogásolt adásvételi szerződés méregdrága, ügyvéd által elkészített második változatával sikeresen vettük az akadályt. Frissen vásárolt házikónkat jelzáloggal terheltettük és november elején az OTP-ben, az eladók saját kezébe számoltattuk a fennmaradó 140 ezer forintot.
Sikeremnek ebben a meggyőző pillanatában már néhány családtag is mellém állt.

Elsőként férjem töpörödött, pici nagymamája ismerte el tervem eredményességét és 5000 forintos gyorssegéllyel támogatta költözésünket. Kismamánk majorsági cselédlakásban élt élete végéig. Egy saját - nem közös konyhás! - ház álmai netovábbja volt.

Jólelkü, szerető természetének köszönhetően más sikerének is örült, azt is megbecsülte.
Anyám - aki élete végéig ócska, lepusztult budapesti lakást bérelt - első falusi háznéző kirándulása után szörnyülködve panaszolta a vidéki szegénységet, gúnyolódva ecsetelte "romhalmaz" házikónk mihamarabbi összedőlését és biztosított róla, meghalna, ha pottyantós budira kellene járnia. Ő, aki életében soha nem tudott túllépni az elégedetlen, sértődött követelőzésen, a savanyú irígységen, most kitörő erővel igyekezett gátolni, visszafogni, kiábrándítani. Végül látva, hogy hiábavaló gáncsoskodásával falura költözésünket megakadályozni nem tudja, - egyedül csak az én lelkemet pusztította! - szintén elküldte 10000 forintos hozzájárulását.
Anyósom tudta legnehezebben megemészteni egész lakásvisszaadós, családiház vásárlós, falura költözős akcióm sikerét. Szívből szerette volna látni szomorú bukásomat. Boldogan fejemre olvasta volna "én előre megmondtam" kezdetü "úgysem sikerül" litániáját.
Zavarodott elutasítással fordult ellenem.
Pistivel ketten még hosszú hónapok múlva is szörnyűlködve gondoltak őrületemre, amikor házat akartam venni pénz nélkül. Csöppet sem zavarta őket az a tény, hogy már hónapok óta benne lakunk ebben a "pénz nélkül" vásárolt házban.
A csak hivatalos papíron létező pénz fogalmát egyszerüen nem tudták kezelni!
Ami nem megfogható, az nincs!
Aki ilyennel üzletel, az megbízhatatlan! - gondolták. Ki tudja, talán titkon abban reménykedtek, hogy egy idő után majd kiderül a csalás és kilakoltatnak újdonsült szerzeményemből.
Ilyen előzmények után durván elutasította anyagi támogatásunk lehetőségét.
A gyerekfelügyeletet mégis elvállalta a legnagyobb rumli idején! Köszönet érte. Természetesen a költözésben már semmi sem akadályozhatott meg.

Gyorsan, rendetlenül, kapkodva pakoltunk. Kis furgonnal többször fordulva szállíttattuk el holminkat. Gyerekeimmel még egyszer, utoljára körbejártuk üresen visszhangzó negyedik emeleti lakásunk szobáit.
Sorsdöntő, egész életünket meghatározó döntést hoztunk. Hirtelen, egyik pillanatról a másikra változott meg életünk.
Új otthonunkban a falu világának ismerős békéje köszönt ránk.
Csend, nyugalom, a küszöb előtt maga a Természet.
Hazataláltam!

Akkor még nem tudtuk, de végső csattanóként következő év nyarára megérkezett a városi tanács hónapokkal korábban beigért, de majdnem "elfelejtett" 60000 forintos, vissza nem téritendő adósság csökkentő támogatása. Levelem hatására az ígéretére hirtelen visszaemlékező hivatal tanácselnököstől, lakásügyi előadóstol vonult ki helyszíni szemlére falusi házunkba. A látvány meggyőzte őket. Hamarosan majdnem felére csökkent banki adósságunk.


Épp csak a helyzethez illő legalkalmasabb gondolat, a megfelelő helyre elküldött leghatásosabb levél kellett a sikerhez. Ja és persze azt a gondolatot ki kellett találni, azokat a leveleket meg kellett írni ... valakinek.

 

---->>>>

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!