Holdlovag blogja

Ernest•  2017. december 13. 23:54

Kis kápolna áll... - A Csillag

Kis kápolna áll... - A Csillag


Eltévedtem... már órák óta bolyongok,
ismerős a táj, mégis oly ismeretlen.
Alkony jár léptemen, sötétlő ködlepel
takarja a hegyi út szellemét, bokrok
szaggatnak szét, ballagok a végtelenbe,
az ég rejtély, nem látom a sarkcsillagot,
Vénusz nem dalol, sehol egy kis jeladó,
egy fényforrás. Fejem a fába... elesek.

Kúszok-mászok... nyirkosan nyög sóhajtásom,
a melegbe, otthonom menedékébe
vágyom, ledobni mindent: 'mi súly s nehézkes,
ami sújt s megérett - feledni valóságot.
Félek, fázok... túlélni így nincs esélyem,
Hit, Remény, Öröm kell, ez gyermeki álmom,
legyen úgy, a sors teljesítse kívánságom:
Emberhang szálljon - Szent szó - Szeretetbe vésve!

*

Kis kápolna áll a havas hegyoldalon
- Természet-szépséghölgye körbeölelte -,
magányos, kóbor-szél fújt fenyőfa mellett.
Bejárata felett egy ikonkép ragyog,
megértve Canossa járásom, félelmem,
s imádkozva előtte, vallom, hogy boldog,
mert eljön az Idő - Bölcsek és Pásztorok -
útmutató, Fényes Csillagot követve.

2014. 01. 19.

Megjegyzés : A verset a kép - a kis kápolna, a havas táj - és Fekete István A Csillag című novellája ihlette.
http://api.ning.com/files/R9XIwqbdD-8qbXJyo59OXqJ5OKziVkd79WPZ5Vn6rV*nN7heR1eaNAO-ijE2fSBKdd6GmCgmiWQ0cJU7z3cP6mRxqTtew1N*/902956_554722191284344_108103368_o.jpg 

https://www.poet.hu/vers/133638 

Ernest•  2017. december 8. 01:36

"Főldiekkel játszó..."

Pályázati s Mikulás-vers a Poetra... 


"Főldiekkel játszó
égi tűnemény"
seprűnyélen szálló
vagy: kéménylyukon álló
Mikulás-ledér!
vagy: Krampusz-tehetség!
 
Mit csinált magával
e boldogtalan...?
hisz' babér sapkában
vagy: hisz' bohóc sipkában
pózol kortalan.
vagy: pózol hontalan.
 
Finn vodkával mit szerepelsz,
mért' lebegsz felém?
Mézes kedvet mért' kevergetsz,
vagy: Kétes lelket mért' lehelgetsz,
még most is kevés?
vagy: még most is remélsz?
 
Csak maradj lagymatag.
Szippantós valál;
hittem szép ajkadnak:
vagy: hittem tré szavadnak:
mégis becsaptál...
vagy: mégis elhagytál...
 
2013. 12. 03.

https://www.poet.hu/vers/128578

Ernest•  2017. december 7. 00:19

Kicsinyke ablaka volt... - Adventi emlék

Kicsinyke ablaka volt... - Adventi emlék
 
 
Kicsinyke ablaka volt a szobámnak.
Kis szobám kedves advent-ablaka 
kinézett a téli tájra, diófánkat
bámulva s a téglakerítést, havat
fütyült a szél - s kicsinyke madárdalt.
 
Az etetőre kis tengelicék szálltak,
bent duruzsolt egy régi olajkályha,
sárgán kígyózott fénye a tapétára,
melegét nyújtva e piciny világnak.
 
Kicsi gyermek voltam még, a Mikulásra
várva - kicsiny ajándékokra vágytam -,
takaróm alól kilestem hajnaltájban.
 
S reggel felébredve az ablakot csodáltam:
kicsinykéből nagy lett, s nőtt, nőtt a boldogsága!
  
2013. 12. 06. 

https://www.poet.hu/vers/129316