Versek, melyek kedvesek nekem...

ETELA: siránkozó halk sikoly

                    Én 
       nem vagyok hálátlan,
         Istenem, Te tudod.
           Minden reggel,
              imával a
               számon
               ébredek.
       Hiszem, hogy itt vagy,
   látod lelkemet, vigyázol rám,
     fogod ha kell két kezem.
      Most mégis nem hallom
       hangodat, nem érzem,
         nem tudom, mit
               tegyek.
                 Ha
               hallod
             hívó szavam,
           gyere és mutasd
     meg nekem a helyes utat.

 KOCZETH LÁSZLÓ: A Költőnek
(Pilinszky János emlékére)

a keresztnek
nem fáj
görbült
rozsdálló szög
a megfeszítettnek
mégis
örökös bilincs

az egekbe sóhajtó
földre ritkán tekint
túlélővé
az Írás tanítja

sárgára
kopott ujjaid
közt
cigarettád
ágyúcsonkjáról
a padlóra kívánkozik
a
hosszú
hamuvá érlelt
gondolat 

homlokod mélyén
szavakból
tapasztott
fészkét rakja
a halk hangú
versmadár
árnyékból
fényre
vetültél
szőttél darócból
meleg takarót
háborúból
békét varázsoltál
halhatatlanságból
ökök
maradandót