Szintén kedves versek...

RUDER JANA: Zenébe botló álmok

A kialudt vulkánt
már nem gyötrik
összekarmolt álmok,
zenébe botlanak
a hegyen
füvek, fák, virágok.
Játszom,
táncol velem a világ:
fejemre könnyeimből
kötök koronát.
Énekelek, messzire
száll dalom,
bánatomat a folyókra
gombolom.

FÉNYANNA: Harminchét emlékláng

Előttem Krisztusként feszülő
tölgyfa árnyékában,
arcom simogatva,
csitul ma a mogorva szél,
apámat látom, ahogy ott ül a padon,
mintha engem várna,
és súgja...
gyere velem kicsilány...
táncoljunk ma egy utolsót...

Én két kezem nyújtom feléd,
a tánclépéseket már kívülről tudom,
de csak a májusi köd
selyemfénye fonja körbe
szétnyitott tenyerem.
Magaddal vitted sírokon túlra
zokogó gyermekarcom,
mikor tíz gyertya lángja, téged várva,
sírva keringőzött... azon a májusi napon...
Tudod, lelkem már elfáradt,
nem harcol, csak makacsul dacol,
a véntölgy kérge közt megbújó lidércfénnyel,
hol szíved ma is hangtalan dalol.
Hisz' ez a nap a te napod is...
Köszönöm, hogy megszülettem... apám...

Továbbindulok,
magamra gombolom kéktintás álmom,
s egy ódon házhoz érve látom,
ablakán a barangoló idő,
pókháló csendet font körbe rá.
Itt, vagyok anyám... látod?
Hol, sarokba dobtad nyüszítő lelkem,
s festettél hangtalan mosolyt a falakra,
elrejtve a valóság fénytől
bölcsőben ringó gyermekéveimet.
Most lehunyom pillám,
színes pillangókról álmodom,
tíz körmömmel kaparom le,
a falak réseibe ivódott múltam.
De te még mindig ott állsz a keresztúton,
feléd megyek csendesen,
hallom szíved hangos lüktetését.
Hisz' ez a nap, a te napod is...
Köszönöm, hogy megszülettem... anyám...

Lábam alatt ring a világ,
léptem ritmusára zokog a föld,
a mögöttem nyújtózkodó,
letaposott utamon,
ma a dacos harminchét évemet temetem.
Az utolsó emlék-kavicsot is rádobom,
mit lelkemben hordtam annyi éven át.
Ma lábújjhegyen járok,
ma a világ csendje vagyok...
Hisz' az a régi dal sem úgy szól,
s a tánclépések sem olyanok,
a keresztút is eltűnt végleg már,
minden emlékem megkövült gyémántként,
a csillagháló sűrű rojtjai közt bujkál.

Ma este elloban harminchét,
kéken táncoló gyertyaláng,
s csak az éj ablakán bekönyöklő
hangod maradt itt apám...
ahogy csak nekem súgtad,
ott a véntölgy alatt...
gyere velem...
táncoljunk egy utolsót...
hisz' ez a nap csak a te napod...
Boldog születésnapot, kicsilány...