Nóra

Tikkadó füvön
löttyedt testek pihennek
verejtékezve.

Napolajfényes
tömeg, hűs medencében
enyhülést remél.

Szomorúfűz ág
árnyéka hajlón borul
zöld menedékvár.

Söröm aranylón
habos-hidegen gurul
szomjas torkomon.

Kebleim között
patakként csordogáló
harmat-gyöngycseppek.

Köldököm alatt
jeges jégkrémpötty úszik,
melegben olvad.

Egyszerűen nem értem, hogy a poet miért csinálja ezt az emberrel... Megjelenik, aztán pedig törlik...  Akkor ugyan mire valók a moderátorok????Semmi olyasmi nem volt egyikben sem...
Publikálom a legutóbbit, döntse el mindenki...

 VÁGY

Vibráló izmok
játéka
tested és testem
árnyéka
gyűrött lepedő
tajtéka
ajkad és ajkam
hajléka.
Ledobott ruhák
mámora
önző örömök
ostora
lebegő érzések
sátora
kibukó sóhajok
zápora.
Tegnapi borosta
záloga
arcod s hajad
illata
örvénylő szemed
halk szava
karod szorító
dallama.
Ölelj, ölelj még...
Most és Mindörökké.

RHEA: Önző imám

Hiszem, hogy minden csendharmóniánt
Megannyi rejtett, titkos dal hat át,
S hiszem, hogy tőlük én is jobb vagyok,
Tudom, hogy élnek most is angyalok...

Ébren, ha érint sok-sok félhomály:
Szeretni sokszor félek, szinte fáj,
Enyém a féltés: szívből szívbe lép...
Istenem, kérlek, engem hívj elébb!

Örök tekintet összhang-ritmusán
Az oltalom, mi áthajlik talán...
Vállán, ha súlyos lesz majd száz kereszt:
Istenem, kérlek, ne hagyd látnom ezt!

Miénk a múltunk, s jövőnk összeforr,
Sorsunk bevégzed - tudjuk - bármikor...
Múlása csendben lelket átemel:
Istenem, add, hogy előbb menjek el!

Fogant a féltés, s lelkem gyenge lett:
Megállni árván, némult hant felett...
Erőd, ha dönt majd múló életén,
Istenem, kérlek, fentről várjam én!

Uram, ha hallod: kérlek nézz le rám
S bocsásd meg ezt is...önző, mély imám!

WERBÁNSZKY RUDOLF: Mint karcsú fának...

       mint karcsú fának zsenge ága
                  tested tánca
             hogy fölém hajolva
             zsarnok mámorában
    könnyek közt megélt vacogásba kezd
           mint virágszirmon a lassú
            harmati cseppek tánca
                      s ahogy
                ömlik s omlik már:
                   a kéj jele ez
              ha érintésed nyomán
              testem remegni kezd...

Ez egy régebbi versem:

 Szerelem

Szerelem: szárnyaló szó;
Szökőárban szökellő szenvedély,
Szoros szálak szövedéke,
Számtalan szeretkezés szabadsága,
Sziporkázó, szépséges szavak
Szállnak szellő szárnyán...
Ez hát a SZERELEM...