Sortűz Mosonmagyaróvár

Hol, puskacsövön fekete lyuk,

rémült szemek néznek körül,

könyörület semmibe hull,

halál vijjog, sortűz dördül.

 

Hol, laktanyánál hullahalom

ott a lélek térdre esik,

kőbe zárva a fájdalom,

megfeszül a fakereszt is.

 

Itt, jó barátom meg kell állnod, 

seb nem gyógyul, vér nem alvad

földbe ásott kopjafából,

élet többé már nem sarjad.