noheb blogja

Gondolatok
noheb•  2016. február 2. 09:35

Küzdelem

Szaggatjátok egymást nincs határ

gyenge tollak hevernek szanaszét,

azok vagytok két felajzott madár,

megsebzett húsból fröccsen a vér.

Csatakos a test, törött a szárny, 

és véres levelet röpít a szél...

Két alélt madárban serken a vágy

tovább küzdenek a szerelemért...

noheb•  2015. október 21. 07:58

.., a kanapén

Bánatot ma hazacipeltem magammal,
boldogtalanság terpeszkedik szanaszét,
szeretet is nagyon-nagyon bizonytalan,
felhúzott lábbal kucorgok a kanapén.



noheb•  2015. október 19. 14:10

Haiku strófák csak úgy... (ősz)

 Rideg, reggeli,

hófehér, dértakarón

reszket a lélek.


Reménytől szépült

szárnyaló gondolatnak,

az ősz nem ad helyet.

 

Hallgat az erdő,

meztelen faágak a

fénytelen létben.

 

Katica bogár

kéreg alatt meglapul

és elszenderül.

 

A felszálló köd

ablakot nyit a tájra,

kattan a kilincs.

 

Most a csend beszél,

hullik sok, sok falevél.

Sün ágyát veti.

 

Kristályként ragyog

fájdalom gyertya fénye

a krizantémon. 

 

Fekete földön 

összegyűlt varjúsereg:

madár üzenet.

noheb•  2015. október 18. 19:02

Négysoros ősz

Az elmúlás szomorúan

vállamra hajtja bús fejét.

A pillanatnyi némaságban

zizzen egy hulló falevél.


noheb•  2015. szeptember 20. 06:53

Hontalanul...

Anyai szív a csador alatt

épp úgy dobban, mint az enyém,

de altatódal otthontalan.

 

Hátizsákban őrzött emlék.

 

Anya lenéz a kisdedére.

Hontalanul, jövő nélkül

ölében ül ki szemefénye.

 

Vajon hova jutnak végül?

 

Az Anya indul, viszi lába,

hisz a tömeg tódul tova,

ismeretlen világ várja. 

 

Össze vagyok zavarodva.

 

Mennek, mennek, de nincsen hova

sokan vannak, és nincs vége.

Káosz ráült a vándor botra.

 

Részvétemnek nincs reménye.