Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Beszorulva...
noheb• 2015. február 19. 09:48
Macskakő közt kék ibolya
életre kelt, lépre csalva.
Még alig élt máris reszket
fölötte egy bakancs talpa!
Jaj az árnyék félelmetes,
hisz a nap már eltakarva.
Kék ibolya bár remélne,
széttaposta bakancs talpa!
Földi élet úgy vonzotta,
rossz helyen jött e világra.
Beszorulva szűk terébe
macskakő közt halál várta!
noheb2015. február 19. 17:40
Kedves Éva!
Köszönöm, hogy olvastad a versem!!!
Mária
pauleve552015. február 19. 15:01
:-( Szép és szomorú - mint az élet!
noheb2015. február 19. 13:24
Köszönöm mindhármatok hozzászólását!
Kedves "nerudin", mindketten másképp gondolkodunk. Én úgy gondolom, van olyan virág amely kihajt, és van olyan ember aki túlél. Ám van úgy, hogy túl kemény a bakancs talpa és esély sincs a túlélésre! Költészet éppen attól szép, hogy különbözően értelmezhetjük a gondolatokat!
Üdvözlettel:
Mária
Törölt tag2015. február 19. 13:04
Törölt hozzászólás.
szederfalu2015. február 19. 12:15
Azért tudjuk, hogy nem az ibolyáról szól ;)
A már is szavakat told össze :)
skary2015. február 19. 11:25
majd főszödik a macskaköveket .)