Ábrándázos

njzsike•  2011. július 18. 21:28

 Ábrándozás, Te tettél tönkre,
 Mikor az életem rád bíztam én!
 Ábrándozás, merülj a csöndbe!
 Nehéz a két szemem, fáraszt a fény!

 Az éj nekem nyugalmat úgyse hoz már sosem,
 Nincs szenvedély, fojt a magány!
 Vesztettem én, régi mosolyom elhagyott, elkopott,
 Hitem is elfogyott nincs semmi cél!

 Ábrándozás! Vakmerő álmok!
 Micsoda végtelen a sok remény!
 Ábrándozás! Égető lángod
 Azt kérdi szüntelen: Mit tettem én?

 Ez a végzetem! Megbüntet a sors a bűnömért,
 A bánat elkísér, úgy gyötör a láz!
 Ez a végzetem! Itt volt a kincs nekem,
 Üres lett hirtelen a nagyvilág!

 Hiába minden ez a végzetem,
 Nem adhatja vissza senki sem, bárhogy fáj nekem,
 A vágyam messze jár!
 Ez a végzetem! Bár tudnám, mit tegyek?
 Egy érzés elveszett, és messze már!

 Cserháti Zsuzsa - Ábrándozás

 Szövegíró: Bradányi Iván

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2011. szeptember 20. 03:02

hm..

skary2011. július 19. 05:08

:)

njzsike2011. július 18. 22:20

Mindig van remény Starlit!

starlit2011. július 18. 21:50

:)) ugyanígy érzek én:))