njzsike érzés-szirmok

https://www.youtube.com/watch?v=M9j6c9wtsuk

Már ismered a végtelent,
szférák zenéje dalol neked,
és Tiéd lett a fény, az a fény.

Szállj, angyalszárnyakon,
az idő tengerén várnak Rád a csillagok.
Szállj a messzeség felé,
hol véget ér a gond, s nincs már többé fájdalom.
Vár az éj, mely könnyű álmot ád,
Te legyél, ki új mesét talál
nekem
majd.

Ő, ki nékem a földi életet adta,

Ő, ki szült, s hajdan bölcsőmet ringatta,

Ő, ki nevelt, s nevel, míg ki nem repülök,

Ő az Anyám akkor is, ha messze tűnök.

                     *  *  *

Nekem az anyák napja már a sírás ünnepe.

Csak a temető kapujának csikorgása szegődik kísérőül a bánatom és a könnyeim mellé.

Nem maradt más, csak szavak.

Kimondott és kimondatlan szavak és az emlékeim.

Féltem, hogy az évek múlásával majd halványulnak, de nem így történt.

Ma is hallom a hangját.

Senki nem mondta ki a nevem azóta sem olyan szeretettel, mint Ő.

Ma is érzem a frissen mosott hajának illatát, kezének simogatását.

Látom szemének ezer színeváltozását, mikor dorgált, vagy dícsért, tanácsot adott, becsületre nevelt.

A temető némaságában, a virágok fanyar illatával száz és száz emlék súlya nyomja a szívem.

Tudom ez az élet rendje, de van, aki pótolhatatlan.

ÉDESANYA csak egyetlen egy van.

Itt hagyom a könnyeimet harmatként a  síron és a virágokon.

Öleljen át a holdsugár, símogasson a nap fénye! 

Legyen áldott a föld, hova megpihenni tértél!