njzsike érzés-szirmok

Kultúra
njzsike•  2011. április 24. 17:46

Krisztus

 A kereszt súlyától megroggyan a lába,

De viszi terhét búsan, szótlanul,

S hogy Veronika kendőjét kínálja,

Csak testi kín az, mitől könnye hull. 

Ismeri sorsát, önként megy elébe,

S míg hívja, várja fenn a Golgota,

Egy percig sem  villan eszébe,

Hogy érdemes-e  értünk halnia.  

 

Bartal Klári  

Született 1940.jan.24-én, Szegeden, szülei iskolavárosában. Latin-francia szakos tanár édesapja felvidéki. Bánáti édesanyja a Temesvárról áttelepült bajor apácáknál szerzi tanítói oklevelét. 1958-ban érettségizik Székesfehérváron, jeles eredménnyel. Idealista világnézete, politikai állásfoglalása miatt egyetemi felvételét megakadályozzák. Abszolut humán beállítottságával - kis kitérővel - az önmaga által is száraznak tartott számviteli szakmában helyezkedik el. Korán megözvegyül.

Mindkét lánya eredetileg pedagógiai képesítést szerez, majd egyikük a színészi, másikuk a tisztviselői pályát választja. Verseit a 90-es évek elején a budapesti "Bulletin" közli, 2000-től rendszeresen publikál a norrköpingi "Hunsor"-ban, a "Magyar Tükör"-ben és esetenként a "Magyar Krónika" kulturális rovatában. Válogatott versei 2001-ben jelennek meg a Püski könyvkiadónál "Tűznek születtem" címen. Jelenleg is Székesfehérváron él, de sokat tartózkodik Svédországban. A "Bartal" név apai nagyanyja családneve.

Ez az  egyik legszebb verse számomra. Húsvét ünnepén vele szerettem volna indítani a blogom, ahova olyan verseket,  írásokat, gondolatokat szeretnék felrakni, melyek megérintenek és valamiért kedvesek nekem.