njzsike érzés-szirmok
KultúraKrisztus
A kereszt súlyától megroggyan a lába,
De viszi terhét búsan, szótlanul,
S hogy Veronika kendőjét kínálja,
Csak testi kín az, mitől könnye hull.
Ismeri sorsát, önként megy elébe,
S míg hívja, várja fenn a Golgota,
Egy percig sem villan eszébe,
Hogy érdemes-e értünk halnia.
Bartal Klári
Született 1940.jan.24-én, Szegeden, szülei iskolavárosában. Latin-francia szakos tanár édesapja felvidéki. Bánáti édesanyja a Temesvárról áttelepült bajor apácáknál szerzi tanítói oklevelét. 1958-ban érettségizik Székesfehérváron, jeles eredménnyel. Idealista világnézete, politikai állásfoglalása miatt egyetemi felvételét megakadályozzák. Abszolut humán beállítottságával - kis kitérővel - az önmaga által is száraznak tartott számviteli szakmában helyezkedik el. Korán megözvegyül.
Mindkét lánya eredetileg pedagógiai képesítést szerez, majd egyikük a színészi, másikuk a tisztviselői pályát választja. Verseit a 90-es évek elején a budapesti "Bulletin" közli, 2000-től rendszeresen publikál a norrköpingi "Hunsor"-ban, a "Magyar Tükör"-ben és esetenként a "Magyar Krónika" kulturális rovatában. Válogatott versei 2001-ben jelennek meg a Püski könyvkiadónál "Tűznek születtem" címen. Jelenleg is Székesfehérváron él, de sokat tartózkodik Svédországban. A "Bartal" név apai nagyanyja családneve.
Ez az egyik legszebb verse számomra. Húsvét ünnepén vele szerettem volna indítani a blogom, ahova olyan verseket, írásokat, gondolatokat szeretnék felrakni, melyek megérintenek és valamiért kedvesek nekem.