Adj nekem egy boldog pillanatot!

KEDVENC "SZIVÁRVÁNYFESTŐMNEK" AJÁNLVA! 


Időnként  kap az ember egy bántó, odavetett mondatot és nem is gondolná, hogy ezáltal áttetszővé válik, mint az üveg: maga az ember. 
Tehetségesnek tartott, piedesztálra emelve verseit, remekbe szabott szerkesztéssel megalkotott pontos szótagszámok, egyedi képek, szabályos rímek. Olvasom, és nem érzek semmit. Csupán egy jól szerkesztett mű, semmi több, de számomra mégis hiteltelen.

Genetikailag kódolt javíthatatlan romantikus, álmodozó vagyok. Idéznem kell:

– Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság? 
– Mint a tenger, amikor magához öleli a Napot. Haragosan kék. 
– Az álmoknak is van színe? 
– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek. 
– Milyen színű az öröm? 
– Fényes, kis barátom. 
– És a magány? 
– A magány az ibolya színét viseli. 
– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. 
A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát. 
– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen színű a szeretet? 
– Pont olyan, mint az Isten szeme – válaszolta a fa. 
– Na és a szerelem? 
– A szerelem színe a telihold. 
– Vagy úgy. A szerelem színe megegyezik a Holdéval! – Mondta a csillag. 
Majd messze az űrbe bámult. És könnyezett. 

   ************

Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - Kérdezte aznap este a csillag.
A fa éppen leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozgatta az ágait, és álmosan felelte:
-Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az - hogy mondjam neked? - A szív ügye.
- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!
- Hagyjál, most álmos vagyok.
-Mesélj! - erősködött a csillag. - Mesélj róluk.
- Egy fahéjas kalács nagyanyó ráncos kezében. Egy pár sportcipő Fotisz ágya alatt. Egy kagylóhéj Angeliki álmaiban... Egy masni a Hold színével... Jó éjszakát! Ma este nagyon álmos vagyok.
- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.
- Szeretlek! Nagyon!
- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Alkyoni Papadaki - A Hold színe

Sokáig nem jöttem, vagyis inkább csak nem írtam hozzászólást, de olvasni olvastam a verseket. Békére, csendre volt szükségem, és a saját szavaimmal sem akartam megbontani ezt a csendet. Viszont "vannak szavak, amiket írni kell, mert valami hajt, szorít belül". Az emberi kapcsolatok tartják össze a világot. Csak azoknál a verseknél hagytam bejegyzést, melyek megérintettek igazán.

A tiszta, egyértelmű színeket szeretem: az égő vöröset, mert benne van a tűz, a ragyogó sárgát, ami magában hordozza a Nap fénysugarainak melegét, az égszínű kéket, miben tükröződik a nyár minden varázsa, a feketét, mely elhozza az éjszaka csendjét, békéjét és a hótiszta fehéret, mi eltakar minden szennyet, szűrkét és komorat, a csillagok pisla ragyogását, és a Hold ezernyi titokzatos arcát. 

Ezt sugározzák a verseid. Egyértelmű, ragyogó, tiszta színeket. A legbensőségesebb, legtisztább Emberi érzéseket, ezért kell újra és újra visszatérni Hozzád, olvasni újra már sokadszorra a kedvenccé vált sorokat. Nem érdekelnek a szótagszámok, a pontos rímek, nem érdekel a szerkezet, csak olvasom és azok a különös rezgések, amelyeket a soraid közvetítenek, elringatnak, békét és hitet adnak, vagy éppen felzaklatnak és könnyeket csalnak, de mindenképpen olyan érzéseket váltanak ki, amiért olvasom és szeretem a verseket, a sorai bevésődnek az emlékezetembe, ott maradnak emlékként megőrizve a szépségüket. 

Az embert az  élete során annyi keserűség éri, tragédiák, veszteségek, kudarcok, de a figyelem, a szeretet, egy-egy kedves mondat segít túllépni és továbbélni a szürke hétköznapokat, erőt ad a holnaphoz. 
Tegnap kaptam a bejegyzésed által egy boldog pillanatot! Az én szótáramban a "Barát" szónak felbecsülhetetlen értéke van és ezt kaptam Tőled ajándékba. Végtelenül nagy érték és becses ajándék.  Hálásan köszönöm!

S hogy mikortól a figyelmem, a szeretetem? Elárulom Neked: 2011. június 13. 18:56 :))

Egy bejegyzést hagytál az egyik blogomba, és egy képzeletbeli utazásra hívtál. Elragadó, kedves szavakkal, és valóban emiatt a bejegyzés miatt kedveltelek meg. Ez is jellemző rám, ha bárkit megszeretek valamiért, telhetnek az évek, a lelkem egy apró zugában mindig megőrzöm, elteszem a kedves emlékeim közé, és nem felejtem el, hogy fontosak nekem, mert valamikor az életem során kaptam tőlük egy boldog pillanatot.