neverforget blogja

A gyászoló emberektől, akik elvesztettek egy olyan személy gyásznak öt folyamata van: 

1.Tagadás és izoláció, 2.Harag, 3.Alkudozás, 4.Depresszió, 5. Elfogadás. 

Az emberek nem egyformán gyászolnak és nem mindenkinél megy végbe ez az öt lépéses folyamat. 

Mindenki másképpen gyászol vannak akik ordítanak és sírnak, de vannak olyanok is akik csendben magukban őrjöngnek.

Nincsenek egyforma gyász reakciók, mindenkinek más. 

A fontos kérdés, milyen is a gyász reakció? egyáltalán van-e olyan, hogy jó és rossz gyász reakció?  Van-e különbség az előírtak és a normál emberi reakció között? 

A normális a normális vagy a nem normális a normális?

Mi számít normálisnak? 

Melyik gyász folyamat számít normálisnak?  Az előírt öt lépéses folyamat vagy az ember érzelmei által vezényelt folyamat? 

A kérdésem vajon az előírt lépések amelyeket követnünk kellene azok az igazi gyászt jelképezik? Hasznos-e az, hogy előírják, hogyan és milyen folyamatban kell gyászolnunk? 

Biztosra veszem, hogy az olvasók többsége már vesztett el olyan embert aki a világot jelentette a számára. Én elvesztettem a legfontosabb férfit az életemből, azon a napon a szívem egy nagy része kiszakadt a helyéről, s nincsen ami pótolni tudná, nincsen mágikus ragasztó amivel vissza lehetne ragasztani azt az eltűnt részt. Azóta a nap óta is fáj minden pillanatban. 

Miért kell úgy gyászolni ahogyan meg van írva? Mindenki a saját fájdalma alapján gyászol és vannak olyanok akik leragadnak egy bizonyos ponton és nehezen mennek onnan tovább. A gyász nem egy zsebkendő amivel felitatjuk a könnyeinket és kidobjuk a kukába, hanem ez az életünk része marad halálunk napjáig. Mindennap fájni fog és ez a fájdalom nem fog eltűnni és nem fog csak úgy abba maradni egy nap, csak enyhülni fog. Egy nap valamikor a jövőben enyhülni fog, de nincsen benne az elfogadás, hiszen egy emlék, egy illat, egy közös kép, egy emlék arról a napról erősebbé foglya tenni a fájdalmat ami akkorra már kevésbé fájt, s megfordul a fejünkbe, hogy: "Mi lett volna másképp, ha itt lenne ma is?". Az elfogadás sosem opció.

Véleményem szerint a nem normális a normális ilyen helyzetben. Nem az előírtak szerint gyászolunk. Nem lesz sosem könnyű elveszteni valakit aki a mindent jelenti a számodra, egy férjet, egy feleséget, egy gyermeket, egy szülőt, egy nagyszülőt, egy barátot. Bárkit is vesztünk el és bármilyen módon is történik meg, mindenki a saját módján gyászol, sírva, ordibálva, töve-zúzva vagy akár csendben.

Én személy szerint a csendes módon birkózom a gyászommal. Sosem voltam egy érzékeny lélek, sosem beszélek az érzéseimről. Azóta sem beszéltem senkinek arról, hogyan érintett engem ez a dolog és sokan elvárják, hogy arról beszéljek, hogy milyen fájdalmat okozott az egyetlen olyan férfi halála aki mindennél jobban szeretett engem. Mások azóta is sírnak, őrjöngenek. Én a legjobb módját választottam annak, hogy próbáljam kiadni magamból a gyászt az írást. 

Nem baj, ha nem normálisan és az elvárások alapján gyászolunk. Mindenkinek joga van a saját érzelmei és lelki világa alapján gyászolni. 

Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy az olvasók, hogyan birkóznak meg a gyásszal és, hogy ki melyiket tartja normálisnak. Lentebb megtalálhatóak az elérhetőségeim és aki úgy gondolja, hogy szívesen írna nekem erről, azt örömmel meghallgatom. 

Email: thegirlwhoneverforget@gmail.com

                                Készítette: neverforget