Kopogás

valami kopog.

víztükrön lebegő kóbor muslicák

egy esővel telt műanyag hordóban:

mentőcsónakok a színtelen felhők

felborult csatahajói között.

nézem őket, mint csalódott isten

a nevében vívott háborúkat,

vékony hullámok szeletelik az arcom,

ahogyan a nyers tésztába szoktak 

belevagdosni sütés előtt.

és beengedem a boldogságot.

egy ablakpárkányon aprócska démon ül.

szemei sárgák, mint a húsleves,

bundája fekete-fehér,

mint egy régi vígjáték, ahogy mozog.

meg kell simogatni, úgy nyávog.

bizsergő homlok az egész világ,

izzadt tenyér vagyok benne,

és beengedem a boldogságot.

egy gyorsan szürkülő délután

utolsó vöröses darabkái

pihennek a panelházak tetején:

díszpárnák szöges ágyon.

elnyomom a cigimet, mint egy gondolat végét,

befekszem az ágyba,

és te úgy bújsz hozzám, mint aki 

egész nap meztelenül játszott a hóban,

miközben fázik még a Naptól is.

lila puhaság botorkál a nyakamra -

és beengedem a boldogságot.