behúzott függöny, égháttér

netalaljmeg•  2023. szeptember 18. 12:41  •  olvasva: 140

nem a világ kivehetetlen,

én vagyok túl közel magamhoz.

akár felhevített zsugorcső,

szorul most körém az arany kosz,

lekapcsolt lámpák utófénye.

szobádban dohány illata leng.

bezárt múzeum a mellkasom,

gyanútlan műkincstolvaj a csend;

nedves tarkó íze a számban.

belső érzetből kaplak elő,

hiszen úgysincs érvünk a testre,

csak a félremozgott lepedő

az ágyon, barázdált, sós tenger,

bőr alatt pattogó puskapor.

kiterül két tenyér abrosza,

csipkézett fényár napnyugtakor.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

netalaljmeg2023. szeptember 22. 09:34

nektek is köszönöm:)

Krisztinka2023. szeptember 21. 18:48

💜

Szickey_Me2023. szeptember 21. 11:49

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Szickey_Me2023. szeptember 21. 11:49

... oo 😳 hm, de beérkezik a végére, mint egy tartalmas évvége.
Köszönöm szépen,
Szickey

netalaljmeg2023. szeptember 18. 23:18

Köszönöm mindenkinek:)

dleue2023. szeptember 18. 22:27

elég klassz !

Animanongrata_2023. szeptember 18. 21:15

Nekem az utolsó két sor is a kedvenc, vhogy csíp is ez most, ismét kiemelkedő és jóféle. :)

Mikijozsa2023. szeptember 18. 18:31

műkincstolvaj a csend, talált süllyedt, nagyszerű vers

liketorn2023. szeptember 18. 18:16

Egy érzékszervet sem hagytál ki :) A régi mozik hangulata vetül elénk, ahol nem sejtjük: a világ megáll egy pillanatra. És beidegződik. Sok jót még :)