Andrássy út

netalaljmeg•  2023. június 6. 15:27  •  olvasva: 116

már az eső is csak úgy esik,

mintha valaki tenyere izzadna.

a pocsolyákban autók ködlámpái szaladgálnak,

citromsárga pókok az aszfalton.

majdnem két és fél kilométer,

pont, mint a szüleid karjai,

mikor 4 éves voltál.


egyeseknek a gyerekkorból csak ez marad.

mint egy nadrágban felejtett blokk,

amiről a zsebed lekoptatta a betűket -

csak az árát tudod.


ne hibáztasd magad,

nem te tehetsz ellene.


az vagy, amire nem emlékszel.

amire igen, már csak szereplés.

ami a csendben látomás, 

sötétben belső figyelem.

szívesség magadnak.

ritkán igénybe vett eszközök,

mint egy internetes keresőmotor szövegsávja,

aminek programjából szándékosan kihagyták 

az obszcén szókapcsolatokat.


***


valahol, ahol mindig forró az aszfalt,

kobaltkék az ég és sós a levegő,

most régi,

hanyagul összetákolt öltözőkabinok

maradványai hevernek a tengerparton.

egyszer felkapta őket egy borzolt hullámokon érkező

láthatatlan párduc,

és csak rázta a szájában,

amíg szét nem hullottak a homok és sziklák közé.

most pedig a kiálló, rozsdás csontok,

és megtépázott poliésztercafatok alatt

cserél házat egy remeterák.

így néz ki majd' két és fél kilométernyi bánat.


nincs messze, lesétálom.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

netalaljmeg2023. június 7. 05:30

örülök:) *3

Animanongrata_2023. június 6. 18:33

Klassz mind, jó olvasni. :)

dleue2023. június 6. 18:31

nagyon jó szerintem ez is meg az előző is

Szickey_Me2023. június 6. 16:05

Nagyegység ez a vers, is és egy olyan világ, ami szerintem a vers és a valóság között ingyen mozgolódva foroghat, hiszen egészen közeli glóbuszhozzátartozója a szintén ingázó vezető Szerzőnek.
Sosem ugyanaz, mégis annyira fix.