Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Andrássy út
netalaljmeg 2023. június 6. 15:27 olvasva: 116
már az eső is csak úgy esik,
mintha valaki tenyere izzadna.
a pocsolyákban autók ködlámpái szaladgálnak,
citromsárga pókok az aszfalton.
majdnem két és fél kilométer,
pont, mint a szüleid karjai,
mikor 4 éves voltál.
egyeseknek a gyerekkorból csak ez marad.
mint egy nadrágban felejtett blokk,
amiről a zsebed lekoptatta a betűket -
csak az árát tudod.
ne hibáztasd magad,
nem te tehetsz ellene.
az vagy, amire nem emlékszel.
amire igen, már csak szereplés.
ami a csendben látomás,
sötétben belső figyelem.
szívesség magadnak.
ritkán igénybe vett eszközök,
mint egy internetes keresőmotor szövegsávja,
aminek programjából szándékosan kihagyták
az obszcén szókapcsolatokat.
***
valahol, ahol mindig forró az aszfalt,
kobaltkék az ég és sós a levegő,
most régi,
hanyagul összetákolt öltözőkabinok
maradványai hevernek a tengerparton.
egyszer felkapta őket egy borzolt hullámokon érkező
láthatatlan párduc,
és csak rázta a szájában,
amíg szét nem hullottak a homok és sziklák közé.
most pedig a kiálló, rozsdás csontok,
és megtépázott poliésztercafatok alatt
cserél házat egy remeterák.
így néz ki majd' két és fél kilométernyi bánat.
nincs messze, lesétálom.
netalaljmeg2023. június 7. 05:30
örülök:) *3
Animanongrata_2023. június 6. 18:33
Klassz mind, jó olvasni. :)
dleue2023. június 6. 18:31
nagyon jó szerintem ez is meg az előző is
Szickey_Me2023. június 6. 16:05
Nagyegység ez a vers, is és egy olyan világ, ami szerintem a vers és a valóság között ingyen mozgolódva foroghat, hiszen egészen közeli glóbuszhozzátartozója a szintén ingázó vezető Szerzőnek.
Sosem ugyanaz, mégis annyira fix.