Majláth Dani

netalaljmeg•  2024. február 25. 00:14

Többszörös ellentét

Minden dolognak több ellentéte van,

a fekvésnek az állás és az ülés,

az egységnek a széthúzás és a különbség,

a megértésnek a tévedés és a közöny, 

az éhségnek a teltség és a hányás,

mi egymásnak, és nekünk a mi.

netalaljmeg•  2024. február 21. 14:31

Allúvium

lassan befejezek mindent magamban,

higgadó percek ágyrácsai között -

frottírozott óceánok mosatlan

kékje dobál. vetkőzöm, felöltözök.


elálló eső, élénkülő utcák:

akár zuhanyzás utáni közérzet.

a járdákat arany csigák csíkozzák,

és én magamba rántom az egészet,


antik háztömbök közt sétálva, halkan.

idő, tér: lépteim közös mondata -

a legapróbb, enervált mozdulatban

is dolgozik a világ izomzata.


a testnél valami több, de nem lélek,

élethordalék, amit szeretni jó,

sejtjeink alatt sikló szerelvények,

isteni hús, vértelen erekció.


ízfokozó, önműködő varázslat

az idő, ha a tér melegen tartja.

ha a lélek bukóra nyitott ablak,

már csak a hideg tud bejönni rajta.


fehér közlámpák kapcsolódnak, már most,

és amíg besötétedik egészen,

beleizzad önmagába a város

ügyetlenül felvett szkafanderében.


most enyém a hattyúnyakú éjszaka.

minden rendben van. nem mentegetőzök.

a mosoly az összes arc bútorzata -

és sötétvörös díványokra dőlök.

netalaljmeg•  2024. február 13. 11:42

Diffenbachia

Két hetente locsolt virág vagyok,

portalanított, aktív kényelem.

Párolgó, vasárnapi nedvesség

lenyalogatott tányérszéleken.


Mint a léptekkel megzsarolt utcák,

fekszik lábaim alatt a szőnyeg,

csóvált árnyékom, járókelője

egy csak belül létező időnek;


a lélek nem minden, a test semmi -

bögrémben kávé sötétje ásít,

ahogy selejtezem a reggeli 

első gondolatok szofizmáit.


Testrészeket keresek magamon

(nem az enyémek), talán valami

anyajegyek dús szigetcsoportját,

melybe bele lehetne harapni.


Higanyba csöpögő olvadt arany,

lehullott levelekbe akadt sün:

napfény csíp az acélkék égbe, mint

frissen borotvált nyakba a parfüm.


Nincs következmény nélküli érzelem,

nincs ízület, miben nem a tett sajog,

nincs öntözetlen, felrepedező föld,

én két hetente locsolt virág vagyok.

netalaljmeg•  2023. szeptember 23. 21:05

Sárvédő

nekem sem mindegy már,

kit és miért, hogyan és mikor.

békák ülnek a torkomba,

ha beszélni próbálok.

ezerszer felújított utak kátyúit

színezi a hanyatló délután,

narancs macskák egerésznek

olajfoltos pocsolyákban -

elgurult kréták az aszfalton.

nem tudom, mit kezdjek az esővel,

amikor egy ölelés is olyan,

mint pont jól felöltözni a kinti időhöz;

talán csak a ruhám lesz tőle nehezebb.

kifordított ortalion kabát a test,

és a szem

világító műszerfal a sötétben.

csak bámulok a visszapillantótükörbe,

mint az ablakokon át nem jutó szél.

netalaljmeg•  2023. szeptember 18. 12:41

behúzott függöny, égháttér

nem a világ kivehetetlen,

én vagyok túl közel magamhoz.

akár felhevített zsugorcső,

szorul most körém az arany kosz,

lekapcsolt lámpák utófénye.

szobádban dohány illata leng.

bezárt múzeum a mellkasom,

gyanútlan műkincstolvaj a csend;

nedves tarkó íze a számban.

belső érzetből kaplak elő,

hiszen úgysincs érvünk a testre,

csak a félremozgott lepedő

az ágyon, barázdált, sós tenger,

bőr alatt pattogó puskapor.

kiterül két tenyér abrosza,

csipkézett fényár napnyugtakor.