Absztrakt próza

csillango•  2014. május 8. 14:28

Vannak a lehatárolt valamik.
Négyzetként keringenek... nem, a keringés nem a megfelelő szó, inkább statikusan állnak a Térben.Legtöbbször a talajon. Ha mozognak is, mozgásuk egyenes vonalú. Mivel lényük számokból van szőve, értelemszerűen kiszámíthatóak.A dolgok egyik oldalát látják csak, a másik örök takarásban lévén előttük, sosem látható soksarkú szemük számára.
Csak az létezik - úgy látják - ami látható. Ami érintőlegesen hozzájuk tapad.
Ők képzik az aláhúzásban az egyenes vonalakat, szövegben, képben a kereteket.

 

És vannak a Van és a Nincs, az Igen és a Nem ezer és egy árnyalatát önmagukba pacsmagolók.
A körök, a spirálok, a hullámzók, a kivételek, a pluszegyek.
Mozgásuk visszafelé-fordítottan, körbe-körbe, de egyenesen előre is haladhat.
Mögött, között, de leginkább felfelé. De lefelé is, hiszen a ki nem tárulkozóban van igazán csak élet... de maradjunk a tényeknél.
Ki nem számíthatóak, de nem a szó súrlódó értelmében. Hanem, mint a pillanat alakzatainak egymásból formálódó, folytonosan újhodó, gömb alakú, mégis diffúz ajándékdoboza. Amit, ha kibont a sok valami között a valaki, a sok szaggatott vonallal aláhúzott betűkáosz között - kavargó pályák távolából hasít belé a felismerés: nem csak egy logika létezik.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillango2014. május 15. 20:08

:)

jagosistvan2014. május 8. 15:16

aham, vannak :)

skary2014. május 8. 14:51

vannak :)