A nyitott mű

Szivárványt satírozni az unalom lapjára; derű fürdőszobáját csempézni jó szó-fuga nélkül; belépni egy tájkép ajtaján, majd folyóként csordogálni ki a valóság medréből; oxigén fülét rágni, hogy legyen már az élet alapja; korgó agyat etetni betűkkel, számokkal, képekkel, hangokkal, s ki tudja, még mivel; borult eget visszaállítani sugaras helyére; leseprés helyett alakokat rajzolni a poros felületre; élőlábat szagolgatni gépelés közben; éhesen, kimerülten a fentieken törni a fejet: kilenc, ige nélküli mondat.
De az olvasása közben felnyüzsgő "mi lehet a kettőspontokon túl" tippjei Umberto Eco művévé teszik az egész világot.