nemversek

csillango•  2014. november 6. 09:21

A nyitott mű


Szivárványt satírozni az unalom lapjára; derű fürdőszobáját csempézni jó szó-fuga nélkül; belépni egy tájkép ajtaján, majd folyóként csordogálni ki a valóság medréből; oxigén fülét rágni, hogy legyen már az élet alapja; korgó agyat etetni betűkkel, számokkal, képekkel, hangokkal, s ki tudja, még mivel; borult eget visszaállítani sugaras helyére; leseprés helyett alakokat rajzolni a poros felületre; élőlábat szagolgatni gépelés közben; éhesen, kimerülten a fentieken törni a fejet: kilenc, ige nélküli mondat.
De az olvasása közben felnyüzsgő "mi lehet a kettőspontokon túl" tippjei Umberto Eco művévé teszik az egész világot.

csillango•  2014. augusztus 19. 12:13

Ezerlábú filozófia

Vagyok érzékeny, mikor a külvilág és a lelki életem közti jégtáblát felolvasztja megannyi rezdülő sugár. Vagyok érzéketlen, mikor a másik egykor őrlő közönye már egyre halványuló szellemkésként távolodik bőrömtől.
Vagyok ötletgazdag, mikor egy költemény felkér egy táncra, majd a fülembe súgja: írjam meg őt. Vagyok földhözragadt, mikor ott lett volna ezer és egy alkalom, hogy bejárhassam az égszín bolygó akár közeli, akár messzi tájait.
Vagyok kedélyes, mikor a körülmények és én nem állunk függő, bonyolult kapcsolatban. Vagyok sárba ragadt hangulatú, mikor valami ismeretlen acélkéz rángat és én - ismeretlen okból - hagyom magam.
Vagyok bátor, mikor bízom újra és újra, a kezdeményezést kezét nyújtom, s ha csak a levegőt szorongatom is, utána kapva az alkalmon annak friss fuvallatát magamba szívom. Vagyok gyáva, mert nem mindig kapom el a Pillanat élménykecsegtető fonalát.
Vagyok kifelé forduló, mikor a roggyantott elmefelvillanások különös játékait megoszthatom másokkal. Vagyok befelé forduló, mikor az elcsendesedés simult vonásai mosolyt csalnak belső arcomra.
Vagyok izgága, mikor az Energia homlokon csókol. Vagyok nyugodt, mikor a helyzet bárányszemekkel azt kéri tőlem.

Vagyok ellentétes és egységes. Mert alaptermészet nem létezik, csak helyzetek, mellyel a halandó halhatatlan együttmozog. Ha kijelenti, hogy ő ilyen vagy olyan, azzal lehatárolja egyéniségét, mely sok száz sőt akár ezer lábon élhet, törekedve folyton előre.
... vajon az ezerlábúak lennének a létezés csúcsai?
Azok, mert személyiségsertéikből tengernyi van ugyan, mégis együttműködve alkotják teljes egésszé az élőlényt.
Nem azok, mert saját létük tudata nem ver visszfényt önmagukban.

Az Igen és a Nem felcserélhető fogalmak. A tagadás szelleme valahol, valamiben igenlést is jelent. Ez a zavaró szétfolytság pedig
az összetettség elfogadásától kap medret, hogy aztán kiáradva elmosson (és megtisztítson) halandót, halhatatlant, ezerlábút.

csillango•  2014. július 5. 22:08

Ellentételesség

Az ellentétpárok alkotásának csak akkor van értelme, ha azok semleges jelentéstartalmúak.

A hideg nem jó dolog, de rossz sem. A hideg lehet a vacogtató rideg magány, lehet pozitív borzongás átsuhanása a lelken.
A felhő ringatózhat az ég kékjével, lehet gondok bús fátyla.
A mélység lehet halottak nyugvóhelye és mocsárba süllyedés, lehet a múlt kincseinek emlékhelye és dolgok legveleje.
A magasság lehet könnyű repkedés fellegek fölött, lehet mélységet nem ismerő felszínes Ikarus-szárny.
A felszín lehet öntelt csinnadattra, lehet mély keservből felfelé tekintő reménység.
Az állandóság lehet szilárd értékek kőtáblája, lehet hagyományok megkövesedett posványa.
A változás lehet tarka sokféleség forradalmi vibrálása, lehet komolytalanság felszínes kacagása.
A melankólia lehet lélekhamvak vihara, lehet önmélységre való, napnyugta-ébredés.
A fény lehet elvakító egyik oldalról, másik szemszögből nézve lehet a templom ködét eloszlató halvány, misztikus ragyogású sugár.
A fekete lehet enyészet porának leülepedése a fehérségre, lehet az Ismeretlen örök ihletforrása.
A havazás lehet álmokat fuvolázó szállingózás, lehet sugarak szívtelen ködösítője.
A homály lehet az értelem ellentéte, lehet titkok kincses birodalmának sejtelmes kapuja.
A könny fakadhat keserv porából, nyílhat üdvösség rózsájából.
A rózsa lehet vörös szenvedély, lehet vérző tüskék fájdalma.

Az ellentétek, akár zuhatag habjának vízzel való találkozása, akár imádkozó lángok keringője, egy ponton egybecsapnak, majd- mikor körvonalazódik egy világ- szétválnak.

csillango•  2014. június 4. 18:54

Itt az igaz, hol az igaz?

Az ember egy táncoló szobor, kinek szerepei mögé festett szava összecseng szférák zenéjével - a legteljesebb műalkotás.

Az ember egy tohonya hústömeg, kinek maszkja mögül fröcsögő üvöltése beszennyezi a Mindent - a legművibb alkotás.

csillango•  2014. május 8. 14:28

Absztrakt próza

Vannak a lehatárolt valamik.
Négyzetként keringenek... nem, a keringés nem a megfelelő szó, inkább statikusan állnak a Térben.Legtöbbször a talajon. Ha mozognak is, mozgásuk egyenes vonalú. Mivel lényük számokból van szőve, értelemszerűen kiszámíthatóak.A dolgok egyik oldalát látják csak, a másik örök takarásban lévén előttük, sosem látható soksarkú szemük számára.
Csak az létezik - úgy látják - ami látható. Ami érintőlegesen hozzájuk tapad.
Ők képzik az aláhúzásban az egyenes vonalakat, szövegben, képben a kereteket.

 

És vannak a Van és a Nincs, az Igen és a Nem ezer és egy árnyalatát önmagukba pacsmagolók.
A körök, a spirálok, a hullámzók, a kivételek, a pluszegyek.
Mozgásuk visszafelé-fordítottan, körbe-körbe, de egyenesen előre is haladhat.
Mögött, között, de leginkább felfelé. De lefelé is, hiszen a ki nem tárulkozóban van igazán csak élet... de maradjunk a tényeknél.
Ki nem számíthatóak, de nem a szó súrlódó értelmében. Hanem, mint a pillanat alakzatainak egymásból formálódó, folytonosan újhodó, gömb alakú, mégis diffúz ajándékdoboza. Amit, ha kibont a sok valami között a valaki, a sok szaggatott vonallal aláhúzott betűkáosz között - kavargó pályák távolából hasít belé a felismerés: nem csak egy logika létezik.