Nem kérek elnézést

Magamat nem áltatom,

Mért is tennék bármi mást,

A bűneimet vállalom,

S nem kérek feloldozást,

Hiszen megtehetném újra,

S elmarad a büntetés,

Legyen tetteimnek súlya,

Ha azt érdemlem, nem kevés.

Bridge:

A kérdésekre érzés felel,

S a csodát sosem vártam.

Nekem elég,hogy létezel,

A többit bízd rám bátran.

Refrén:

Ember vagyok,

Mert így rendeltetett,

Önmagam adom,

Álarcok helyett.

Teszem, ami erőmből futja,

Bár néha én is tévedek,

De szívem már előre tudja,

Júdássá sosem leszek.

Tudjuk jól, ez a világ,

Hogyan működik,

Míg élnek zsarnokok köztünk,

A dolgukat teszik,

A dolgoma teszem én is,

Nem leszek,aki bólogat,

S tőled csak annyit kérek,

Ne add fel soha az álmodat.

Bridge:

A kérdésekre érzés felel,

S a csodát sosem vártam.

Nekem elég,hogy létezel,

A többit bízd rám bátran.

Refrén:

Ember vagyok,

Mert így rendeltetett,

Önmagam adom,

Álarcok helyett.

Teszem, ami erőmből futja,

Bár néha én is tévedek,

De szívem már előre tudja,

Júdássá sosem leszek.

Van, ki vitorlát bont szélviharban,

Van, ki tenyerét dörzsöli halkan,

Van, ki léket fúr a hajó mélyén,

Van, ki mindezt nézi tévén.

Van, ki visszafelé evez régen,

Van, ki épp csak, hogy nem hal éhen,

Van, ki felfal mindent, mint a disznó,

De ez nekünk így nagyon nem  jó!

Bridge:

Miért kéne égi jel,

Tesszük, amit tenni kell.

Refrén 1:

Aki testvér,mind velünk tart

Nincs is messze már a túlpart,

Ahol vár majd egy jobb világ,

Mi fatörzs vagyunk,s nem gyenge ág.

Van, ki egyre csak lábat lógat,

Van, ki ostorral embert nógat,

Van, aki ezt oly régen tűri,

Mi nem fogunk csendben ülni.

Bridge:

Miért kéne égi jel,

Tesszük, amit tenni kell.

Refrén 2:

Őszintés és szabadon...

Az Igazság hatalom.

Velünk marad mindörökre,

Minden mást jó messze űzve.

 

Szóló...

Refrén 1-2:

Őszintés és szabadon...

Az Igazság hatalom.

Velünk marad mindörökre,

Minden mást jó messze űzve.

Aki testvér,mind velünk tart,

Nincs is messze már a túlpart,

Ahol vár majd egy jobb világ,

Mi fatörzs vagyunk,s nem gyenge ág.

Ha a világ kocsma volna,

Be lennénk jó gyakran rúgva,

Éjjel-nappal dalolásznánk,

Fegyvert egymásra nem fognánk.

A kocsmáros Isten lenne,

Sosem dolgozna Ő zsebre,

S ha a piát felvizezné,

Csakis jó szándékból tenné.

Ne rúgjunk be olyan nagyon,

Mint csacsi a domboldalon,

Mert rumot kapott víz helyett,

És bőven lefetyelhetett.

De a világ nem egy kocsma,

Ezért döntjük inkább romba?

Igyál velem, ennyit kérek,

És nem leszünk ellenségek,

Százszor inkább részeg leszek,

Minthogy mondjuk fegyverkezek,

Kirúgok én jól a hámból,

Ha nem lőnek majd rám bárhol,

S így számomra nem is kérdés,

Vezérel egy józan érzés...

A világ tőlem lehet kocsma,

Hogyha ez a Béke ára.

A Vén Kaszás táncát járja,

Hiszen teljesült az álma,

Úgy ropja, hogy csörög csontja,

Egy lakóház most dőlt romba.

Ember-ember ellen támad,

Szív és ész egyre lázad,

De akkor már mit ér a szó,

Ha útra kelt a puskagolyó.

Refrén:

Ideje lenne végre észbe kapni,

Ragadozók között embernek maradni.

Nincs más kiút, össze kell most fogni,

Teli torokból a Békére szavazni.

A Békében hittünk végig,

Már vagy ezer sebből vérzik,

Ha nem éli túl, ennyi volt,

Földre hozzuk a rút Pokolt.

Jövőnk csak egy mélységes kút,

S nem lehet így másfelé út,

A peremén ott állunk már,

Egy lépés és zuhanás vár.

Refrén:

Ideje lenne végre észbe kapni,

Ragadozók között embernek maradni.

Nincs más kiút, össze kell most fogni,

Teli torokból a Békére szavazni.

Ha nem érted a lényeget,

Míg van,ami élve eltemet,

Felemészti napjaid,

Sárba fojtja álmaid.

Olyan akár egy óriás kobra,

Lassan körbefonja lelkedet,

Szabadulni esély még volna,

De eljön a perc,hogy nem lehet.

Bridge:

Míg nem tudod,hogy a földi lét,

Mitől durva,

Nem láttál még igazi ragadozót,

Emberbőrbe bújva.

Refrén:

Ha egy lányregény volna az élet,

Mondanék most sok jót és szépet,

De a hazugság mások szívjoga,

Én maradok, az Igazság zsoldosa.

Ha Isten a „te embered”,

S a jót mindenkiben megleled,

Ezt el neked nem hiszem,

S a pontot az í-re én teszem.

Élnek köztünk aljasok,

Lelkükben ők farkasok,

Hiába bízol és remélsz,

Úgy falnak fel, hogy tovább élsz.

Bridge:

Míg nem tudod,hogy a földi lét,

Mitől durva,

Nem láttál még igazi ragadozót,

Emberbőrbe bújva.

Refrén:

Ha egy lányregény volna az élet,

Mondanék most sok jót és szépet,

De a hazugság mások szívjoga,

Én maradok, az Igazság zsoldosa.