Nem kérek elnézést
Felül a bárka
A gátlástalanság
Olyan, mint a tenger,
Hogyha bőszen árad,
Menekülj,vagy elnyel.
Persze azért ennél,
Jobb megoldás volna,
Sohase álljál be,
A megalkuvó sorba.
Bridge:
Hétárbócos bárkát,
Építhetnénk végre,
Ne hívj hajóácsot,
Csak összefogni kéne.
Refrén:
A mélység a száját
Mindhiába tátja,
Ha alul a tenger,
Felül a bárka.
Míg szabad az ember,
Kikötnék láncra,
De alul a tenger,
Felül a bárka.
A vitorlánkat
Tépi a szél egyre,
De mi azért sem
Szavazunk a csendre.
Hogyha jó az irány,
Mért kéne letérni,
Akár száz vihart,
Túl fogunk mi élni.
Bridge 2:
Hétárbócos bárkánk,
Száguldjon hát végre,
S felnézhetünk egy nap,
A felhőtlen kék égre.
Refrén 2:
A kimondott szó súlya...
„Sohase add fel „.
Míg felül a bárka,
Alul a tenger.
Vihar ha támad...
Teljesen hiába,
Mert alul a tenger,
Felül a bárka.
Refrén 3:
Amíg a matróznak
Lelke a vára,
Alul a tenger,
Felül a bárka.
Óriássá lehet
Az összes hulláma,
Mégis alul a tenger,
S felül marad a bárka.
Nem kérek elnézést
Éhségem felemészt...
Falat kenyér a Szó.
„Akadjon torkodon.”
Így szól az áruló.
Ennyire képes ő,
Különben csendben ül,
Úgy hívják Néma Báb,
Csak zombi legbelül.
Bridge:
Amikor sanda gyilkos lehet Csend,
Maga a káosz, ha túl nagy a rend.
Refrén:
Nem kérek elnézést,
Azért, hogy még élek,
És mindig kimondom,
Mindazt, amit érzek.
Tudom, lesz majd aki,
Bevarrná a számat,
Az Igazság bősz folyó,
S holnap tán kiárad.
Éhségem világnyi,
S éppen így a jó,
Lehetsz te akárki,
Csak egy utánfutó,
Ameddig bólogatsz,
S vezérel a Pénz,
A Semmit markolod,
S éppen annyit érsz.
Bridge:
Amikor sanda gyilkos lehet Csend,
Maga a káosz, ha túl nagy a rend.
Refrén 2
Nem kérek elnézést,
Mert szabadnak születtem,
Osztja az észt az esztelen...
Nem dönthet helyettem.
Mért kérnék elnézést,
Mert nem élek feltett kézzel,
Ne papolj a békéről
Hadonászva konyhakéssel.
Tudom, lesz majd aki,
Bevarrná a számat,
Az Igazság bősz folyó,
S holnap tán kiárad.
Ha a világ
Ha a világ almafán egy termés,
Épp megérett a változásra,
De ha ez néhány agyatlan „elmés”
Szünet nélküli agymosása,
Én szólok már jó előre,
Nem leszek soha kilúgozható,
Kényes vagyok a jövőmre,
Kordába zárva birkanyáj a Szó.
Bridge:
Mint tudjuk, a birka bólogat,
Én nem szórok bókokat,
De kimondom hangosan,
Hadd hallják jó sokan...
Refrén:
Rohadt világ vár ránk,
Ha túlérik az alma,
A kertész tehet róla,
Rúgjuk végre farba.
Ne kapd fel a vizet,
Ez békés megoldás,
És csak annyit kérek,
Ne csak nézz,hanem láss.
Lásd meg végre a lényeget,
Hogy járnak köztünk emberfarkasok,
Az élet úgy élve eltemet,
Ha másként élek,mint aki vagyok.
Nem vágok senkit sem pofán,
Az Igazság a legnagyobb pofon,
Ha piros az alma fent a fán,
Végre már leszakíthatom.
Bridge:
Mint tudjuk, a birka bólogat,
Én nem szórok bókokat,
De kimondom hangosan,
Hadd hallják jó sokan...
Refrén:
Rohadt világ vár ránk,
Ha túlérik az alma,
A kertész tehet róla,
Rúgjuk végre farba.
Ne kapd fel a vizet,
Ez békés megoldás,
És csak annyit kérek,
Ne csak nézz, hanem láss.
Mindenek felett
Attól, hogy egymást nem kedveljük,
Még nem kell a másik torkának ugrani,
Legyen úgy vége, hogy el sem kezdjük,
Én nem fogok csúnyákat mondani.
Attól, hogy egymást megkövezzük,
Még nem változik semmi,
A végén majd azt is elfeledjük,
Hogy valami jót is kéne tenni.
Bridge:
Tudom ez a világ,
Már meg nem váltható,
De ettől mért legyen
Pokoli ez a show?
Refrén:
Véleményünk eltér,
De egy a nemzetünk,
Ha benned is ott él,
Egy az Istenünk.
Ez összeköt minket
Mindenek felett,
A kapzsi és önző
Törtetés helyett.
Ideje volna békét kötni,
Bár lehet ez csak álom,
S a Szebb jövő épp lecsúszik,
Egy ósdi, rozsdás szánon,
S mi lesz,ha a végén
Szakadék „tátja száját”,
És nézhetjük majd tévén,
Hogy törnek felettünk pálcát.
Bridge:
Tudom ez a világ,
Már meg nem váltható,
De ettől mért legyen
Pokoli ez a show?
Refrén:
Véleményünk eltér,
De egy a nemzetünk,
Ha benned is ott él,
Egy az Istenünk.
Ez összeköt minket
Mindenek felett,
A kapzsi és önző
Törtetés helyett.
Mit remélsz?/üzenet/
A dal előzetese Schrott Péter énekével:
https://www.youtube.com/watch?v=mpQATuWqxHQ&list=PLqgtzAozyg-m7MeRRnN47wXXGy0pRqW0L
A "Békeharcos" zenei projekt kapcsán kerül feléneklésre több verzióban.
Az első verzió énekesei:
Bedőcs Imre,
Schrott Péter,
Rudolf R. Péter
Mit remélsz,
A fegyvert töltve,
A Gonosz
Álarcát felöltve?
Jeges szívvel
Emberre célzol,
A Halál bólint,
S magához láncol.
De az álarc
Lehull a porba,
És a választ
Jövőd sikoltja.
Bár élsz, de
Száz sebből vérzel,
Mikor lelked
Poklába érsz el.
Bridge:
Mit remélsz,ha tükörbe nézve
Mosolyod nem leled?
S mért hullt Jézus vére,
Ha nincs már Istened?
Tedd le a fegyvert,
Amíg nem késő,
Vagy ez a harc
Lesz a végső.
Mégis töltesz
Újra és újra?
Ezernyi tonna
Tetteid súlya.
Cipeled
Mindet csak egyre...
Tán ez volt
Istennek terve?
Hamuvá porladt
Hitednek lángja,
Nem vagy csak a
Halál szolgája.
Refrén:
Mi lesz, ha összeér a föld és az ég,
S nem kopogtat,RÁNK RÚGJA AZ AJTÓT A VÉG!
Én mégis azt mondom, tán.. nem késő még,
Ha a Valóság rémálom, ÉBRESZTŐ EMBERSÉG!!
Kérlek állj meg
Egyetlen percre,
S hunyd le szemed,
Istent keresve.
Tudom azt jól,
Ott él még benned,
S te is érzed,
Mit kell majd tenned.
A nagyvilágban,
Akárhol élhetsz,
Felém fordulva,
Lelkembe nézhetsz.
Érzem, közös
Szívünknek vágya,
Hát pusztuljon a
Gyűlölet lángja.
Bridge:
Mit remélsz,ha tükörbe nézve
Mosolyod nem leled?
S mért hullt Jézus vére,
Ha nincs már Istened?
Mi lesz, ha összeér a föld és az ég,
S nem kopogtat, ránk rúgja az ajtót a Vég.
Én mégis azt mondom, tán nem késő még,
Ha a Valóság rémálom, ÉBRESZTŐ EMBERSÉG!