Valódi arcunk

 

Mért jó?...Ha sokkal jobbá válhat?

Mért élsz?..Ha csak kunyhó lélekvárad?

Nézel...Minek,ha sosem veszel észre?

Lépnél...De az útnak nincs eleje, s vége.

Bridge:

Sötét vermek mélyén,

Megannyi néma ember ül,

Éppen csakhogy élnek,

Pedig óriások ők legbelül.

Refrén:

Már nem is látszunk,

Valami árny úgy ölel,

Valódi arcunk,

Ezernyi álarc rejti el.

Elég egy gondolat,

S mindet letépheted,

Legbenső önmagad,

Most is ott van veled.

Nézz rám...És lásd meg,amit más még soha.

Indulj...Hadd mutasson utat lépteid nyoma.

Éld át...Ahogy parázsból lánggá változol.

Érezd... Ahogy az Árny lassan meghajol.

Bridge 2:

Sosem szólt hozzád még,

Mégis tudod, ott van veled,

S amikor bólint majd,

Tiszta szívből érezheted.

Refrén:

Már nem is látszunk,

Valami árny úgy ölel,

Valódi arcunk,

Ezernyi álarc rejti el.

Elég egy gondolat,

S mindet letépheted,

Legbenső önmagad,

Most is ott van veled.