Nem kérek elnézést

Ha úgy élnénk,ahogy szívünk súgja,

Nem lépdelnénk téves úton,

Így a jövőnk annyit ér csak,

Mint lyukas garas a kocsma pulton.

Kapunk érte egy pohár Semmit,

Mert oly sokan csodára várnak,

S szél görgeti,mint gyűrött fecnit,

Esélyét a jobb világnak.

Bridge:

Ki fizeti majd a kört,

Ha a Békét kell temetni,

Mert mindig van,ki újra tölt,

Amíg „divat” fegyverkezni.

Refrén:

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Ugye érzed réges-rég.

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Én még úgy alkotnék.

„Gyártsunk fegyvert még, még még,

Hogy ne legyen fegyvertelen?”

De hol marad az emberség,

Hiszen már most is embertelen.

Vajon mit is kéne tenni?

Látom a választ a szemedben.

Ha a jövőnk egy gyűrött fecni,

Át kell írni a jelenben.

Bridge:

Ki fizeti majd a kört,

Ha a Békét kell temetni,

Mert mindig van,ki újra tölt,

Amíg „divat” fegyverkezni.

Refrén:

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Ugye érzed réges-rég.

Igyunk testvér a jobb világra,

Ha ez egy pokoli színjáték,

Mi nem leszünk senki bábja,

Én még úgy alkotnék.

Hiába kéred,

Hamis dalt nem játszok,

S ne állj elém,

Ha száguldani vágyok,

Mert valaki

A végén rosszul járhat,

S az nem én leszek,

Amíg szívem lázad.

Bridge:

Fogd az ásót,s tedd a dolgod,

Ha megalkuvó volnék,

A Szabadság sosem lehet,

Csak egy megtűrt vendég.

Refrén:

Évek óta üldögélsz a széken,

Valójában már csak vékony jégen.

Akkor kerülsz óriási bajba,

Ha a repedés mi leszünk majd rajta.

A hazugságot

Lúgozhatod egyre,

Tán sohanapján

Ki is fehéredne,

De mi most már

Egy percet sem várunk,

Bár meglepő,

De nyílt lapokkal játszunk.

Bridge:

Fogd az ásót,s tedd a dolgod,

Ha megalkuvó lennék,

A Szabadság sosem lehet,

Csak egy megtűrt vendég.

Refrén:

Évek óta üldögélsz a széken,

Valójában már csak vékony jégen.

Akkor kerülsz óriási bajba,

Ha a repedés mi leszünk majd rajta.

Míg miénk a jövő,

Miért fojtanánk a sárba,

Hogy hízzon néhány

Aljas bankszámlája.

Ha miénk az út,

Miért lépnénk a fékre,

Hát megtesszük,

Mit meg kell tenni végre.

Bridge:

Amíg akár a ló,

Még mindíg állva alszunk,

Úgy ébredünk majd,

Hogy feldobtuk a talpunk.

Refrén:

Nem leszek én ágyútöltelék,

Hát azt mondom ebből már elég!

Nem leszek és senki balga bábja,

Két esélyes itt és most a játszma.

Miénk a világ,

Ez a lényeg mindörökre,

Aki a fejét rázza,

Köztünk nincs jövője.

Húzzon innen,

Akár egész a Holdra fel,

Minek a kérdés,

Ha van ki tettekkel felel.

Refrén2:

Nem leszek én nyuszi fűben ülve,

Míg a jövőm vetnék éppen tűzre,

Nem eleszek én rémült arcú préda,

Míg szívemnek egy tigris a lakója.

Ahol túl sok már a bólogató János,

A jövőre nézve nagy mértékben káros.

Akol lesz az ország, ki benne él,csak birka,

S a két lábú jószág sorsa meg van írva.

Bridge:

Néhány „farkas” ránk pályázik réges-rég,

De birka módra sosem élt a Magyar nép.

Refrén:

Míg Hazánk a várunk,

Nem lesz bús akol,

Bárki lerombolná,

Végül meglakol.

Míg Hazánk a várunk,

Szabadon élhetünk,

De mondd, merre tart,

Aki nincs velünk?

Ha a széthúzás a béklyónk,

Majdan elbukunk,

Így hát most a lényeg,

Egy nemzet vagyunk.

Kit önző érdek vezérel,

S nem szívében egy érzés,

Húzzon innen messze el,

Ez nem is lehet kérdés.

Bridge:

Néhány „farkas” ránk pályázik réges-rég,

De birka módra sosem élt a Magyar nép.

Refrén:

Míg Hazánk a várunk,

Nem lesz bús akol,

Bárki lerombolná,

Végül meglakol.

Míg Hazánk a várunk,

Szabadon élhetünk,

De mondd, merre tart,

Aki nincs velünk?

"Anyám a Szélvihar,

Apám a Mennydörgés,

Mit is kéne tennem,

Többé már nem kérdés.

Ismerem a jövőt,

Pedig nem vagyok látnok,

Nem tarthat vissza senki,

Ha indulni vágyok.”

Bridge:

A Harag gyermeke

Útra készen áll,

S kinek szívében él,

Békét csak így talál.

Refrén:

Mikor feltámad a szél,

S mennydörög az ég,

Szívünk azt kiáltja,

„Ebből már elég!”

Útnak indulunk

Hétmérföldet lépve,

S bárki elénk áll,

Elsöpörjük félre.

A húr elpattan,

Ha túl régen feszül,

Míg harag tombol

Ott mélyen legbelül,

Omlani kezd a fal,

És átszakad a gát,

Ha elég már abból,

Hogy csak a csodát várd.

Bridge:

A Harag gyermeke,

Míg szívedben él,

Egy nap majd a Csend,

A Békéről mesél.

Refrén:

Mikor feltámad a szél,

S mennydörög az ég,

Szívünk azt kiáltja,

„Ebből már elég!”

Útnak indulunk

Hétmérföldet lépve,

S bárki elénk áll,

Elsöpörjük félre.