Nem kérek elnézést

Te azt sem tudod,

Hogy miről szól az élet,

Csak megvennéd,

Mint egy Picassó képet .

Kitennéd a falra,

S büszkén nézegetnéd,

Azt hiszed gazdag vagy,

De „kőszegény” az elméd.

Bridge:

A lényeg mindössze annyi,

Nekem a dal, neked a mennyi.

Refrén:

A fontos dolgok

Láthatatlanok,

Mért kéne több,

Ha szívből alkotok.

A drága cuccokat,

Meghagyom másnak,

Nekem elég,ha kérik,

Még egy dal eljátsszak.

Nyakkendősen

Mire mégy a pénzzel?

Engem sosem nógat,

A megfeleléskényszer.

Úgy élek,

Ahogy éppen nekem jó,

Sosem leszek,

Állig begombolkozó.

Bridge:

A lényeg mindössze annyi,

Nekem a dal, neked a mennyi.

Refrén:

A fontos dolgok

Láthatatlanok,

Mért kéne több,

Ha szívből alkotok.

A drága cuccokat,

Meghagyom csak másnak,

Nekem elég,ha kérik,

Még egy dal eljátsszak.

Ha a világ egy kocsma volna,

S a kocsmáros a Jóisten maga,

Lehet, hogy elsőre még furcsa,

De részeg köztünk nem lenne soha.

Sörözgetnénk békésen,

Erről szólna létünk,

Egészségem nem féltem,

Hiszen már nem élünk.

Bridge:

Sörimádók mennyországa,

Oly sok ember földi álma,

De ajándékba nem kapja senki,

Még itt lent kell kiérdemelni.

Refrén:

Ugye életed nem egy gyűrött fecni,

Melyen tetteidről néhány sor mesél?

Nekem kihívás embernek lenni,

S nem söpörhet el semmiféle szél.

Széthúzás ott sosem lenne,

Egy asztalnál ülnénk mindannyian,

Valóra válna Isten terve,

Mért vágynak másra most még oly sokan?

Bridge:

Sörimádók mennyországa,

Nem kéne költeni piára,

De ajándékba nem kapja senki,

Még itt lent kell kiérdemelni.

Refrén:

Ugye életed nem egy gyűrött fecni,

Melyen tetteidről néhány sor mesél?

Nekem kihívás embernek lenni,

S nem söpörhet el semmiféle szél.

  Félbetépve százszor,

Küzdelemben élve,

A győztes önző énjét,

Az Ördög csalta lépre.

Élni fékevesztve,

A Pénzt istenítve,

Istent megkövezve.

Van, ki ennyi lenne?

Bridge:

Megannyi ösvényen járva,

Nem csügged el lépted,

Ha mint a tigris a kölykét,

Visz magával az Élet.

Refrén:

Bemagolni nem kell,

A túlélési törvényt,

Ha körbevesz a dzsungel,

Tárazd be a töltényt.

Van egy másik dzsungel,

De betonból épült fel,

Ott az lehet a fegyver,

Legyél tiszta szívből ember.

Köddé foszló álmok,

Némán tűrő bábok,

Nem pihen az álnok,

Rajta én átlátok..

Földi ördögkatlan...

Hinni önmagadban,

Néhány tiszta hangban,

Istent száz alakban.

Bridge:

Megannyi ösvényen járva,

Nem fárad el lépted,

Ha mint a tigris a kölykét,

Visz magával az Élet.

Refrén:

Bemagolni nem kell,

A túlélési törvényt,

Ha körbevesz a dzsungel,

Tárazd be a töltényt.

Van egy másik dzsungel,

De betonból épült fel,

Ott az lehet a fegyver,

Legyél tiszta szívből ember.

Ne áltassuk egymást és magunk

Reményfüzért fonva,

Nem túl rózsás a holnapunk,

Ha időzített bomba.

Az időzítő már csendben ketyeg,

Bár még megállítható,

De ha önző énünk olyan akár,

Egy áradó folyó,

Bridge:

...Elárasztunk mindent,

És felnyög majd a Föld,

Késő lesz már élned,

Ha a Végzet csőre tölt.

Refrén:

Most papolhatnék

A szépről, na meg a jóról,

De attól tartok,

Van ki nem ért már a szóból.

Ezért csak azt mondom,

Nézz a szívedbe mélyen,

Bűnös a megalkuvó,

Akkor is, ha vétlen.

Ha földi létünk megannyi próba,

S Isten a vizsgáztató,

Megfelelni végre már jó volna,

De mondd,mit ér a szó,

Ha az aljasok nem henyélnek,

S legyintenek az égre.

Itt csak annyi a lényeg,

Hogy a saját utadra lépsz e?

Bidge:

Félek eljön az a nap,

Hogy felnyög majd a Föld,

Élned késő lesz már,

Ha a Végzet csőre tölt.

Refrén:

Most papolhatnék

A szépről, na meg a jóról,

De attól tartok,

Van ki nem ért már a szóból.

Ezért csak azt mondom,

Nézz a szívedbe mélyen,

Bűnös a megalkuvó,

Akkor is, ha vétlen.

Mögötted már súlyos évek,

Mint megfakult régi képek,

Néhányat úgy széjjeltépnél,

Annyi mindent újra élnél.

Volt,hogy téves útra léptél,

A Éj szemébe mélyen néztél,

Mégis mindig visszatértél,

S feloldozást sosem kértél.

Bridge:

Ne áltass, ne ígérj,

Ezt megteheti bárki,

Csak próbálj naponta,

Jobb emberré válni.

Refrén:

Hogyha ritkán jön csak össze,

Látszólag nincs semmi baj,

De késő, ha zuhan a bomba,

Remeg a föld és omlik a fal.

Itt él köztünk

Néhány sötét angyal,

De eddig még

Mindíg eljött a hajnal,

Az egyik megkísért

Újra és újra,

Összezúz, vagy erőt ad

Tetteidnek súlya.

Ezer fokú lánggal égni,

Halandóként égig érni,

Sosem csak a csodát várni,

Az aljasoknak útját állni,

Szembe menni a fél világgal,

Ha hited nem csak apró sóhaj,

Amíg így élsz,minden rendben,

Lehetsz a Hang, a súlyos csendben.

Bridge:

Ne áltass, ne ígérj,

Ezt megteheti bárki,

Csak próbálj naponta,

Jobb emberré válni.

Refrén:

Hogyha ritkán jön csak össze,

Látszólag nincs semmi baj,

De késő, ha zuhan a bomba,

Remeg a föld és omlik a fal.