Nem kérek elnézést

Lehetne már végre,

Becsületes a játszma,

Kezem nyújtom feléd,

S nincs ökölbe zárva.

Van, mit nem téphetnek el,

Ha mélyen a szívbe ég,

Egy a Hazánk, s ha így érzed,

Mindörökre kötelék.

Bridge:

Száz és száz harcon át,

Békére nem lelünk,

Egymással szemben,

Sohasem nyerhetünk.

Refrén:

Hadd legyen úgy,

Ahogy eddig soha még,

Három szó... Testvériség,

Összetartás, tisztesség.

A Magyarok Igazsága

Hadd legyen ez végre,

S szóljon arról életünk,

Nem söpörnek félre.

Vajon mi történne,

Ha új úton járnánk,

S egymásra nézve,

A másik lelkébe látnánk.

Hatalmas káosz volna,

Sőt pokoli zűrzavar,

Az Igazság olyan akár,

A tomboló vihar.

Bridge 2:

Megragadva a magasba ránt,

S megpörget vagy százszor,

Mikor az Élet nem jó barát,

A saját jövőddel játszol.

Refrén:

Hadd legyen úgy,

Ahogy eddig soha még,

Három szó... Testvériség,

Összetartás, tisztesség.

A Magyarok Igazság

Hadd legyen ez végre,

S szóljon arról életünk,

Minket nem söpörnek félre.

 

Mért jó?...Ha sokkal jobbá válhat?

Mért élsz?..Ha csak kunyhó lélekvárad?

Nézel...Minek,ha sosem veszel észre?

Lépnél...De az útnak nincs eleje, s vége.

Bridge:

Sötét vermek mélyén,

Megannyi néma ember ül,

Éppen csakhogy élnek,

Pedig óriások ők legbelül.

Refrén:

Már nem is látszunk,

Valami árny úgy ölel,

Valódi arcunk,

Ezernyi álarc rejti el.

Elég egy gondolat,

S mindet letépheted,

Legbenső önmagad,

Most is ott van veled.

Nézz rám...És lásd meg,amit más még soha.

Indulj...Hadd mutasson utat lépteid nyoma.

Éld át...Ahogy parázsból lánggá változol.

Érezd... Ahogy az Árny lassan meghajol.

Bridge 2:

Sosem szólt hozzád még,

Mégis tudod, ott van veled,

S amikor bólint majd,

Tiszta szívből érezheted.

Refrén:

Már nem is látszunk,

Valami árny úgy ölel,

Valódi arcunk,

Ezernyi álarc rejti el.

Elég egy gondolat,

S mindet letépheted,

Legbenső önmagad,

Most is ott van veled.

Attól, hogy egymást nem kedveljük,

Még nem kell a másik torkának ugrani,

Legyen úgy vége, hogy el sem kezdjük,

Én nem fogok csúnyákat mondani.

Attól, hogy egymást megkövezzük,

Még nem változik semmi,

A végén még elfeledjük,

Valami jót is kéne tenni.

Bridge:

Tudom ez a világ,

Már meg nem váltható,

De ettől mért legyen

Pokoli ez a show?

Refrén:

Véleményünk eltér,

De egy a nemzetünk,

Ha benned is ott él,

Egy az Istenünk.

Ez összeköt minket

Mindenek felett,

A kapzsi és önző

Törtetés helyett.

Ideje volna békét kötni,

Bár lehet ez csak álom,

S a Szebb jövő épp lecsúszik,

Egy ósdi,rosdás szánon,

S mi lesz,ha a végén

Szakadék „tátja száját”,

És nézhetjük majd tévén,

Hogy törnek felettünk pálcát.

Bridge:

Tudom ez a világ,

Már meg nem váltható,

De ettől mért legyen

Pokoli ez a show?

Refrén:

Véleményünk eltér,

De egy a nemzetünk,

Ha benned is ott él,

Egy az Istenünk.

Ez összeköt minket

Mindenek felett,

A kapzsi és önző

Törtetés helyett.

Hatalmas sötét kastély,

Hazug mázból épülve,

Arra én akkor se járok,

Ha vörös szőnyeg gördülne.

Ígérhetnek bármit,

Tudom,te sem lépnél be,

Nem mérhető pénzben,

A tisztesség értéke.

Bridge:

Minket nem mocskolnak

A Lemoshatatlan sárral,

És nem maradunk csöndben,

Tudatjuk az egész világgal...

Refrén:

...Fényt, az ébenfeketében,

Mindhiába keresed.

Az Élet lehet érdem,

Míg nem dobod el szereped.

Ha rád osztotta Isten,

Mért változtatnál rajta?

De sajnos él közöttünk,

Még változtató fajta.

Ha rád osztotta Isten,

Mért változtatnál rajta?

Tesszük a dolgunk egyre,

Sok a változtató fajta.

Fehérre mázolt hazug szó...

De mióta gyógyít a méreg?

Te sosem voltál áruló,

Így többet nem is kérdek.

Mindenki szabadon dönti el,

Melyik oldalon éljen,

Mért állnál, ha lépni kel,

Csak egy kolonca tétlen.

Bridge:

Minket nem mocskolnak

A Lemoshatatlan sárral,

És nem maradunk csöndben,

Tudatjuk az egész világgal...

Refrén:

...Fényt, az ébenfeketében,

Mindhiába keresed.

Az Élet lehet érdem,

Míg nem dobod el szereped.

Ha rád osztotta Isten,

Mért változtatnál rajta?

De sajnos él közöttünk,

Még változtató fajta.

Ha rád osztotta Isten,

Mért változtatnál rajta?

Tesszük a dolgunk egyre,

Sok a változtató fajta.

Most kéne megragadni,

Amit azt hitted nem lehet,

Nem másnak megfelelni,

De tudni, s hinni a lényeget.

Most kéne állva hagyni,

Aki béklyózná létedet,

S érezni mit ér a perc,

Ha élve már nem temet.

Bridge:

Önző, hűvös énünk,

Jussát követeli egyre,

Jó előre meg van,

Már az összes terve.

Refrén:

Most kell önmagaddal

Szembeszállni végre,

S a végén majd rájössz,

Százszor is megérte,

S ha már az összes angyal,

A Földről megszökött,

Most kell embernek lenni,

A "sakálok" között.

Most kéne felfedezni,.

Épp úgy, akár a végtelent,

S aztán megtalálni,

Ami még el sem veszett,

Most kéne átölelni,

Ha szívedben kapott helyet,

Önzetlen szeretni,

Minden más érzés helyett.

Bridge:

Pénzimádó énünk,

Jussát követeli egyre,

Jó előre meg van,

Már az összes terve.

Refrén:

Most kell önmagadra

Fogadni már végre,

S a végén majd rájössz,

Százszor is megérte,

S ha az összes angyal,

A Földről megszökött,

Most kell embernek lenni,

A sakálok között.