Az igazság hírnöke

Mit ér a perc, ha múlt csak gyenge támasz?

Nincs bennem kérdés, ha életem a válasz.

De harcomat néha napján én is elbukom,

Hadd érezzem,hogy élek,kevés,ha csak tudom.

Refrén:

Lázadhatsz a sorsod ellen csendben,

De nekem volna sokkal jobb tervem,

Tekerjük fel a hangerőt végre,

Mielőtt még a dal véget érne,

S kiáltjuk képébe akár az egész világnak,

Nem hallgatunk el, csak ha szíven találnak.

Néha úgy érzem, az élet egy hétpróba,

Fegyver nélkül vadásznak rám régóta,

Nem a testem, csak a lelkem kell nekik,

De mindhiába, mert azt leshetik.

Aki nem tudja,hogy fogoly, sohasem szabadul,

Én szabad vagyok, mert hitem, meg nem fakul.

Egy szót se kérdek, hogyha eljött az alkalom,

„Csak” a szívedhez érek, s tetteim vállalom.

Refrén:

Lázadhatsz a sorsod ellen csendben,

De nekem volna sokkal jobb tervem,

Tekerjük fel a hangerőt végre,

Mielőtt még a dal véget érne,

S kiáltjuk képébe akár az egész világnak,

Nem hallgatunk el, csak ha szíven találnak.

Mikor a Csend túl szorosan átölel,

Mire vársz még, taszítsd messze el.

Néma megalkuvó... Hozzánk nincs köze,

Legyél maga Szó, az Igazság hírnöke.