Az oldal tulajdonosa még nem írta meg az első bejegyzését. Nézz vissza később!
A szótlan világban keresek társat,
Ki nem kérdez sokat, s nem épít várat.
Csak mellém huppan a fáradt alkonyon,
S nedves orrával int: „hé itt vagyok”.
Egy kutyaszem mélyén ezer év remeg,
Vagy macska-dorombolás gyógyít sebet.
Ők nem nézik, mennyi pénz van a zsebben,
Csak azt, hogy a szívünk hogyan ver éppen.
Ember és állat, két külön világ,
Mégis egy tőről fakad mint a virág.
Azt hittem, én vagyok a bölcs tanító,
Ki ételt ad, s háza oly hívogató.
De nézd csak a szemét, ahogy rám tekint:
Ő tanít engem szeretni megint.
Nem én mentettem meg az ő életét,
Ő tartja kezemben az én hitemet rég.
Látod, a póráz nem rabság, inkább kapocs,
Melytől a lelkünk a sárban sem poros.
Két szív dobban itt, egy ritmusra lelve,
Sorsunk a másikkal össze van szőve.
Nem szavak kellenek, elég a hűség,
E néma kapocs a földi mindenség.
Szerkesztő: PalTina12
Figyelők: 1