Zsivány

negyvenkilenc•  2020. augusztus 27. 05:02  •  olvasva: 159

Zemplén Árpád a "karthágó" emlékkönyvéből című verse alapján


Puszta szélén kóborol a lusta szél,

könnyű táncra kéri fel a szürke port,

délibáb a sík, lovas alakja kél,

tűnékeny káprázat, mi távolra hord.


Még az úton áll, és még mit sem kér,

készíti már bent a leány a bort,

a kocsmáros foga halkan összeér:

ördögfattya ez, a nézése oly mord.


Kiissza kupáját s az asztalra csap:

pandurok vizslatják lábam nyomát,

környéken sem jártam, hogyha kérdezik!


Vöröslő ég alján éjbe fúl a Nap,

Haj te jány! Térítsd el sorsom démonát!

Vak éji úton lovas érkezik.


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:24

@skary: a szél a borssal elrohan, itt maradunk borstalan, nagy dráma ez szent igaz, hogy a bor marad csak az vigasz. 🌞

negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:18

@Törölt tag: Kedves Imre, ez minden szónál többet ér! 🌞

negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:17

@Törölt tag: a rimek egy része kölcsön Zemplén Árpádtól...nagyon öröm számomra, hogy tetszett neked a vers! ❤

skary2020. augusztus 27. 13:01

drámák útján lovagolsz
és a szél sikong
kidőlt a bors
hallgatom mit mond

Törölt tag2020. augusztus 27. 11:28

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2020. augusztus 27. 11:06

Törölt hozzászólás.