Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Zsivány
negyvenkilenc 2020. augusztus 27. 05:02 olvasva: 159
Zemplén Árpád a "karthágó" emlékkönyvéből című verse alapján
Puszta szélén kóborol a lusta szél,
könnyű táncra kéri fel a szürke port,
délibáb a sík, lovas alakja kél,
tűnékeny káprázat, mi távolra hord.
Még az úton áll, és még mit sem kér,
készíti már bent a leány a bort,
a kocsmáros foga halkan összeér:
ördögfattya ez, a nézése oly mord.
Kiissza kupáját s az asztalra csap:
pandurok vizslatják lábam nyomát,
környéken sem jártam, hogyha kérdezik!
Vöröslő ég alján éjbe fúl a Nap,
Haj te jány! Térítsd el sorsom démonát!
Vak éji úton lovas érkezik.
negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:24
@skary: a szél a borssal elrohan, itt maradunk borstalan, nagy dráma ez szent igaz, hogy a bor marad csak az vigasz. 🌞
negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:18
@Törölt tag: Kedves Imre, ez minden szónál többet ér! 🌞
negyvenkilenc2020. augusztus 27. 19:17
@Törölt tag: a rimek egy része kölcsön Zemplén Árpádtól...nagyon öröm számomra, hogy tetszett neked a vers! ❤
skary2020. augusztus 27. 13:01
drámák útján lovagolsz
és a szél sikong
kidőlt a bors
hallgatom mit mond
Törölt tag2020. augusztus 27. 11:28
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2020. augusztus 27. 11:06
Törölt hozzászólás.