Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Majd egyszer
negyvenkilenc• 2021. február 20. 10:58 • olvasva: 331
Találkozunk, majd egyszer jössz te még,
és összecsendül akkor két pohár,
eszünk, iszunk és ha nem is homár,
de lesz minden ott, több is mint elég.
S csengenek fülünkbe ismerős zenék,
és lelkek mélyét kutatja szonár,
mint labirintban a piros fonál,
magukkal húznak új és új mesék.
Késő van, kávézunk már kinn a konyhán,
lusta lomhán örökre itt időznék,
ha kívánhatnék csak egyet is spontán.
Túl nagyot ásítok idillbe rontván,
varázs illan, csupasz illendőség
bólogat már csak az ecetfa lombján.
jusziko2021. február 25. 11:11
@negyvenkilenc: :))
negyvenkilenc2021. február 25. 04:40
@jusziko: nehéz az élet egy tengeralattjárón :)
Köszönöm, hogy olvastad!
negyvenkilenc2021. február 25. 04:38
@BakosErika: Kedves Erika! Nagyon köszönöm!
jusziko2021. február 24. 13:12
Az idilli pillanatok bizony sérülékenyek :)
De ez a spontán homár szonár dolog azért már-már felzaklat :)
BakosErika2021. február 22. 06:30
Nagyon jó lett.
Szívből gratulálok.
BakosErika2021. február 22. 06:30
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.
negyvenkilenc2021. február 22. 05:00
@ereri: jobb is nem magasra szállni, visszahúz a föld. :)
Kedves Erika, nagyon köszönöm megtisztelő szavaid! 🌞
@Krisztinka: egy megértő ühüm is nagyon jólesik, de ásítani nagyon nehéz megértően :)
Köszönöm szépen!
@Pera76: összecsendül, labirint, meg az ecetfa lombja, ők a bűnösök! :) Nagyon köszönöm a megtisztelő véleményed!🌞
@Edeke: azélet....azért szép. Kösszép hogy benéztél :)
@Rozella: igaz, én meg sorozatfüggő vagyok! Köszönöm szépen Róza! 🌞
Rozella2021. február 21. 20:22
Az idill már csak ilyen.., egyszeri, de elvileg bármikor spontán megismételheti az élet :)
Edeke2021. február 21. 14:17
Ilyen a zélet
Pera762021. február 21. 13:03
Ez olyan, mintha 50 éve alkotta volna valaki híresség. 🙂
De tényleg... Időugrás. Grt.
Krisztinka2021. február 21. 11:52
Ilyen helyzetben mondom én már csak azt, hogy ühüm meg aha...:)Nagyon tetszett!
ereri2021. február 21. 08:19
"és lelkek mélyét kutatja szonár,"
Megtörted az ívet és ezzel a nem várt fordulattal mintegy visszarángattad az olvasót (és talán önmagad is) a vágyott idillből a valós jelenbe. Nagyon klassz megoldás kedves 49 - szó szerint üt! :) Gratulálok! Szeretettel, tisztelettel: E. E.
negyvenkilenc2021. február 21. 07:54
@chillly24: hát nem furcsa, hogy egyetlen unalmas perc elronthat száz jót... Köszönöm szépen Csilla!
@Törölt tag: olyan rég volt, hogy azóta a tenger helyén szárazföld, a szarazföld helyén tenger. :) köszönöm szépen Imre!
@S.MikoAgnes: Kedves Ágnes! Nagyon örülök, hogy képeket idéz a vers, köszönöm kedves szavaid! 🌞
@skary: igen, ez már a szomorú része. Köszi, hogy itt jártál!
@DanyiDenesDezso: extázis és borzalom, mennyire találó ez az idézet, s valóban, kell valami ami megvéd minket az örökös ide- oda csapódástól, valaki aki kezet nyújt.
Nagyon örültem szavaidnak kedves Dénes!
@kevelin: pontosan, a természetet nem lehet megtagadni. Köszönöm szépen Kevelin! 🌞
kevelin2021. február 20. 14:19
hm romantikus vers a végére nem is tudom és más se tudja megtagadni magát, ha egyszer ásítani kell hát nosza
DanyiDenesDezso2021. február 20. 13:55
Hahahaha… Szupi kedvesség! Ám ez csakis az Istenre mondható el, hogy örökre Öregkorú,… hiszen egyedül neki nem volt kezdete, s egyedül – bár 2000 éve már másodmagával, a Fiával – nekik nem lehet végzetük…
Nekünk, halandóknak azonban még érdemesebb lesz meghalnunk egy Kicsit, hogy föltámasztva mekkaphassuk majd az Isten szíve szerinti Nagyot… amit már birtokolhatnánk is akár, ha Sátán, Ádám és Éva miatt nem fut-ragad kátyúba az Édenkerti Batár… Habár, ez a kényszeres, kiűzetéses 6000 év se volt – hála Megváltónk irgalmának, s nagylelkű szeretetének - akármilyen szép, színes bazár!
Csak itt, e még porló valóságban megosztott sajnos a figyelmünk: mert ha akarunk, ha nem, - Baudelaire-hez hasonlóan – „két ellentmondó érzést érzünk a szívünkben: az élet borzalmasságát és az élet extázisát”. Pályánkat is ugyanez az ’ambivalencia jellemzi: a bűn és a tisztaság, az eszmény és az undor közti szüntelen hányódás, a világgal elégedetlen és ideál után sóvárgó lelkünk ellentmondásossága.’ (Gyergyai A.)
Ebből a belső pokol-paradicsom problématermelő kontrasztból jelenthet kiutat a tudatosan építkező, elkötelezett hit. Épp ezért bölcs dolog fölkészülni előre azokra a nehézségekre, amiket Égi Atyánk leíratott Szent Irataiban, s nemcsak a végidőkre vonatkozólag, hanem addig is, mert a tanulságos népi mondás szerint ’se a hegy aljában kell már abrakolni a lovat’… Ott már (talán) késő!
Rendkívül szívhez szóló lett 4+1 fős, párbeszélgetős, frappáns paradoxonba futtatott rím-novellás szonetted… Köszönettel, Dénes
Sok türelmet, energiát kívánok Zsűridnek az esetleges versdömpinghez! Nekem még a sajátjaimhoz is kell a hajdani vegán szupermaratonfutó vasember, id. Schirilla Györgytől 30 éve átvett szokásként az idegnyugtató, természetes B-vitaminokat legolcsóbban pótló nyers élesztő heti 5-10 grammnyi eszegetése. (Próba,… szerencse!…)
skary2021. február 20. 12:58
úú a zecsetfa azé nem a természet csodája :)
S.MikoAgnes2021. február 20. 12:57
"S csengenek fülünkbe ismerős zenék,
és lelkek mélyét kutatja szonár,
mint labirintban a piros fonál,
magukkal húznak új és új mesék."
A kiemelés mennyi képzetet idéz!
A teljes szonett remekség!
Az ásítással vált tökéletessé.
Törölt tag2021. február 20. 12:08
Törölt hozzászólás.
chillly242021. február 20. 11:06
Pedig milyen szép randevút írtál le! :)